Pat Parelli 2. rész

2013.10.02 18:41

Harmónia (2)

A harmónia szintje- miután a partnerség kialakítása során leküzdöttük lovunk ellenkezési reflexeit- az átengedősségről, a pozitív reflexek kialakulásáról éa sokkal több kedvtelésről szól!
Az ember egyre több érzést, jobb időzítést és nagyobb fokú harmóniát fejleszt ki lovával.
A lóval foglalkozó személynek az a varázslatos élménye lesz, hogy egyre jobban lova részévé válik.
A szint négy részre tagolódik, melynek mindegyikében, illetve mindegyiket segítségül hívva alakul  ki a harmónia.
Ezekből az első kettő- a futószáras és a szabadon végrehajtott gyakorlatokat- földről, a másik kettő- a szabad stílust és  a finomítást-pedig lovon tanulhatjuk meg.
Már a harmóni aszintjének elsajátításával komolyabb  messzeségekbe jutunk el lovunkkal, mint amilyen be az ember többsége eljut a mindennapok során.
A szint harmóniába hozza az embert a lovával.
Egyre puhább lesz, és sokkal hajlandóbbá válik dolgozni, pozitív reflexekkel.
A harmónia szintjén egyre több lendületet tapasztalhat meg a lovas, ezért aztán egyre kevesebb szükség lesz a szárra, illetve szt már csak finomabb jelek keresztülvitelére kell használni.
A szint elsajátításának eredményeként lovunk nem húzza a futószárat, amikor a hét játék egyikét játszod vele.
Annyira könnyed lesz, hogy szinte bármelyik játék könynen játszható vele úgy, hogy  a kötőfék és a futószár közé egy gyenge gumis összeköttetést helyezhetünk el.
Továbbá az ujjbegyünk nyomására előre, hátra és oldalra lép.
Lovaglás során pedig a lábak gyengéd nyomása is elég az elinduláshoz.
A szár minimálismegemelése pedig ahhoz, hogy rövidüljön.
Könnyedén hátralép, nem vált jármódot és irányt, ha csak lovasa úgy nem kívánja.
Egyenesesn halad anélkül, hogy állandóan korrigálni kellene.
Tócsákon, rudakon és akadályokon  fenntartás és visszatartás nélkül halad át.günd nélül lehet külön lovagolni a többi lótól.
Úgy tűnik, ez a  tökéletes ló, nem igaz?
A pozitív reflexekkel rendelkező lovat  élvezet lovagolni és vezetni, gondozni, mivel nincs benne ellenálllás.
A nagy kérdés az, hogyan érjül el ezt lovunkkal?
Egyszerű:savvy-vel, azaz megfelelő hozzáállással., koncentrálással, érzéssel, időzítéssel, egyensúllyal és tapasztalással.

 

A második szinten megoldott problémák és rossz tulajdonságok

Agresszivitás, idegesség, izgatottság, túlzott istállóragaszkodás, istállóunottság, kantározási problémák, bakolás, hosszú száron vágtában siet vagy túl röviden megy, karámban megfogás, bátortalalnság, nyírási félelem, rövid koncentrálási idő, frerdeség, félelem árkoktól, vállak beejtése körön, kitörés akadálynál, sunyítás, ugrásváltás, keményszájúság, fejrázás, fejfelvágás, hátraejtés, hiperaktivitás, ugrállósság, rúgósság más lovakra, , lustaság, injekciós tűtől félelem, szájnyitogatás, féreghajtó beadási gondok, ellenáll a zablánka, ellenáll a csizmánka, rohan az akadályra, fél, patkolási problémák, oldalra léptető segítségre kirúg, nem lép el, istállóbeli rossz szokások, megállás, farokbehúzás, megbízhatatlnaság, ijedősség, patkolási nehézségek.
Lovas részéről: félelem, merecség, feszesség, koordinálatlanság.
A partnerség szintjének elsajátítását követően további 6-18 hónap altt tehetjük magunkévá a harmóniát.

