A ló betegségei I.
Az ún. élettani alapértékek gyorsan és egyszerűen vizsgálhatók, eltérésük vagy változásuk ismerete sok segítséget jelent a kóros állapot felismerésében. Különböző betegségek során legtöbbször az alapértékek emelkedését tapasztaljuk, nagyon ritkán a csökkenését. Az élettani alapértékek a következők:
Testhőmérséklet
Lovaknál a végbélbe vezetett hőmérővel vizsgáljuk (a hőmérő végére spárgát kötünk!). Normálértéke nyugalomban lévő felnőtt lónál: 37,5-38,5 C fok. A testhőmérséklet megemelkedhet melegben, munka alatt/után, ha valamilyen okból nyugtalan az állat, illetve számos betegségben (láz).
Pulzusszám
Az érverések percenkénti száma. Az állkapocs szárának belső felszínére szorított ujjal vizsgálhatjuk. Az itt futó verőeret kissé leszorítva számoljuk egy percig a lökések számát. Egészséges állatban megegyezik a szívverések számával. Normálértéke nyugalomban lévő felnőtt lónál: 30-40/perc. A pulzusszám megemelkedhet, ha a ló nyugtalan, ideges, munka alatt/után, fájdalom vagy betegség esetén.
Légzésszám
A légvételek percenkénti száma. Legegyszerűbben úgy vizsgálhatjuk, ha a ló mellé vagy kissé mögé állva figyeljük a mellkas/has emelkedését és süllyedését. Egy belégzés-kilégzés számít egy légvételnek. Alternatív módszer lehet, ha az orrtrombiták mozgását figyeljük, vagy kezünket az orrnyílás elé téve érezzük a kilélegzett levegő áramlását. Normálértéke nyugalomban lévő felnőtt lónál: 8-16/perc. A légzésszám megemelkedhet meleg, párás időben, munka alatt/után, fájdalom, láz esetén vagy más betegségek során.
Nyálkahártyák
Jól vizsgálható nyálkahártya borítja a szemhéjakat és az orrszárnyakat belülről, illetve a ló ínyét és szájüregét. A nyálkahártyák színe jól jellemzi a vérkeringést. A jó keringésű, egészséges nyálkahártya nedvesen fénylik és halvány rózsavörös színű. Ha a nyálkahártya fénytelenné, sápadttá, vörössé, szürkés, sárgás vagy kékes-lilás színűvé válik, az súlyos betegséget jelez. Ugyancsak a nyálkahártyákon vizsgálható az ún. kapilláris újratelődési idő. Ez azt mutatja, hogy az összenyomott kapillárisok mennyi idő alatt telnek meg újra vérrel. Emeljük meg a ló felső ajkát, majd ujjunkkal nyomjuk meg erősen az ínyét. A nyomás helyén a nyálkahártya elfehéredik. Normál keringés esetén 1 (maximum 2) másodpercen belül a nyálkahártya visszanyeri eredeti színét. Ha az újratelődés több, mint 2 másodpercig tart, az súlyos keringési elégtelenségre, sokkra utal.
Dehidráció
Ha a ló szervezete nem jut elegendő vízhez (nem kap vagy nem iszik eleget), vagy túl sok folyadékot veszít (pl. megterhelés miatt), illetve egyes emésztőszervi betegségek esetén a folyadék a hasüregben, belekben pang, az állat dehidrálttá válik, "kiszárad". Ezt a következőképpen ellenőrizhetjük: csípjük két ujjunk közé a bőrt a ló nyakán, tekerjük meg, majd engedjük el. Egészséges állatnál azonnal kisimul a bőr. Ha csak lassan, több másodperc alatt simul el, akkor a ló dehidrált.
Bélhangok
Normál esetben mindig hallhatunk gurgulázó bélhangokat, ha fülünket horpasz tájékon a ló hasára szorítjuk, vagy fonendoszkóppal itt hallgatózunk. A bélhangok hiánya vagy túl erős volta kólikás megbetegedésre utalhat.
