Állatfajonkénti jellegzetességek
A lapocka hosszú, felső széle csupán fele a lapocka hosszának (index scapulae: 1:1,6–1,9). Tövise hátrahajlik, a tuber spinae scapulae tájékán a legmagasabb. Elülső és hátulsó széle proximalisan vaskosabb és érdesebb, distalisan legömbölyödő, rajta izomlécek vannak. Hollócsőrnyúlványa medialisan jól elkülönül. A lapocka alatti árok sekély, a facies serrata háromszögletű, határa éles.
A karcsont jól tagolt, enyhén domború fejét öt gumó övezi. A lateralis és a medialis tuberculum craniale et caudale között elöl tuberculum intermedium is kifejlődött, amelyet két oldalról két sulcus intertubercularis határol. A nyak alig különül el. A crista tuberculi majoris jól kiemelkedik, a deltadudor terjedelmes. Distalisan a henger lateralis szalagdudora és szalaggödre nagyobb, mint a medialis. Az epicondylusok nagyok és mély fossa olecranit határolnak.
Az alkarcsontok közül az ulna nagymértékben redukálódott, distalis vége a radiusba olvadt. A radius jól fejlett, dorsalisan ívbe hajó csöves csont. Csupán a spatium interosseum antebrachii proximale található meg. Az orsócsont feje széles, ízületi felületét sagittalis irányú taraj osztja ketté. A tuberositas radii terjedelmes, érdes dudor. A radius testének mediopalmaris érdes felületéről a felületes ujjhajlító izom lig. accessoriuma (caput radiale tendineum) ered. A trochlea radii három részre osztott, és a carpus felső csontsorának mind a négy csontjával ízesül. A könyöknyúlvány nagy és érdes, gumóján a könyökízület nyújtóizmai tapadnak. A processus anconaeus csőrszerű, az alatta levő incisura trochlearis széles.
A lábtő csontjainak száma 7, a C1 ugyanis az esetek 75%-ában hiányzik. A proximalis csontsor négy csontja magasabb, mint a distalis sor csontjai. A Cr a legnagyobb csont, lapos kocka alakú, palmarisan dudora van. Ebbe a csontba olvadt be az os carpi centrale. A Ci palmarisan irányuló, tompa ék alakú, a Cu pedig a legkisebb, szabálytalan alakú csont. A Ca a m. extensor carpi ulnaris íncsontja, medialisan vájt, lapát alakú csont; a lábtő lateropalmaris felületén hátrafelé kiemelkedik. Az alsó csontsornak a felső sor alatt alternálóan helyeződő három (ritkán négy) csontja közül a C1, a medialis oldalsó szalagba ágyazott porcocska vagy csontocska, gyakran hiányzik. A C2 kicsi, a C3 pedig lapos, nagy, T alakú csont, a C4+5 kicsi, palmarisan irányuló nyúlványa van.
A lábközépcsontok közül az Mc3 jól fejlett, két oldalán a második és a negyedik metacarpalis csont csökevényei mint lateralis rövidebb és medialis hosszabb kapocscsont ízesülnek hozzá. Az Mc3 proximalis végdarabján basis, lapos ízületi felület és dorsomedialisan helyeződő dudor, tuberositas ossis metacarpalis III. van; az utóbbin az orsói kéztőnyújtó izom tapad. Teste haránttojásdad, palmarisan érdes felületéhez a kapocscsontok szalagosan kapcsolódnak. Ezek a szalagok idősebb korban elcsontosodhatnak. A kapocscsontok felső vége (basis) vastag, teste distalisan fokozatosan vékonyodik és az Mc3 alsó harmadában lapos gombban végződik, amely élő állaton is jól tapintható.
Lovon a harmadik ujj, annak három csontja és a három íncsont fejlődött ki.
