Patkolás
A patkolás célja a szarutok a kopástól megvédi, a benne légy lágyrészeket megóvni, a lovat mindenféle hasznosíthatásra alkalmassá tenni. A lábállást szabályozni, a hibás és beteg patákat javítani, ill. gyógyítani.
A patkolás mozzanatai:
A szarutok felpuhítása: a ló elbírálása patkolás előtt, a patkó levétele és a levett patkó átvizsgálása; a pata előkészítése és faragása, a patkó leválasztása; a patkó feligazítása; a patkó felszögelése; a patkolás elbírálása.
A patkolás előtt a patákat készítsük elő, vagyis azokat egy-másfél nappal előbb a szaru megpuhítására vonjuk be nedves agyaggal, hogy könnyebben legyen faragható. Nem szabad azonban ezt a patabevonást úgy végeznünk, hogy az agyag megszáradjon rajta, mert a nedvességet amit vizes állapotban a patának átadott, az újból kiszívja.
Patkolás előtt a lovat lépésben és ügetésben szemléljük meg, majd minden egyes patát és a régi patkókat is alaposan átvizsgáljuk. Megállapítjuk, hogy: a ló patájának mely részével érinti először a talajt, egyenletes-e a pata megterhelése, milyen a lábak előrevitele,nem bokázik-e, nem vág-e be (bevágás), megnézzük a régi patkót, melyik része kopott le erősebben. Mindezek az adatok az új patkolásnál jól értékesíthetők. Végül a lovat ügetésben nézzük meg, nem sánta-e. Ez utóbbi különösen fontos, mert a kovácsok sok esetben hajlandók azt mondani, hogy a ló már a patkolás előtt is sánta volt.
A patkolás befejezése után még egyszer alaposan megvizsgáljuk a már megpatkolt lovat, mind lépésben, mind ügetésben.
A sántaság sok esetben a patkolást követő egy-két nap múlva jelentkezik, ilyenkor mindig alapos a gyanú, hogy valami nincs rendben a patkolás körül, vagy szög nyomja az irhát, vagy a patát faragták el túlságosan, vagy valamelyik szöget húzták meg túl erősen..
Nálunk általában a Lechner-patkó használatos:
ez a patkó a középső részből, vagy kötésből, az innen kiinduló külső és belső patkószárból áll, amelynek külső és belső széle van.
Ezen kívül van még a patkónak két lapja: az egyik a talajjal érintkezik, ezért hordozólapnak, a másikon fekszik a pata, ezért felső lapnak nevezzük.
A talaji lapon halad a szegárok a szeglyukakkal, hátaslónál hat, hámos lónál hét, belül a lejtő.
Az elülső patkók alakja kerekded, a hátulsóké inkább szív alakú.
A kötésnél 24-28 mm szélesek, ez a szélesség a patkószárak vége felé csökken.
A patkók vastagsága 9-10 mm.
Súlyuk kisebb paták számára 350-400, nagyobbakéra 500-600 gramm.
Hámosló patkója erősebb és nagyobb méretű, „talaji” lapján a kötésnél „körmöt” forrasztanak.
Mind az elülsőn, mind a hátulsón hegyfali kápa van. Hátaslónak csak az elülső patkóján van hegyfali kápa, a hátulsón két oldalfali kápa van.
Málháslovak és öszvérek részére csavaros, sarkos, törmöspatkót használunk.
A patkók használati ideje 6 hét. Kivételes estekben homokos talajon 7-8 hét is lehet. Ez után az idő után azonban a patkolást minden esetben újítsuk meg, mert a szaru túlnő, ránő a patkóra és vérfoltot okoz.
Köves talajon járó lovaknál a patkó kötése gyorsabban kopik, ezért takarékosságból a patkónak erre a részére 3-5 mm vastag acéllemezt forrasztanak.
A csavaros sarkok számára a patkószár-végeken egy –egy csavarmenetet fúrnak.
