Csikótréning
2013.10.02 18:54
Hazánkban az 1990 körüli társadalmi, gazdasági és politikai változások tették lehetõvé a magántulajdonra épülõ lótenyésztést. Ma már sok olyan egy-két kancával rendelkezõ tenyésztõ van, aki szereti a lovat, ám semmilyen elméleti ismerettel és gyakorlati tapasztalattal nem bír, és e hiányosság legtöbbször kudarchoz vezet. Most arra vállalkozom, õket segítsem a csikónevelés néhány teendõjének ismertetésével.
1960 és 1980 között irányításom alatt 560 db csikó nõtt fel. Kisbéri típusú törzskanca állományunk csikószaporulata az Országos Lótenyésztési Igazgatóság értékelése alapján 1978-ban az akkori 26 TSZ-törzstenyészet között az elsõ helyezést érte el. A cikkben leírt gyakorlati tapasztalataim a magyar félvér fajtákra vonatkoznak, és évtizedes hagyományokra épülnek. Írásomból minden lótenyésztõ annyit merítsen a maga javára, amit szükségesnek vél!
A csikótréning teendõi
A fias kancát célszerû önmaga és csikója érdekében is boxos rendszerû istállóban elhelyezni, hiszen a megkötés nélküli állapotban a legkisebb a sérülés lehetõsége. Jó módszer, ha a kanca és a csikó fején rajta hagyjuk a kötõféket. Kitrágyázás, almozás és abrakolás idején karabineres kötõfékszár segítségével kössük meg õket, ápolás idején hasonlóképpen. A szopós csikót ekkor éri az elsõ sokkhatás. Ágaskodik, tiltakozik, feszíti a kötõfékszárat, ösztönösen igyekszik szabaddá tenni magát. Ekkor a gondozó legyen türelmes, csöndes, és figyelje, hogy a csikó hogyan fárad el. Simogassa meg a csikó fejét, nyakát, néhány szem cukorral nyugtassa meg a felhevült állatot. Többszöri megkötés után elõször a csikó elülsõ, majd a hátulsó lábait emelje fel. Így szoktassuk hozzá a késõbbi pataápoláshoz majd a patkoláshoz. A lekötött kanca napi ápolását kövesse a csikó ápolása is.
Amikor a csikó istállói körülmények között már nem tiltakozik a kötõfék miatt, menetközben is el kell vele azt fogadtatni. A kancát fel kell szerszámozni, és a csikó kötõfékszárát a hámtõ csatjához megkötni. Hátas használatú kancák esetén a ló nyakára kötelet kell rögzíteni, és ehhez kell rövidre kötni a csikó kötõfékszárát. A lépésben mozgó kancát követi a csikó, de többször ágaskodik, tiltakozik. Néhány hét elteltével a csikó tudomásul veszi ezt, és a leválasztásig laza száron követi az anyját.
Ménesben és legelõn
A csoportos szabadtartás esetén mások a csikónevelés feladatai. Itt is célszerû, ha a kötõfék állandóan a csikó fején van. Abrakolás idejére azonban jászolhoz kell kötni az állományt. Ez régi módszer, de igen elõnyös. A lekötés teszi lehetõvé, hogy minden csikó a saját abrakadagját egye meg. A lekötés idején – kisebb létszám esetén – végezzük el az ápolást, szükség esetén pedig az állatorvosi teendõket is. Türelem és idõ kérdése, de fontos, hogy lekötéskor rendszeresen szedjük fel a szopóscsikó lábait. A módszerrel a 4-6 hetenkénti pataápolást a csikó már ellenszegülés nélkül elviseli. A leírt feladatok elmulasztásával a hároméves kort elért csikó komoly baleset és veszélyforrást jelenthet a lóápoló számára.
Sokak számára nyitott kérdés, hogy szabadtartás esetén szükséges-e a csikók napi ápolása? Az ápolás elvégezhetõ lekötött, istállózott, néhány darabos létszám esetén. Ménestartási és legeltetés körülményei között már nem lehetséges. De nem is indokolt olyan emberi beavatkozás, amelyet a természet õsidõk óta megold. A szél, az esõ, a leállított „dörgölõdõ oszlop” segíti az állat ösztönszerû önápolását, de egymást is vakargatják a szabadon tartott csikók.
Sokkal fontosabb napi feladat a csikós vagy lovász részérõl a napi felügyelet és egyedi szemle. A ménesi vagy legeltetési viszonyok között lényegesen nagyobb a baleseti és sérülési forrás, mint istállózott, lekötött tartás esetében. A szabadon tartott csikók egymást is támadják, de például a lábak idegen tárgytól is megsérülhetnek, a kártékony rovarok pedig bõrsérüléseket okozhatnak. Ezen esetekben fontos az azonnali állategészségügyi beavatkozás.