1. A csüdcsont, phalanx proximalis s. os compedale. Rövid, dorsopalmarisan lapított, karcsú csöves csont, kis velőüreggel. Felső végdarabja, a basis phalangis proximalis, jóval szélesebb, mint az alsó. Rajta ízületi mélyedés, fovea articularis van, amelyet a középen levő nyíl irányú árok medialis nagyobb és lateralis kisebb részre tagol. A basis két oldalán palmarisan jól fejlett szalagdudor, eminentia palmaris lateralis van. A test,corpus phalangis proximalis, distalisan keskenyedik. Dorsalis és oldalsó felülete domború és sima, palmaris felülete lapos és érdes, rajta distalisan hegyben végződő, háromszögletű területen, trigonum phalangis proximalis, az egyenítőszalagok tapadnak. Alsó végdarabja a fej, a caput phalangis proximalis, lóban nyeregszerű ízületi henger, trochlea phalangis proximalis, amelyet középen nyíl irányú, széles, de sekély barázda oszt ketté.
2. A pártacsont, phalanx media s. os coronale. Dorsopalmarisan kissé lapított, kocka alakú csont, kis velőüreggel, fele olyan hosszú, mint a csüdcsont. Proximalis végdarabja, a basis phalangis mediae, szélesebb, mint a distalis. Rajta ízületi mélyedés, fovea articularis van, amely teljesen összeillő a csüdcsont trochleájával, ennek megfelelően rajta nyíl irányú taraj van.
A basis palmarisan pártatámlává, tuberositas flexoria s. statumen, szélesedik, amely az íncsontot helyettesíti és a felületes ujjhajlító izom inának tapadására szolgál. Rajta kétoldalt szalagdudor van. A basison dorsalisan a pártacsonti nyúlvány, a processus extensorius emelkedik ki. A pártacsont teste, a corpus phalangis mediae, rövid és zömök, dorsalis és oldalsó felülete domború, érdes, a palmaris lapos. A pártacsont distalis vége emberen fejet, caput phalangis mediae, háziállatokban hengert (trochlea) alkot, középen nyíl irányú, széles de sekély barázdával. A henger két oldalán szalaggödör, fölötte és kissé dorsalisan szalagdudor helyeződik.
3. A patacsont, os ungulare. Szétterülő, csonka kúp alakú csont, kis velőüreggel, cavum medullare. Két oldalához a medialis és lateralis pataporc, a cartilago ungularis medialis et lateralis illeszkedik, palmarisan pedig a nyírcsont, az os sesamoideum distale egészíti ki. Három felülete, három széle és három szöglete (illetve nyúlványa, ága) van.
A fali felület, a facies parietalis, dorsalis hegyfala, két oldalfala, haránt és hosszanti irányban domború. Felülete érdes és lyukacsos; a számos táplálólyukon áthaladó erek nagyobbrészt a pata irháját látják el. Két oldalán horizontálisan egy-egy érbarázda, sulcus parietalis medialis et lateralis, halad palmarisan, ahol a patacsont ágainak két bemetszésébe megy át. A belső oldalfal meredekebb, mint a külső.
A proximalisan helyeződő ízületi felület, a facies articularis félhold alakú, vájt, középen nyíl irányú; alacsony taraj medialis nagyobb és lateralis kisebb részre osztja. A csonton palmarisan levő, haránt irányú, szegélyszerű ízületi felület, a facies articularis sesamoidea, a nyírcsonttal ízesül.
A talpi felület, a facies solearis, homorú és érdes; kiemelkedő, ívelt taraj, linea semilunaris, elülső nagyobb és sima planum cutaneumra és hátulsó kicsi, dudorzatos, félhold alakú facies flexoriára osztja. Ez utóbbi két oldalán haladó barázdák, sulcus solearis medialis et lateralis, a talpi lyukakon, a foramen soleare mediale et lateralén át a csont belsejében, a talpi csatornában, canalis solearis, találkoznak egymással. A kis kamrácskává táguló csatornától vékony csatornácskák erednek, bennük a fal és a talp erei haladnak.