 

Finomítás (3)

A harmadik szinten az eddig tanultak mint alapok kerülnek finomításra.
Precízebb, több érzéssel teli és pontosabb lovaglás alakul ki.
A kommunikációs közvetítő eszközök,a  segítségek automatikusak lesznek, és láthatatlanok a külső szemlélő számára.
A finomodással a respekt ( a dominanciával szembeni tisztelet), a lendület és a hosszírányú engedés mind eggyé válnak.
Ezen a szinten a páros érzése finomabbá sé tökéletesebbé válik.
A hosszirányú elengedettség előnyeit élvezve a lovas a tiszteleten,  a lendületen és az elengedettségen keresztül éri el az összeszedettséget, amelynek eredményeként képesek leszünk lovunkkal komolyabb rőkifejtést igénylő faladatokat végrehajtani.
A lovas megtanulja a feladatokat nagyobb fokú precizitással és eleganciával végrehajtani, mint bármikor előtte.
A finomodás alapjait a harmónia szintjén elsajátított négy rész adja: kettő a földről (futószár és szabadság), kettő pedig lóról ( szabad stílus és finomodás).
A négy képzési szint mindegyike foglalkozik a négy savvy-vel, viszont köztük az egyensúly ezen a szinten áll be.
Az első két szint sokkal inkább  a tisztelettel, az elfogadássa, mozgás kialakításásval és a lendülettel, és nem a támszkodással , tarkóból engedéssel vagy sz összeszedettséggel foglalkozik.
A lovasiskolák többsége az oktatás elejétől követeli ezeket.
Én viszont csak a végére hagyom, amikorra már a lovas rendelkezik az ehhez szükséges tudás összefüggésekben látásával. kezelésével.
Igwn fontos, hogy lovunk mentálisan, érzelmileg és ezeken keresztül fizikailag is elengedett legyen ahhoz, hogy lazán , puhán átengedően dolgozzon, és kellemes támaszkodással relatív , vagy bármilyen fokú összeszedettségi állapotba kerülhessen.
A megfelelő hozzáállás, alapok megléte természetesen, magától értetődően és könnyen hozza ki a lóból ezt az állapotot.
A lovasembernek abszolút tisztában kell lennie a folyamat összetevőivel annak érdekében, hogy ilyen szintű kommunikációt hajtson végre együtt lovával.
Továbbá kézen is előkészítettnek kell lennie a lónak.
A kívánt eredmény eléréséhez, a finomodáshoz, az abszolút átengedősséghez lóháton  a lovasnak érzékenynek kell lennie a ló által kibocsátott  finom jelekre, képesnek kell lennie azonnali reagálására megfelelő egyensúllyal és független üléssel, illetve függőleges gondolkodással kell rendelkeznie.
A harmadik szinten olyan feladatokat tanulhat meg a lovas, amellyel az előzőekben említett szükséges tulajdonságok fejleszthetők, a ló és lovas közötti társalgás egy magasabb , kifinomultabb szintre emelhető.
Mint minden jó dolgot, ennek az elérését sem  szabad siettetni!!
Élvezzük az utazást ezen a szinten, mert egy új világ fog elénk tárulni.
Hogyan érzékelhető a finommá vált kapcsolat lovad és közötted?
 - elengedettség, átengedősség és összeszedettség  egszer csak önmaguktól, egyszerre és természetesen  kezdenek megtörténni. Ez az a szint, ahol igazán megtapasztalhatod a könnyedséget
 - segítségeid valóban láthatatlanok
 - magabiztosan vagy képes lovadat lovagolni, anélkül hogy bármi lenne a fején (pl. kantár)
 - lovaddal mentálisan és érzelmileg és fizikailag alkotsz egységet és alakul ki az összeszedettség és nem csak a fejtartás
 - lovaglás közben magasztosság és finomság sugárzik ki  a kívülálló számára
 - képes vagy lovadnak megtanítani, hogy hozzás fusson
 - a körkarámba magasabb szintű gyakorlatokat taníthatunk meg lovunknak, olyanokat mint pl az ugrásváltást
 - láthatatlan segítségek által írányított, könnyed átmenetek, gyors átengedést jellemző elindulások jellemzik a lovaglást
 - könnyedén vagyunk képesek lovunkkal oldalirányú feladatokat végrehajtani
 -  megérted az összeszedéshez szükséges testhelyzetet, testtartás lényegét
 - könnyedén és szabadon mozog lovad támaszkodásban
 - az oldalirányú elengedés hosszirányúvá fejlődik. Összeszedett állapotot érünk el kedvünk szerint
 - a hosszírányú átengedősség segítségével több energiát, ruganyosságot és tartalmat vihetünk lovaglásunkba.

 

Fontos az elengedettség, de miért?