A kiképzés kezdetei
A melegvérû lekötött csikóval kétéves kor után kell elkezdeni a napi foglalkozást. Ennek hasznos eszköze egy 20 m átmérõjû körkarám, vagy ennek híján egy futószárazásra alkalmas hely. Kellékek: csikózabla, gumis kikötõszár, voltizs heveder. Késõbb óvatosan a farmatringot is felszereljük. Ezek alkalmazásával a csikó napi mozgásigényét levezethetjük. „Szája” lesz a csikónak, azaz elfogadja és érzékeli a zablát, amely lerövidíti és elõsegíti a betanítási idõt. A csikó hároméves kora elõtt a hátas hasznosítású lovaknál a voltizshevedert felváltja a nyereg leeresztett kengyelekkel, míg a fogatos célú használatnál a hámot helyezzük a csikóra hosszúra eresztett istrángokkal, amely mozgás közben ütögeti a csikó oldalát. Ez a 2-3 éves kor közötti elõtanítás lerövidíti a nyereg alatti vagy a fogatos célú késõbbi betanítást.
Ma már a tenyészszemlékre, kiállításokra, versenyekre lószállítóval fuvarozzák a lovakat, így az ehhez való szoktatást is már csikókorban meg kell kezdeni. Készítsünk fából egy enyhe ívû dobogót, vagy fektessünk a földre egy nagyon erõs fa táblát (lehet istállóajtó is), amelyen jártatás közben a felkantározott csikót többször vezessük át. Az ismeretlen tárgy, vagy a dobogó hang miatt elõször tiltakozik a csikó, de kellõ türelem és ismétlõdõ végrehajtás esetén idõvel e feladatot is stressz és gond nélkül megoldja a fiatal ló.
A kiabálás, ütlegelés, ostorozás helyett a váratlan akadályok, helyzetek leküzdésére csikókorban kerüljön sor, már fiatal korban következetes munkával készítsük fel a csikót. A felnõtt korú lónál igen nagy hasznát vesszük a helyes csikókori idomításnak.
Csikótréning
Az anyakanca méhében nevelõdõ csikó szüleitõl örökölt genetikai tulajdonságait az ellést követõ három év felnevelési körülményei befolyásolják. A csikókori szoktatás, nevelés hiányosságai semmivel sem pótolhatók a ló további élete során.
Hazánkban az 1990 körüli társadalmi, gazdasági és politikai változások tették lehetõvé a magántulajdonra épülõ lótenyésztést. Ma már sok olyan egy-két kancával rendelkezõ tenyésztõ van, aki szereti a lovat, ám semmilyen elméleti ismerettel és gyakorlati tapasztalattal nem bír, és e hiányosság legtöbbször kudarchoz vezet. Most arra vállalkozom, õket segítsem a csikónevelés néhány teendõjének ismertetésével.
1960 és 1980 között irányításom alatt 560 db csikó nõtt fel. Kisbéri típusú törzskanca állományunk csikószaporulata az Országos Lótenyésztési Igazgatóság értékelése alapján 1978-ban az akkori 26 TSZ-törzstenyészet között az elsõ helyezést érte el. A cikkben leírt gyakorlati tapasztalataim a magyar félvér fajtákra vonatkoznak, és évtizedes hagyományokra épülnek. Írásomból minden lótenyésztõ annyit merítsen a maga javára, amit szükségesnek vél!
A csikótréning teendõi
A fias kancát célszerû önmaga és csikója érdekében is boxos rendszerû istállóban elhelyezni, hiszen a megkötés nélküli állapotban a legkisebb a sérülés lehetõsége. Jó módszer, ha a kanca és a csikó fején rajta hagyjuk a kötõféket. Kitrágyázás, almozás és abrakolás idején karabineres kötõfékszár segítségével kössük meg õket, ápolás idején hasonlóképpen. A szopós csikót ekkor éri az elsõ sokkhatás. Ágaskodik, tiltakozik, feszíti a kötõfékszárat, ösztönösen igyekszik szabaddá tenni magát. Ekkor a gondozó legyen türelmes, csöndes, és figyelje, hogy a csikó hogyan fárad el. Simogassa meg a csikó fejét, nyakát, néhány szem cukorral nyugtassa meg a felhevült állatot. Többszöri megkötés után elõször a csikó elülsõ, majd a hátulsó lábait emelje fel. Így szoktassuk hozzá a késõbbi pataápoláshoz majd a patkoláshoz. A lekötött kanca napi ápolását kövesse a csikó ápolása is.
