Ne versengj, alkoss!
Modern tréner vagy hagyományos kiképző?
Ha ebben a jelentésben vesszük a tradicionálist, számos lovaglási stílus és kikpzési módszer idetartozik, gondoljunk csak a híres európai lovasiskolákra, mint a Britt Lovas Szövetség, a német díjjas edzők, ugyanúgy, mint vaquerok, hogy csak egypárat említsek.
Ezekkel a módszerekkel számos lehetőség adott, hogy a lovat atlétává képezzük.
Ezek a módszerek több szempontból is kiállták már za idő próbáját, és igen sikeresen érheti el a kiképző általuk, hogy a ló teljesítse, amit kérnek tőle.
A hagyományos módszerek működtek, sé működnek ma is, különben rég a feledés homálxába merültek vola.
Ezek szerint ha a "tradicionális" mint negatív jelző nem az adott módszer fennállásának idejére vagy sikerességére utal, akkor az általa hassznált eszközökre.
Ha megnézzüka tradicionális kiképzési stílusok módszereit, egy igen jellemző közös vonásra bukkanun.
Mindegy, milyen jól palástolt vagy meggyőzően magyarázott, igen tetemes büntetést és erőszakot találunk bennük.
A büntetés alkalmazása, illetve ennek elkerülése mint motiváció a lónak, a tradicionális kiképzési stílusok egyik fő jellemzője.
A legfőbb segédeszköz a pálca és a sarkantyú.
Miután megnéztük, mit is takar a tradicionális mint fogalom, fontos elgondolkodnunk azon, hogy akkor mit is nevezzük modernnek?
A szótár szerint mindent, ami korunkbeli.
Itt egy újabb probléma.
A klasszikus lovaglási stílusok is fejlődnek, és a mai napig többségében ezekkel a stílusokkal találkozhatunk a világ lovasiskoláiban, tehát modernnek kellenne tekintenünk őket.
Attól azonben, hoyg egy módszert napjainkban is alkalmaznka, még nme lesz modern.
Amikor modern kiképzésről beszélünk, valójában azokra a módszerekre gondolunk, amelyek motiválják, teljesítményre ösztönzik a lovat.
Sok ember számára a modern kiképzésben minimális az erőszak, így szerintük több a "natural horsemanship(természetes lókiképzés)" módszer az.
Azonban szerintem a kiképzés evolúciója még nem ért véget.
Bár a "természe lókiképzés" viszonylag új, valóban modern is?
Ha megnézzük néhány másik faj kiképzését, megkapjuk a választ.
A tengeri emlősök korszerű kiképzésében a viselkedés tudományos alpjan nyugvó módszereket alkalmaznak a trénerek.
A kutyakiképzés mára ott tart, hogy széles körben alkalmazzák a klikker tréninget (kattintó módszer), mely az operáns kondcionáláson alapszik.
At állatkertek előszeretettel alkalmazzák a pozitív megerősítést a nagytestű, gyakran veszélyes állatok kiképzésében, hogy könnyebben megbírkózzanak a bezártsággal és az állatkerti élet mindennapjaival.
Számomra a "természetes lókiképzés" nem modern csak az evolúció egy állomása.
Én a viselkedés tudományán alapuló módsert tekintem modernnek.
Az etológiai alapok nyugvó tréningben a szabályok kutatási eredményekre támaszkodnak, bizonyítottak, és az alapelvek megegyeznek a különböző fajok esetében.
A viselkedés alapszabályai minden más módszer alappillérit képezik, és ezért tartom én ezt az elérhető legmodernebb útnak a lovak kiképzésében.
Miután meghatároztuk, és példákat hoztunk mind a modern, mind a tradicionális módszerek jellemzőire, összehasonlíthatjuk az erőszakon alapuló hagyományos kiképzést az etológiai tudományának alkalmazásával.
1. különbség: A ló motiválása
A hagyományos módszereknél a büntetés és a negatív stimuláció a fő motiváció.
A ló azért dolgozik, hogy elkerülje a pálcát, vagy hpgy megszűnjön a zabla, illetve a sarkantyú nyomása.
A modern kiképzésben a kívánatos magatartást követő pozitív megerősítés motiválja a lovat.
Amennyiben negatív megerősítést alaklmaz, a tréner csak a minimumra szorítkozik.
A büntetés értelmetlen, ezért nem kívánatos.
2. különbség: A hibák értékelése
A hagyományos módszerek hátráltatónak tartják a hibákat, amik lassítják a tanulást, és frusztrálják a kiképzőt.
A hibákat minnél jobban kerülni kell.
Ezzel ellentétben a modern módszerek elvárják a lótól, hogy hibázzon.
A hibákat elengedethetetlennek tartják a tanuláshoz.
A modern tréner felismeri, hogy a tanulás során ejtett hibák fontos visszajelzést adnak a lónak viselkedésének következményeiről.
3. különbség: Megközelítés lépésről lépésre
A modern tréner megérti a viselkedés alakításának lépéseit, és írott tervet készít céljainak elérésére.
Az apró lépések elengedhetetlenek a tanulás folyamán.
A kívánt viselkedést a lehető legtöbb kis lépésre osztja, és csak az egyes lépések teljesítése után halad tovább.
A tradicionális kiképzők is tisztában vannak vele, hogy a lónak a megfelelő sorrendben kell magtanulnia a dolgokat, de a lépések az esetek többségében túl nagyok, és nincs is előre kidolgozott terv a hibák aprólékos megoldására.
4. különbség: Mennyi gondolkodáat vár az állattól?
A tradicionális lovaglásál a lótól engedelmességet és teljesítményt vár a lovas, kérdés nélkül.