A kápa úgy készül, hogy a patkó hegyfalára, vagy az oldalfalakra saját anyagából vörös melegre hevítéssel félhold alakú vaslemezt kovácsolnak.
Patkószegek a patkók rögzítésére valók.
A patkószeg részei: a fej, a penge és a hegy.
Az általánosan használt patkószeg feje gúla alakú, teteje lapos, lejtősen megy át a pengébe. A hegye ékalakú, egyik felülete hegyesebb szög alatt lejt, ez az ékelés vagy csipet, amely áthatoláskor a szarufalon a szög irányát szabja meg.
A patkószeg karcsú, jól hajlítható legyen. A merev, törékeny és rosszul ékelt patkószegek beszerzésétől tartózkodjunk.
Vékonyabb szarufalú lófajtáknál általában a 3. méretnagyságút, nehéz igáslovaknál a 4. és 5. méretnagyságút használjuk.
A csavaros sarkak leginkább acélból készülnek.
Vas és acél keveréke az acéleres patkósarok.
A sarkak lehetnek élesek és tompák.
A sarok részei: a fej, a nyak vagy csap. A csavaros sarok 3 méretnagyságban használatos. A nyak 9 mm hosszú és 12 mm vastagságú, 2 mm magas és 1 mm mély tompa csavarmenettel van ellátva és pontosan beleillik a patkószár csavarlyukának meneteibe.
Egyes gyárak H, Z, T, X, S alakú patkósarkakat készítenek.
A leggyakrabban használatos patkók:
Papucspatkó
Köröm és sarok nélkül, rendszerint mindenütt egyforma vastag és széles. Elvékonyodó szárú papucspatkónál az erősen fejlett nyír a talajjal érintkezik, így azt a súly viselésbe bevonjuk.
Ha a papucspatkó szárait hátrafelé fokozatosan vastagítják, a vastagodó szárú papucspatkót kapjuk. A papucspatkó az ujjvéget természetes helyeződésében meghagyja, kényelmes, megterhelése egyenletes.
Félholdpatkó
Szárai a rendesnél rövidebbek, a pata hegy- és oldalfalainak egy részét fedik. Szárvégük késpengeszerűen elvékonyodik.
Vérfoltpatkó
Belső száron a sarkat rendesnél előbbre helyezzük és a patkószárat a sarok mögött könyökalakban úgy hajlítjuk, hogy a pata talpi része és a patkó hordozólapja között pár milliméteres térköz maradjon.
Bokázó patkó
Belsőszára oldalt lapított és hátrafelé fokozatosan vastagodó, csak hátulsó patákon használjuk.
Fedeles patkó Az egész talpfelületet és a patkóhoz csavaros sarokkal rögzíthető, leszedhető bádogfedele van.
Bevágó patkó
Fokali részén lemetszett, hátrafelé lejtő széllel.
Defays-féle patkó
A patkószárak végén a belső oldalakon felhúzott egy-egy, a pata támaszfalaira fekvő kápával. Ma már szűk paták patkolásánál sincs nagy gyakorlati jelentősége.
Csukott patkó
Ennél a közönséges patkó szárvégeit egy haránt vasdarab köti össze.
Hevederes patkó
A patkószárakat egy-két centiméterrel a végük előtt köti össze egy haránt heveder. Ezzel a patkóval az a célunk, hogy erősen hegyesszögű és terült alacsony sarkú paták szarunyírját vonjuk be a teljes súlyviselésbe és az alkalmazott heveder a nyírral érintkezik. Ha a nyír sem eléggé fejlett, akkor közte és a heveder között lévő hézagot kátránnyal tömjük ki. Ha a nyír túlságosan fejlett volna, a haránthevedert boltívszerűen meghajlítjuk.
A patkókat, ha raktárban akarjuk tartani, fekete meleg állapotban repceolajba mártjuk be. Így azokat a rozsdásodástól megvédjük.