Amikor a csikó istállói körülmények között már nem tiltakozik a kötõfék miatt, menetközben is el kell vele azt fogadtatni. A kancát fel kell szerszámozni, és a csikó kötõfékszárát a hámtõ csatjához megkötni. Hátas használatú kancák esetén a ló nyakára kötelet kell rögzíteni, és ehhez kell rövidre kötni a csikó kötõfékszárát. A lépésben mozgó kancát követi a csikó, de többször ágaskodik, tiltakozik. Néhány hét elteltével a csikó tudomásul veszi ezt, és a leválasztásig laza száron követi az anyját.
Ménesben és legelõn
A csoportos szabadtartás esetén mások a csikónevelés feladatai. Itt is célszerû, ha a kötõfék állandóan a csikó fején van. Abrakolás idejére azonban jászolhoz kell kötni az állományt. Ez régi módszer, de igen elõnyös. A lekötés teszi lehetõvé, hogy minden csikó a saját abrakadagját egye meg. A lekötés idején – kisebb létszám esetén – végezzük el az ápolást, szükség esetén pedig az állatorvosi teendõket is. Türelem és idõ kérdése, de fontos, hogy lekötéskor rendszeresen szedjük fel a szopóscsikó lábait. A módszerrel a 4-6 hetenkénti pataápolást a csikó már ellenszegülés nélkül elviseli. A leírt feladatok elmulasztásával a hároméves kort elért csikó komoly baleset és veszélyforrást jelenthet a lóápoló számára.
Sokak számára nyitott kérdés, hogy szabadtartás esetén szükséges-e a csikók napi ápolása? Az ápolás elvégezhetõ lekötött, istállózott, néhány darabos létszám esetén. Ménestartási és legeltetés körülményei között már nem lehetséges. De nem is indokolt olyan emberi beavatkozás, amelyet a természet õsidõk óta megold. A szél, az esõ, a leállított „dörgölõdõ oszlop” segíti az állat ösztönszerû önápolását, de egymást is vakargatják a szabadon tartott csikók.
Sokkal fontosabb napi feladat a csikós vagy lovász részérõl a napi felügyelet és egyedi szemle. A ménesi vagy legeltetési viszonyok között lényegesen nagyobb a baleseti és sérülési forrás, mint istállózott, lekötött tartás esetében. A szabadon tartott csikók egymást is támadják, de például a lábak idegen tárgytól is megsérülhetnek, a kártékony rovarok pedig bõrsérüléseket okozhatnak. Ezen esetekben fontos az azonnali állategészségügyi beavatkozás.
A kiképzés kezdetei
A melegvérû lekötött csikóval kétéves kor után kell elkezdeni a napi foglalkozást. Ennek hasznos eszköze egy 20 m átmérõjû körkarám, vagy ennek híján egy futószárazásra alkalmas hely. Kellékek: csikózabla, gumis kikötõszár, voltizs heveder. Késõbb óvatosan a farmatringot is felszereljük. Ezek alkalmazásával a csikó napi mozgásigényét levezethetjük. „Szája” lesz a csikónak, azaz elfogadja és érzékeli a zablát, amely lerövidíti és elõsegíti a betanítási idõt. A csikó hároméves kora elõtt a hátas hasznosítású lovaknál a voltizshevedert felváltja a nyereg leeresztett kengyelekkel, míg a fogatos célú használatnál a hámot helyezzük a csikóra hosszúra eresztett istrángokkal, amely mozgás közben ütögeti a csikó oldalát. Ez a 2-3 éves kor közötti elõtanítás lerövidíti a nyereg alatti vagy a fogatos célú késõbbi betanítást.
Ma már a tenyészszemlékre, kiállításokra, versenyekre lószállítóval fuvarozzák a lovakat, így az ehhez való szoktatást is már csikókorban meg kell kezdeni. Készítsünk fából egy enyhe ívû dobogót, vagy fektessünk a földre egy nagyon erõs fa táblát (lehet istállóajtó is), amelyen jártatás közben a felkantározott csikót többször vezessük át. Az ismeretlen tárgy, vagy a dobogó hang miatt elõször tiltakozik a csikó, de kellõ türelem és ismétlõdõ végrehajtás esetén idõvel e feladatot is stressz és gond nélkül megoldja a fiatal ló.
A kiabálás, ütlegelés, ostorozás helyett a váratlan akadályok, helyzetek leküzdésére csikókorban kerüljön sor, már fiatal korban következetes munkával készítsük fel a csikót. A felnõtt korú lónál igen nagy hasznát vesszük a helyes csikókori idomításnak.