Az orr, nasus
Az orr, nasus
Csontos és porcos vázból, azt borító és kiegészítő lágy részekből álló, üreges szerv. Emberen kiemelkedik(nasus prominens), háziállatainkban azonban a felső ajakkal és a pofákkal egybeolvad, ezáltal az arc dorsalis és oldalsó falát is képezi. Húsevőkben és sertésben az orr rostralisan kiemelkedik.
Az orr dorsalis felülete az orr háta, dorsum nasi, két oldala az orr oldalsó részei, regiones laterales nasi (JNA). Elöl kissé kiemelkedik az orr hegye, apex nasi. Rajta az orrnyílások, nares, vannak. Az orrnyílások tájéka, regio narium, háziállatokban a felső ajakkal egybeolvad, regio nasolabialis.
Az orrüreg vázát nagyobbrészt csontok, kisebbrészt porcok alkotják.
A csontos váz alkotásában az arc csontjai (három kivételével) – az állcsontok, az áll közötti csontok, az orrcsontok, az orrkagylók, a homlokcsontok, a könnycsontok, a járomcsontok, a szájpadláscsontok, a rostacsont és az ekecsont – vesznek részt.
1. os nasale, 2. cartilago nasi lateralis dorsalis, 3. pars narica cartilaginis lateralis dorsalis, 4. cartilago nasi lateralis ventralis, 5. cartilago nasalis accessoria lateralis, 6. cartilago nasalis accessoria medialis, 7. cartilago alaris (7/a lamina, 7/b cornu), 8. septum nasi, 9. os rostri, 10. os incisivum, 11. maxilla
A porcos vázat az orr porcai, cartilagines nasi, hyalinporcok alkotják, amelyeket rugalmas rostokban gazdag porchártya, perichondrium, vesz körül. Az embrionális kori porcos orrtokból fejlődnek, részben párosak.
a) Az orrsövény porca, cartilago septi nasi, az orrsövény, septum nasi, középső, nagyobb részét alkotja. Dorsalisan a processus septalisszal függ össze, ventralisan pedig a crista nasalison helyeződő ekecsont árkába illeszkedik. Caudalisan irányuló nyúlványa, processus caudalis, csontos lemezbe, a rostacsont lamina perpendicularisába megy át. Ez az orrsövény csontos része, pars ossea. Az orrnyílások felé az orrsövény a kötőszövetes pars membranaceába (pars mobilis septi nasi) megy át, amely az orr többi porcával összefügg. Az orrsövényporc középső része vékonyabb, felső-alsó része vastagabb. Idős lovakban hátulsó része elcsontosodik. Marhában elülső, alsó végén piramis alakú csont, os praenasale, található.
b) Felső fali porc, cartilago nasi lateralis dorsalis, az orrsövény felső szélén tapadó páros porc; a két porc együtt az orrsövénnyel T alakot képez. Az orrüreg bejáratában helyeződik; lóban gyengén fejlett, marhában a caudalis része előtt különálló, juhban nyúlványszerű pars narica alakult ki. Ez utóbbi az orrnyílás oldalsó falát alkotja, alsó végéről a külső járulékos porc ered. Sertésben fejlett, a pars naricát a porc caudalis részétől haránt irányú bemetszés választja el; az orr elülső, oldalsó falának nagyobb részét alkotja. A kutya felső fali porca nagy, a pars narica nyúlványszerű.
c) Alsó fali porc, cartilago nasi lateralis ventralis. Az áll közötti csontról, az alsó orrkagylóról eredő, páros porclemez. A felső fali porcok felé hajlik. Lóban hiányzik, marhában fejlett, és a felső fali porc pars naricájával összefügg. Juhban kicsi, az orrsövényről ered, és összefügg az áll közötti csontról eredő nagyobb porc lemezével.
d) Külső járulékos porc, cartilago nasalis accessoria lateralis. A külső orrszárny vázát alkotja; lóban hiányzik, szarvasmarhában a horgonyhoz hasonló, sertésben és húsevőkben görbült ár alakú. Kérődzőkben a felső, húsevőkben az alsó fali porchoz, sertésben pedig az os rostrihoz kötőszövet fűzi.
e) Belső járulékos porc, cartilago nasalis accessoria medialis. A szárnyredőben helyeződő, lemez alakú porc. Az alsó orrkagyló bázisáról és – ló kivételével – az alsó faliporcról is ered. A lóban nagy, S alakú porc, cartilago sygmoidea, a többi háziállatban kicsi.
f) A szárnyporc, a cartilago alaris, lóban az orrsövény elülső szabad széléhez ízületesen vagy szalagosan kapcsolódik. A porc felső része széles, lemezszerű, lamina, alsó része keskeny, szarv alakú, cornu. A szarv alsó vége a külső járulékos porcnak felel meg. A két szárnyporc együttesen az X porcot alkotja, amely egyben a két valódi orrnyílás dorsalis, medialis és ventralis falának a váza is.
g) Az ormánycsont, az os rostri, sertésben az orrnyílás elülső végén, az orrcsontok és az áll közötti csontok orrnyúlványai között helyeződik; az orrsövény elülső, elcsontosodott, vaskos végének tekinthető; mozgékonyan függ össze a környező porcokkal.