Mindeközben biztosnak kell lennünk abban, hogy lovunk megfelelő alapokkal rendelkezik, amely finomítható.
Könnyű abba a hibába esni, hogy lovunktól a legmagasabb szintet várjuk el alapok nélkül, amely nem más, mint  a funkciótól függetlenített külalak.
Sok versenyszakág van, amely előírja, hogyan tartsd a kezed, a lábad, mit csinálj a lezeddel, a szárakkal és a sarkantyúkkal.... és hogyan nézzen ki a kész ló külalakilag.
Ha a fiatal lovakat megfelelő alapok nélkül, finom szár- és csizmasegítségekkel kezdjük el lovagolni, kiképezni, akkor biztosaka lehetünk abban, hogy csak problémákat alakuítunk ki  lovunkban, és így  a magunk számára is.
A világ minden táján találkozhatunki viszont erőszakkal,  túlhajlított nyakú, szár mögé kényszerített lovakkal.
Ennek eléréséhez a lovasok válogatás nélkül használnak ,,erőszakátviteli" eszközöket, mint például fejlekötést, segédszár, chambon vagy gogue.
Ebből kitűnik, hogy a lovasemberek többsége  ,,tudja", hogy fontos a hosszirányú átengedettség, a tarkóban elengedettség, viszont abban már különböznek a nézetek és a tudás hogy miért fonots ez.
Erre már több, közkézen elhangzó választ hallhattunk:
,,Azért, mert így néz ki jól, és csak így tudja majd asználni a hátát!"  vagy
,,Csak ilyen tartásban lehet nyerni!"  vagy
,,Így kell tartani a nyakát, mert a barátnőm lovának a nyaka is így áll, és ő már jó lovas, mert két hónappal régebben lovagol nálam, így már ő tudhatja, és ciki, ha az enyém nem áll úgy!"
Napjainkban a cél m,ellékesenk tűnik, a külcsín uralkodik a funkció felett, és nem a funkció eredményezi a külalakot.
Az idomításban lévő lovak többségének a felüléstől el kell viselnie egy túlerőszakolt, funkció nélüli keretet, amelyben függetlenül a feladattól - lépés, ügetés, vágta, nyújtás, rövidítés- ott kell maradni, különbenmegbüntetik őket.
Igazából sok esetben pedig nem más az oka a ,,lófejek a láb közé akciónak", mint az egyszerű félelem attól , hogy a ló a lovas ölébe csapja a fejét, ah meghúzzák a szárat.
Amint azt a harmónia programrészében megtanulhattuk, a hosszirányú elengedés- összeszedettség- teszi lehetővé a ló számára, hogy naygobb erőt fejtsen ki.
Sokkal erősebb lesz a háta és a hátulja, ami viszont egy komoly kérdés  elé állít bennünket.
Mit szeretnénk, hogy jóra vagy rosszra használja lovunk azt az energiát, amelyet így képes lesz felhalmozni a hátuljában?
Ha lovunk mentálisan és érzelmileg nincs a kontrollunk alatt, akkor a  hosszirányú elengedés egy nehéz helyzetet még problémásabbá tehet.
Ezért kerül ez csak ebben a részben, a tisztelet és a lendület elérése után  megemlítésre.
Mondjuk messzire nem kell mennünk, mivel, ha jobban megnézzük, a klasszikus lókiképzés is csak a kiképzés végére helyezi ezt a részt, az egész folyamat természetéből adódóan (ütem, elengedettség, támaszkodás, lendület, egyenesre igazítottság, összeszedettség).
A harmónia programrészben tanulhattuk meg a tisztelet-lendület-összeszedettség természetes hármas formuláját.
Ha nincs tisztelet, nincs lendület, ha nincs lendület, nincs összeszedettség.
Ez hogyan néz ki a három szint viszonylatában?
1. szint-Partnerség: Tisztelet és mentális edzettség
2. szint- Harmónia: Lendület és érzelmi edzettség
3. szint- Finomodás: Összeszedettség és fizikai elengedettség.
Minden egyes szint stratégialig épül  a másikra, így  a képzés során nem találkozunk szembe üres lyukakkal, amikor az egyik szintről amásikra lépünk.
Amenyniben mégis tapasztalhatók ilyen lyukak, akkor a lovas a megoldás érdekéban sajnos a savvy helyett az erő alkalmazásához nyúl.
A természetes alapú hozzáállású lovaglás-a natural horsemanship - és a természetes savvy tulajdonság bitroklása nem jelent más, mint tudjuk, hogyan készítsünk elő lovunkat mentálisan és érzelmileg azelőtt, hoyg fizikailag várnánk el tőle feladatvégzést.
Az igazi lovas ember nem tenen másképp, és nem is tesz.
A partnerség és a harmónia elsajátítását követően szintjeinke elsajátítását követően további 6-18 hónap szükséges a finomodás szintjének tökéletesítéséhez.