A térd fekvése
A térde lehetőleg mélyen feküdjön.
Erre nem azért van szükség, hogy a térd ottvalamilyen hatást fejtsen ki , sokkal inább azért, mert a térd magasabb vagy mélyebb fekvésétől függ a csizma és az ülep helyzete is.
Lovunkat lehetőleg jól öleljük át lábunkkal, hogy minnél nagyobb felületen érintkezzünk a testével.
A felhúzott térd vízszintes combbal és határolt üleppel (széküléssel lár).
A lovasnak magának kell tudnia megítélni, hogyan tartsa térdét, és tudnia kell, hogyan tudja lenyomni.
Az állításban való lovaglásnál, mindenféle fordulatnál ás vágtánál, a belső térdét és sarkát mélyebbre kell süllyesztenie.
Erre csak akkor képes, ha ehhez az érzés kifejlődött benne.
A lovas derekának meghúzásával egyszersmind megtanulja mindkét térdét is lenyomni, ha a derékizomzatot mindkét oldalon megfeszíti, vagy a belső térdet lenyomni, ha derékizmait csak ezen az oldalon feszíti meg.
Ez a mozdulat mindkét, illetve csak az egyik ülőcsont előretolásával van összefüggésben, mert részben ugyanazok az izmok lépnek működésbe.
Ha a lovas megtanult erre figyelni, nem esik nehezére térdét lenoymnia.
A térdek lenyomásának azonban határa van:
1- nem szabad ezáltal feladni az alsó lábszáraknak a ló testével való érintkezését
2- nem szabad a lábszárakat túlzottan hátravenni ; a hevederen a helyük, hogy előrehajthassanak
3- nem szabad eelveszteni az ülés három pontra (két ülőcsont és a hasíték) támaszkodó, biztos alapját, különben villaülés keletkezik