A hím nemi szervek, organa genitalia masculina
A hímvessző a hímek merevedésre képes (erectilis) párzószerve. Az ülővágányról ered, és a combok, a kétoldali ondózsinór között a fancsont tájékára, majd a tasakba foglaltan a köldöktájékig nyúlik előre, macskában rövid, hátrafelé irányul. Kötőszövetes vázból, két merevedőtestből, a húgycső pars spongiosájából és izmokból áll.
A penis vázát alkotó kötőszövet mennyisége, szerkezete és a merevedőtestek felépítése állatfajonként különbözik. Eszerint háziállatfajainkban kétféle típust különböztetünk meg, ezek: a fibroelasticus típusú penis, amely nem erigált állapotban is tömött tapintatú. Ilyen a kérődzők és a sertés penise. A musculocavernosus típusú penisben a simaizomelemekkel átszőtt kötőszövetes váz vaskos merevedőtesteket fűz össze. Ilyen a ló és a húsevők penise.
A két merevedőtest, corpus cavernosum penis, az arcus ischiadicus csonthártyájáról két szárral, crura corporis cavernosi penis (JNA) ered. A két merevedőtest összetér, és a penis gyökerét, a radix penist, képezi. A gyökér a penis testébe, corpus penis, megy át és hegyben, apex penis, végződik. A penisen dorsalisan, dorsum penis,hosszanti irányú ereket és idegeket magába foglaló árok, sulcus dorsalis penis, halad. A ventralis felületén,facies urethralis, levő árokban, sulcus urethralis, a húgycső halad. Kérődzőkben és sertésben a húgycsövet apenis fibroelasticus állománya teljesen körülveszi; a húgycső körül canalis urethralist képez. Lóban a sulcus urethralist a m. bulbospongiosus haránt irányú rostjai hidalják át.
A ló penise kétoldalt kissé lapos, enyhén S alakban görbült, hegyét jól fejlett makk borítja, a kérődzőké és a sertésé hosszú, vékony, kerekded köteg. A penis teste marhában a herezacskó mögött, sertésben a herezacskó előtt S alakú görbületet, flexura sygmoidea penist, képez. Vége hegyes, sertésben dugóhúzószerűen csavarodó, juhfélékben a hegyén a húgycső 4 cm hosszú nyúlvány, processus urethralis, alakjában túlnyúlik. A kutya orsó alakú penise, mint a macskáé, peniscsontot, os penis (os Priapi), foglal magába. A penishez a medence symphysiséről rövid függesztőszalag, lig. suspensorium penis, tér. A sárga haspólyából szalag, lig. fundiforme penis, tér a penis facies urethralisára, és a penist hevederszerűen a hasfalhoz függeszti. Ez utóbbin kívül a penis testét felületes és mély pólya, fascia penis superficialis et profunda, fogja körül.
A penist collagen- és rugalmas rostokból, valamint simaizomkötegekből álló tok, tunica albuginea,hüvelyszerűen borítja be. A tokból kötegek és sövények térnek a penis belsejébe, ahol hálózatot alkotnak. Kérődzőkben, sertésben a penis gyökerén, kutyában a penis hátulsó részén, lóban a penis egész hosszában, a median síkban rendeződött kötegeket, sövényt, septum penist, is találunk. A hálózat üregecskéiben endothellel bélelt, egymással anasztomozáló, tág kavernák együttese alkotja a duzzadótestet. A kérődzők és a sertés fibroelasticus penisében csak kicsi kavernák vannak. A hálózat rekeszeit sok helyütt a mesenchymához hasonló duzzadó szövet és zsírszövet tölti ki.
A penis funkcionális érrendszere. A corpus cavernosumnak felületes és mély kavernarendszere van. A hímvessző artériáinak végágaiból, a kanyargó aa. helicinaeből, merevedéskor vasodilatatorok hatására a záróberendezés nyílik, és vér áramlik a kavernákba, ezáltal aktív hyperaemia jön létre. A duzzadótest tehát az artériarendszerhez tartozik. A kavernákból a vv. emissariae vezetik el a vért. Paszszív hyperaemia is létrejön azáltal, hogy a kitágult kavernák az elvezető vénák gyökereit a rostos tokhoz szorítják, és ez vénás pangást okoz.