A pártaszél, a margo coronalis, a fali és az ízületi felület határát adja; dorsalisan kiemelkedő nyúlványa a patacsont kápája, a processus extensorius, itt tapad meg a közös ujjnyújtó izom ina.
A hordozószél, a margo solearis, a talpi és a fali felület találkozásánál van. Félkör alakú, lateralis fele azonban, mivel a külső oldalfal laposabb, nagyobb ívet képez, mint a medialis. A hordozószél közepén levő bevágás, bemélyedés, a crena marginis solearis, csikóban és patkolatlan állaton is megtalálható.
Az ízületi szélt, margo dorsalis s. articularis, a facies articularis és a facies solearis képezi.
A három szél a patacsont két oldalán, hátrafelé irányuló nyúlványokban, processus palmaris medialis et lateralis,végződik, előttük szalaggödör található. A nyúlványokat bemetszés, incisura processus palmaris, felső szögletre,angulus palmaris proximalis, és alsó szögletre, angulus palmaris distalis, tagolja. A bemetszést csontléc hidalhatja át, így foramen processus palmaris alakul ki.
Íncsontok. Az egyenítőcsontok, ossa sesamoidea proximalia, háromoldalú piramis alakúak; csúcsszerű proximalis felületükön, facies m. interossei (apex), középső csont közötti izom ina tapad meg, az alapja, a basis,pedig distalisan tekint. Dorsalisan tekintő ízületi felületüket, facies articularis, homorú, tompa léc osztja ketté; a csüdcsont proximalis ízületi felületét egészíti ki. A két egyenítőcsont hátulsó felületét, facies flexoria, porcos szalag köti egymáshoz, amelyen az ujjhajlító inak siklanak át. A külső felület, a facies externa, érdes, homorú, rajta a harmadik csont közötti izom tapad.
A nyírcsont, az os sesamoideum distale, sesamum ungulae, haránt irányban megnyúlt, lapos csont. Két felülete, két széle és két vége van. Dorsalis ízületi felületén, facies articularis, nyíl irányú, alacsony taraj emelkedik fel. Palmaris felülete, a facies flexoria, sima, a ráfekvő nyálkatömlőn a mély ujjhajlító ín siklik át. Felső széle, amargo proximalis s. liber, keskeny, érdes alsó széle, a margo distalis s. ligamenti, domború, árokszerűen bemélyedt, szalag fűzi a patacsonthoz. Sok táplálólyuk és kis, keskeny ízületi felület is van rajta, amely a patacsonttal ízesül. Két vége, az apex medialis et lateralis, kissé felhajlik.
A külső és a belső pataporc, a cartilago ungularis lateralis et medialis, alsó szélével a patacsont ágaihoz illeszkedő, rombusz alakú, ívben befelé hajló porclemez. A patacsont ágát egészíti ki, hátulsó része jóval túlterjed a patacsonton. Felső széle a szarutok fölött, a bőr alatt kitapintható, kb. a pártacsont közepéig terjed. Rostos porcból áll, idős állatban elcsontosodik, fontos szerepe van a pata mechanizmusában (lásd később).
A csípőcsont szárnya széles, háromszögletű. A csípőtövis éles, konkáv, a külső csípőszögletet a tarajszerűincisura semilunaris craniodorsalis és caudoventralis dudorra tagolja. A belső csípőszöglet hegyes, az első keresztcsigolya tövisnyúlványa mellé emelkedik.
A fancsont ramus cranialisának külső felületén az acetabulum felé ínvályú halad, amelyben az egyenes hasizom végina tér az ízületi vápába. A tuberculum pubicum dorsalis és ventralis gumóra válik szét.
Az ülőcsont tuber ischiadicuma jól fejlett; medialis része vastagabb, a lateralis tarajszerű, a fésűt, pecten ossis ischii, adja, az ülőív vaskos, az ülőtövis alacsony.
