Feligazítás
Feligazításnak nevezzük a ló nyakának magasabbra emelkedését, ami a hátulsó lábak alá és szárhoz lépése által mintegy magától adódó következménye az összeszedettségnek és annak ismertető jele. A feligazítás a ló testalkatától és lovagoltási fokától függ. Felső határát akkor éri el, ha majdnem függőleges fejtartással – a ló orra csípőjének magasságával egyirányba kerül. Ez a helyzet nem csupán a nyak kiívelődéséből, de a hátulsó lábak erősebb hajlítottsága folytán a csípő süllyedéséből is következik.
Nem a lovas az ,aki a lovát feligazítja, hanem a ló igazítódik fel, a következetes lovaglás hatására.
A nyak magasabbra ívelése a hátulsó lábak erősebb hajlításából, fokozottabb súlyhordásából, a ló elejének tehermentesítésével együtt következik be.
A feligazítódásnál ügyeljünk arra, hogy a nyak vonala a marig meneteles(törés nélküli) ívelten menjen át a mar, ill. a hát vonalában.
A nyak ívelésénél mindenkor a tarkó legyen a legmagasabb pont, különben a nyak első harmadában törés keletkezik, - ún. hamis törés amellyel a ló támaszkodása megbízhatatlanná válik és a ló könnyen szár mögé kerül.