Típus., fajta- és nemi jelleg
Természetes, hogy a fajták megjelenésükben, fenotípusukban nagyfokú variabilitást mutatnak. Aki egy adott fajtájú lovat bírál, annak kell hogy legyen a szemében, a fejében egy kép a fajta standardjéről, az abban a fajtában elképzelt ideális, tökéletes lóról. Ez nyilván fajtánként mást és mást jelent. Ehhez az ideális lóhoz viszonyítjuk a látott lovat, és pontozzuk, hogy az típusában mennyire áll közel a fajta standardéhez, vagyis egyértelműen kiderül-e a lóról ránézésre, hogy mely fajtához tartozik. Annak a lónak jó a fajtajellege, amelyikről ránézésre megállapítható, hogy mely fajtához,de minimum mely fajtacsoporthoz tartozik
A nemi jelleg bírálatánál még mindig egy összkép alapján döntünk, a lovat egyben szemlélve. Akkor jó a nemi jelleg, ha egy kancáról messziről látszik, hogy kanca, a nemi szervek megtekintése nélkül is, vagyis „nőies”. A mén ugyanígy legyen „férfias”, sugározzon róla, hogy egy ménnel állunk szemben és nem kancával vagy herélttel. Egy nyugodtan, intelligensen viselkedő ménnek is lehet kifejezett nemi jellege. Ez adódik testfelépítéséből, tekintetéből, kisugárzásából, és ez ugyanígy vonatkozik a kancákra is. Az elsődleges nemi szervek, ivarszervek megfelelő működése, vagyis a fogamzó képesség, vehemépítés, tejtermelés, méneknél a nemzőképesség akkor tételezhető fel, ha a másodlagos nemi jellegek kifejezettek.