A combcsont fejlett, jól tagolt csont, a feje lapos, a fovea capitis mély. A nyak alig különíthető el. A trochanter majort egy bemetszés, az incisura trochanterica, pars cranialisra és pars caudalisra osztja. Ez utóbbi külső felületén kiemelkedő érdes vonalon, linea trochanterica lateralis, izmok erednek. A harmadik forgató, atrochanter tertius, a test két oldalán kiemelkedő széles és lapos nyúlvány. A kis forgató, a trochanter minor, a medialis oldalon hosszant elnyúló csonttaraj.
A térdkalács jól fejlett, háromszögletű csont. Elülső felülete, a facies cutanea, érdes.
A sípcsont vaskos, hosszú csöves csont, a tuberositas tibiae háromszögletű, vaskos, széles gumó, rajta szalag tapadására szolgáló árok van. A lateralis bütyök ízületi felülete magasabban helyeződik, mint a medialisé, az incisura poplitea és a sulcus muscularis mély. A plantaris felületén jól fejlett linea poplitea van a musculus popliteus tapadására.
A csiga árka előre és kifelé irányul; a belső boka fejlettebb a külsőnél.
A szárkapocs proximalis végdarabja lapos, tojásdad alakú lemez. Belső ízületi felülete, a facies articulariscapitis fibulae a sípcsont lateralis bütykével ízesül, teste tövis alakú. Elhegyesedő vége a sípcsont közepéig ér.
A csigacsont rövid, alsó ízületi felülete sík, a facies articularis navicularis csaknem merev ízületet képez. Testén dorsomedialisan gumó, tuberculum tali emelkedik ki. Plantarisan a sarokcsonttal két kisebb lateralis és egy nagyobb, medialis felülettel ízesül.
A sarokcsont gumóját harántbarázda osztja ketté, a sustentaculum tali jól fejlett, rajta széles sulcus muscularis van. A processus coracoideus hegyes, kampó alakú nyúlvány. A sinus tarsin át a canalis tarsiba lehet jutni.
A középponti lábtőcsontnak két plantaris, gumó alakú nyúlványa van. A lateralis felületen levő árok a canalis tarsit képezi. A T1 és T2 egységes csonttá nőtt össze, plantarisan helyeződik. A T3 lemezszerű, háromszögletű csont, lateralis széle a canalis tarsit alkotja. A T4+5 lateralis felületén szalagdudor emelkedik ki; medialisan árok van rajta, amely a Tc-vel és T3-mal együtt a canalis tarsit alkotja.
Lóban az os metatarsale tertium (Mt3) fejlődött ki teljesen. Ehhez ízesül a harmadik ujj első ujjperce. A megfelelő metacarpalis csontnál egyötöddel hosszabb, haránt metszéslapja kerek, kéregállománya vastagabb. Az Mt2 és Mt4 mint csökevényes lábközépcsontok vagy kapocscsontok kapcsolódnak a főcsonthoz, a bázisukon levő ízületi felület a csánk distalis csontsorával ízesül. A főcsont bázisán a lateralis kapocscsont közeli felületéről érvágány tér a testre, amelyben az a. metatarsea dorsalis III. halad. A tuberositas Mt2 lapos, széles dudor.
A csont alakja és szerkezete függ a fajtától, a használattól (ügető, vágtató, ugró ló) és a lábállástól. Erősebb a metacarpalis csontnál, 7000 kg súlyt is elbír. A kapocscsontok a kor előrehaladtával öszszenőnek a főcsonttal, közülük a lateralis a fejlettebb.
A csüdcsont karcsúbb és kissé rövidebb az elülső végtagénál. Ugyanez jellemző a pártacsontra is. A patacsontkeskeny és magas, a tojás hegyes végéhez hasonló alakú. Fali felülete meredekebb, talpi felülete pedig vájtabb az elülsőnél. A patacsont ágai rövidek, az egyenítőcsontok kicsinyek, és a nyírcsont is rövidebb az elülsőnél.