A ló teljesíti, amit kérnek tőle, vagy szembe kell néznie a következményekkel.
a lónak nem lehet véleménye vagy ha van, makacsnak vagy nehezen kezelhetőnek titulálják.
A tanulási folyamat tanulmányozásával és kísérletezgetéssel nem foglalkozik a kiképző.
A modern tréner viszont gondolkodást és kísérletezést vár a lótól a tanulás során.
Valójában a tréner operáns kondicionálást alkalmaz, mely problémamegoldást és önálló gondolkodást vár el a lótól.
5. különbség: hogyan irányítja a tréner a lovat
Az operáns kondícionálás alkalmazásával a tréner magatartásformák felajánlására ösztönzi a lovat.
A ló fel fog ajánlani viselkedésformákat, mert keresi a pizitív következményeket, a tréner pedig megerősíti a kívánt viselkedést.
Lényegében a ló cselekszik, a tréner pedig reagál.
A hagyományos kiképzés során a lovas a segítségeken keresztül nyomást gyakorol a lóra, a ló pedig keresi a viselkedést, amivel elkerülheti a diszkomfortot.
A lovas fizikai kellemetlenségen és erőszakon keresztül ad utasítást a lónak, amivel valószínűleg eléri a kívánt magatartásformát.
Más szóval a lovas cselekszik, a ló reagál.
6. különbség: A tudomány megértése
A tradicionális kiképzők tudják, mivel érhetik el a ló engedelmességét, de nem mindig vannak tisztában az etológiai hátérrel.
Altalában kevés fogalmuk van a büntetés tanulásra gyakorolt hatásaival, de azt tudják, hogy ezzel esetleg elérik a kívánt eredményt.
Ezek a lovasok is használják az etológia alapjait annak ellenéra, hogy néha zet észre sem veszik, vagy nem tudják helyesen alkalmazni, ill. ha ritka esetben helyesen is alkalmazzák azt, sohasem tudatosan.
A modern tréner teljes mértékben tisztában van a büntetés, a pozitív és negatív megerősítés viselkedésre gyakorolt hatásaival és következményeivel.
Tisztában van az alapszabályokkal, és alkalmazni tudja az etológián nyugvó tanítási módszereket.
7. különbség: A viselkedés okának keresése
A modern tréner rengeteg időt fordít a következő kérdés megválaszolására: miért így viselkedik a lovam?
Annak elfogadása, hogy a lónak oka van a különböző magatartásformákra, a modern tréner fontos jellemzője.
Az adott viselkedét kiváltó ok ismereténk birtokában a modern tréner képes a helyzetnek megfelelő kiképzési módszert alkalmazni.
A tréner nagyfokú empátiát mutat aló felé, és a ló fejével igyekszik gondolkodni.
A tradicionális rendszer elvárja a lótól, hogy "fogadja el".
A ló érzéseinek figyelembevétele nem képezi említésre méltó részét a kiképzésnek.
A képzés a problémák leküzdésére fókuszál, a kiváltó ok figyelmen kívül hagyásával.
8. különbség: Az eredmény elérése
A hagyományos kiképzésnekl kitaposott útja van, amit minden lóra és minden problémára egyformán alkalmaz.
Nem fordít figyelmet a ló egyéniségére, saját tanulási stílusára.
Minden állatól elvárja, hogy passzoljon a keretbe.
A modern kiképzőnek tíz magoldása van egy problémára, nem pedig egy, tíz problémára.
A tréner megtalálja az adott ló egyéniségéhez legmegfelelőbb módszert.
Ha valamit nem tud elérni, a modern tréner új módszert vet be, és ezt addig folytatja, míg el nem éri a kívánt viselkedést anélkül, hogy foglalkozása a lóval valaha fizikai erőszakba torkollana.
9. különbség: Felelősség és megbélyegzés
A hagyományos kiképzésben a problémákért és hibákért mindig a ló a felelős.
A lovat a tréner makacsnak, nehéz természetűnek vagy rosszindulatúnak bélyegzi, és ez után eszerint jár el vele szemben.
A modern tréner teljes felelősséget vállal a kiképzés során jelentkező nehézségekért és hibákért.
A vádaskodá negatív, a felelősségválallás konstruktív.
Azzal, hogy felelősséget vállal a helyzetért, a tréner megőrzi irányító szerepét, éssaját viselkedésének változtatásával változtatni tud a kimenetelen.
Ha a lovat hibáztatja, a tréner nem tud mást tenni, mint megvárja, amíg a ló valami mást csinál.
10. különbség: Kontroll
A tradicionális kiképzésbne a tréner kontrollt és dominanciát akar a ló felett.
Boldogan megmutatja neki, hogy "ki a főnök".
A modern tréner együttműködést és kiegyensúlyozott kaocsolatot keres, amibe mindkét fél belead.
11. különbség:Hogyan látja a kiképző a lovat
A modern kiképző megérti egy olyan menekülőálattal való foglalkozás összetettségét, melyet generációról generációra domesztikálni kell.
egéri, hogy a ló félénk, de kíváncsi alaptermészetű.
Hisz abban, hogy a ló egy alkalmazkodásra képes, együttműködő lény, aki enged egy nála gyengébb és lassabb faj követeléseinek.
A lovak erősebbek és gyorsabbak nálunk, és valójában nem kellene megtenniük semmmit, amit mi akarunk, általában azonabn mégis megteszik.
A hagyományos tréner inkább butának nevezi, rosszindulatúnak és nehezen kezelhetőnek titulálja a lovat.
Sokkal jobban idegesítia ló gyengébb teljesítménye, mint a modern tréner.