Az aktív hyperaemia közben is folyik el vér a kavernákból a tölcséres vénákon át, de a mély kavernarendszer állandóan töltődik. Elernyedéskor a vérmennyiség pótlása az a. helicinákon át csökken, majd a kavernák vére először a mély öblökből a tölcséres vénákon át ürül, majd a felületes öbölrendszer elvezető vénái is felszabadulnak a nyomás alól, s mind nagyobb mennyiségű vért szállítanak el a felületes kavernarendszerből. A kötőszövetes vázat különálló hajszálérhálózat táplálja, amely a nutritív érrendszert alkotja.
A penis kavernái a húgycső és a makk kavernáival nem közlekednek, az utóbbi kettő azonban anasztomozál egymással.
A hímvessző hegyére illeszkedő, süvegszerű, merevedésre képes szerv. A köztakaró folytatásaképpen lóban és kutyában fejlődik ki, módosult köztakaró. Bőr alatti kötőszövetében páratlan merevedőtest, corpus cavernosum glandis, foglal helyet, amely a húgycső merevedőtestével anasztomozál, a penisével (sertés kivételével) nem.
Lóban jellegzetes alakú; kiemelkedő, körkörös pereme, corona glandis, a penis hegyére boruló nyakba, collum glandis, megy át, amely dorsalisan csuklyanyúlvány, processus dorsalis glandis, alakjában a penis testére is ráhúzódik. Az elülső végén árok, fossa glandis, mélyed be, amely több öblöt, sinus fossae glandis, képez; belőle a húgycső végső szakasza nyúlványszerűen, processus urethralis, emelkedik ki.
Kérődzőkben, sertésben és macskában a makk helyén lapos lemez, sisak, galea glandis, alakul ki. Erectiókor alig duzzad meg. Juhfélékben a galea végén a húgycső a lóéhoz hasonló processus urethralis alakjábantúlnyúlik (lásd előbb).
A kutya makkja nagy, hosszúkás szerv. Alapját a monycsont vagy peniscsont, os penis (os Priapi), alkotja. Két része van: a hátrább helyeződő, gömbhöz hasonló alakú bulbus glandis és az elülső, hengeres, hegyben végződő pars longa glandis. Dorsalisan és kétoldalt fejlettebb, ventralisan, a húgycső árkát, sulcus urethralis,szabadon hagyja. A két részt vaskos, mirigyeket tartalmazó redő, anulus glandularis, határolja el egymástól. A macska penise caudoventralisan irányul, a glans kúp alakú süveg, rajta 120 elszarusodott, sorban helyeződő, tüskeszerű szemölcs van. Basisán idegvégtestecske van. A tüske ellazult állapotban radiális, errigált állapotban haránt irányú (frikció), herélt állatban sorvad. Idős állatban 3–4 mm hosszú peniscsont van benne.
A makk merevedőteste vénás jellegű, lassan lankad el, a bulbus glandis emiatt a kutyák „összeragadását” okozza.
A penis merevedése, errigatio. Lóban a penis és főleg a glans 2–3-szorosára, a corona glandis 130–160 mm átmérőjűre nő. A merev, előnyomult penist a mén a medence és a far aktív mozgatásával vezeti a hüvelybe.
A ló herezacskója kissé nyakalt, lágy, vékony szőrökkel fedett, zsíros bőrű, feketén pigmentált. A m. cremaster externus erős, két izomlemeze három szárral tapad.