Vészjelek, melyeknek észlelése esetén azonnal forduljunk állatorvoshoz
- sérülés, melyből nagy mennyiségű élénkpiros vagy sötétebb vörös vér ürül
- hirtelen fellépő sántaság, a ló nem tudja terhelni egyik végtagját, a végtag meleg
- az állat kapar, földhöz veri magát, leizzad, hastérfogata láthatóan rövid idő alatt megnagyobbodik
- a ló nehezen lélegzik, orrlyukai kitágultak, harmadik szemhéja előesett, végtagjai merevek, hirtelen ingerekre izmai görcsösen összehúzódnak
- az állat elfekszik, képtelen felkelni
- a ló nem tud nyelni, nyálzik
- elhúzódó ellés/vetélés
- ellés/vetélés esetén a magzatburok egy órán belül nem távozik
Vészjelek, melyeknek észlelése esetén az állatorvost szükséges értesíteni, de közvetlen életveszélyt nem jelentenek
- sebek melyek nem mélyek de nagy kiterjedésűek, szúrt sérülések (pl: szegbe lépés), kisebb kiterjedésű mélyre (izmokba, izületekbe) hatoló sérülések
- az állat nyugtalan, lefekszik-felkel, hasát nézegeti
- a ló lefekszik és nehezen kel fel, vizet, takarmányt nem fogyaszt el
- a ló által ürített bélsár minősége vagy mennyisége jelentős mértékben megváltozik (hasmenés/nem ürít bélsarat)
- a ló lázas, köhög, orra váladékozik, légzésszáma nyugalmi állapotban is magas
- az állat légzésszáma magas, légzése nehezített, orra váladékozik, erőtlenül köhög már könnyű munka esetén is
- az állat sánta, a sántaság egy-két napi pihentetésre nem javul
- a ló nem terheli az elülső végtagjait, patái melegek, az állat testhőmérséklete magas
- az állat apatikus, megfelelő takarmányozás mellett is lesoványodott, kedvetlen, szőre fénytelen
* * *
Sántaság
A sántaság a leggyakoribb egészségügyi probléma. Okozhatja egy apró, beékelődött kő, de lehet kóros eredetű is. Az ín és az ínhüvely sérülései is gyakoriak. A csüdizület daganatait megerőltetés okozza.
A savós patairha-gyulladás póniknál, és általában a hízékony lovaknál fordul elő. Leginkább a túltáplálás következménye, de okozhatja a vér rendellenes összetétele is. Ha gyanítjuk, hogy lovunk patairha-gyulladásban szenved, azonnal hívjunk állatorvost. A patahenger-gyulladás a nyírcsontot érinti, oka a túlzott megterhelés vagy ütődés. Krónikus sántaságot is okozhat.
Légzőszervi megbetegedések
A lovakat főleg istállóban tartó országokban egyre gyakoribbak a lovak allergiás megbetegedései, melyeket szinte mindig az istálló nem megfelelő szellőzése okoz. Számos más betegséget is okozhat, mint például az idült légsejtes tüdőtágulatot, vagy más néven a kehességet. Erről ma már tudjuk, hogy penészes, atkás takarmány porának belégzésére kialakuló allergiás reakció, amely károsítja a tüdőt. A ló ekkor érdesen, szárazon köhög, és nehezen lélegzik. Kevésbé súlyos esetben a tünetek csillapíthatók, de a kehesség nem gyógyítható.
Az influenza erősen fertőző betegség, amely maradandó tüdőkárosodásokat okozhat. Gyógyulása hónapokig eltarthat. A mirigykór erősen fertőző, maradandó tüdő-és szívkárosodást okozó, diftériához hasonló betegség.
A gégebénulást a légcső beidegzésének zavara okozza. A kialakuló bénulás akadályozza a levegő tüdőbe áramlását, belélegzéskor a tüdő sípoló hangot ad. A lovaknál is gyakoriak a melléküreg-gyulladások, a köhögés és a megfázás.
Az emésztőszervek betegségei
A legtöbbször előforduló probléma a kólika (hasfájás). Egy átlagos lónak csak a vékonybele több mint másfél méter hosszú. Ennek a rendszernek bármilyen elmozdulása, csavarodása, dagadása, vagy sérülése az, amit kólikának észlelünk. Tünetei: fájdalmas tekintet, feszült testtartás, orrával a hasa felé bök, étvágytalanság, széklethiány, kapálás, hempergőzés. Három típusa van: a görcsös, a felfúvódásos és a bélcsavarodásos kólika. Kialakulását rendszertelen takarmányozás, helytelen tartás, túletetés, stressz, penészes, könnyen erjedő takarmány és nagyon sokszor a férgesség okozza. A kólikázó lovat ne etessük, az állatorvos érkezéséig kézen jártassuk, az esetek 99 százalékában görcsoldó (nospa) és fájdalomcsillapító (algopyrin) injekció megszünteti a panaszokat.
Bélsárpangásnál a belek működése előbb-utóbb leállhat.
Teljes takarmányozás mellett pihentetett lovak hirtelen mozgatása esetén kialakulhat az ünnepi betegség. A ló merevvé válik, mozgása elbizonytalanodik, végül összeeshet.
Gyakori a férgesség, mely a kondíció leromlását okozza, ezért fontos a rendszeres féregtelenítés. A férgesség lesoványodást, hasmenést okozhat.
Bőrbetegségek
A legtöbb bőrbetegség fertőző, ezért kezelésekor mindig tartsuk be a higiéniai előírásokat. Tetvesség tavasszal, legelőn tartott lovaknál fordul elő a leggyakrabban. Az allergiás eredetű ekcéma a csüdtájékon, a sörényélen és a faroktőn gyakori. A tarlósömör gombás fertőzés eredménye, emberre is átterjedhet. A háton a bagócslégy bőr alatt élő lárvái okozhatnak göbecseket. Abőrallergia takarmányozási, tartási okokra vezethető vissza. Más bőrbetegségek például a csalánkiütés, a szőrtüszőgyulladás és a rühesség.