A herék kétoldalt összenyomottak, tojásdad alakúak. Hosszuk 10–12, szélességük 3–4, vastagságuk 6–7 cm. Az egyik here tömege 150–300 g, nagysága függ a fajtától, a kortól és a test nagyságától is. A rete testis csupán a here feji vége közelében fejlődik ki. A bursa testicularis mély. A mellékhere farka bab alakú, a mesorchium és a mellékhere szalagja vastag, a belső hererázó izom jól fejlett. A lágyékgyűrű 4–5 cm széles rés. Az ondóvezető orsó alakú pars ampullarisa kb. 20–25 cm hosszú és 2–2,5 cm széles.
A járulékos nemi mirigyek közül az ondóhólyag 10–15 cm hosszú és 3–6 cm széles. Vastag falában simaizomzat is van.
A prostata retroperitonaealisan helyeződik a húgycső kezdeti szakaszán; az ondóhólyagokhoz kötőszövet fűzi. Két, 5–9 cm hosszú és 3–6 cm széles, 1 cm vastag lebenyét, lobus dexter et sinister, dorsalisan kb. 3 cm átmérőjű isthmus prostatae köti össze egymással. Alakja különböző lehet, vagy a pars externa, vagy a pars disseminata nagyobb, 10–18 kivezetőcsöve az ondódomb két oldalán nyílik. A Cowper-mirigy két, dió alakú lebenyből áll. A lebenyek 4–5 cm hosszúak és 2,5 cm szélesek. Számos kicsiny kivezetőjáratuk két hosszanti sorban, a húgycső dorsalis falán nyílik.
A húgycső medencei szakasza tág, stratum cavernosum és a m. urethralis körülveszi. Az izom elülső szakasza mint m. prostaticus a dülmirigyet részben befedi. Caudalis része mint m. ischioglandularis összenő a m. bulbospongiosusszal. A m. ischioglandularis az arcus ischiadicuson ered, és a Cowper-mirigyet befedve, a húgycsőhöz tér. Egyik részlete mint m. ischiourethralis impar az ülőcsont külső felületén, a median síkban ered, és a m. urethralisba sugárzik.
A pars spongiosa az arcus ischiadicuson át ívelő szakaszán szűk isthmus urethraet alkot. Alatta a kb. 7,5 cm hosszú, két részből álló bulbus penist találjuk. A sulcus urethralisban haladó húgycső nyálkahártyájában apró, mucinosus mirigyek vannak. A nyálkahártyát hüvelyszerűen stratum cavernosum urethrae veszi körül. Ventralisan a m. bulbospongiosus hidalja át, amelynek közepén a m. retractor penis halad.
A makkon a húgycső 2,5–3 cm hosszú nyúlványa processus urethralis alakjában túlnyúlik. A makk felületén dorsalisan egy nagyobb, kétoldalt két kisebb árok, fossa glandis, mélyed be. A corona glandison 28–30, szemölcs alakú kiemelkedés van. A tasaknak a glans penisre boruló lemeze mirigytelen.
A penis musculocavernosus típusú, hatalmasan fejlett szerv. Ernyedt állapotában kb. 50 cm hoszszú. Legnagyobb körmérete 16 cm. Erectiókor láthatóvá váló része 30–50 cm, és kb. 5–6 cm átmérőjű. A penis száraiból egyesülő corpust rövid, erős kötőszövetes kötegekből álló lig. suspensorium penis rögzíti a symphysis pelvis külső felületéhez. A corpus penis nyújtott S alakban görbült, oldalt lapított, a köldök felé három hegyben,apices penis, végződik. Közülük a középső, dorsalis a hosszabb, erre a glans illeszkedik. A ventrolateralis két kisebb nyúlvány gumó alakú. A testet háromrétegű tunica albuginea veszi körül. A septum penis kötegekből áll, nem képez tökéletes választófalat a két corpus cavernosum között. A kötegben simaizomsejtek is vannak.
A praeputium viszonylag rövid, cranialisan a köldökig terjed. Az ostium praeputiale kerek, tág nyílás. A cavum preaputialet az anulus praeputialis megosztja. A tasaknak nincsenek izmai.