A bélcső, intestinum (vékonybél, vastagbél)
Ló
A ló közép- és utóbele, az epésbél, a duodenum, kb. 1 m hosszú; pars cranialisa a pylorustól kiindulva jobbra és dorsalisan S alakú görbülettel, ansa sygmoidea, a májra fekszik. Kezdeti szakasza tág, ampulla duodeni. A flexura duodeni cranialis a hasnyálmirigy fejét övezi. Itt a májhoz szalag, lig. hepatoduodenale dorsale et ventrale, rögzíti. A pylorustól 10–12 cm-nyire levő kis öbölben, diverticulum duodeni (Vater-féle öböl), nyílik az epevezető, valamint a hasnyálmirigy nagy kivezetőcsöve. A vele szemben levő szemölcsön, papilla duodeni minor,pars descendens a remese jobb dorsalis fekvetét követi, és a jobb vese külső széle, valamint a vakbél feje és a jobb hasfal közé tér. Itt szalag, lig. duodenocaecale, rögzíti. Ezután balra hajlik, és flexura duodeni caudalisa a vakbél fejét megkerüli, a 3–4. ágyékcsigolya síkjában, pars transversa duodeni, balra tér, és átfúrja a bélfodri gyökeret; ezáltal létrehozza, illetve elválasztja egymástól az elülső és a hátulsó bélfodri gyökeret. Végső, rövid szakasza, a pars ascendens duodeni, az elülső bélfodri gyökér elülső széléhez tér vissza. Itt redő, plica duodenocolica rögzíti a remese fodrához. nyílik a pancreas kisebb vezetéke az epésbélbe. A máj jobb lebenyétől caudodorsalisan haladó
1. flexura pelvina (intestinum crassum), 2. vulva, 3. m. sphincter ani externus, 4. ventralis végbélhurok, 5. tuber coxae, 6. caput caeci, 7. duodenum pars descendens, 8. ren dexter,9.10. ala pulmonis dextra, 11. cor, 12. flexura diaphragmatica, 13. xyphosternum, 14.15. colon dorsale dextrum, 16. taenia, 17. margo caudalis pulmonis, 18. arcus costarum, 19. apex caecihepar, flexura sternalis (colon crassum),
1. ala pulmonis sinistra, 2. lien, 3. ren sinister, 4. ovarium sinistra, 5. tuber coxae, 6. m. levator ani, 7. m. constrictor vulvae, 8. jejunum, 9. colon tenue, 10. colon ventrale sinistrum, 11. colon dorsale sinistrum, 12. diaphragma, 13. flexura sternalis, 14. flexura diaphragmatica, 15. cor
Az éhbél, a jejunum, nagyon hosszú, bélfodra az ágyéktájékon 40–60 cm szélesen ered, és a bélfalon 25 m hosszan tapad meg. A vékonybél legmozgékonyabb szakasza. Kacsai a szűk remese kacsaival keverednek. Nagyobb részük a hasüreg bal felső negyedében, a bal horpasz tájékán helyeződik, de egyes bélrészletek a tág remese fekvetei közé is betérnek, és érintkezhetnek a gyomorral, a léppel, a májjal és a hasnyálmiriggyel is.
A csípőbél, az ileum, rövid, 70 cm hosszú bélszakasz, intenzív összehúzódáskor csupán 20 cm hosszú, és nagyon vastag falú, különösen izomrétege vastag, tapintata a nyelőcsőére emlékeztet. Végső, 15 cm hosszú szakaszát a plica ileocaecalis rögzíti a vakbél kisgörbületéhez. Az éhbélkacsok bal oldaláról a hasüreg középsíkjába, a 3–4. ágyékcsigolya teste alá tér. Innen majdnem merőlegesen az ágyékizmokhoz, majd lefelé jobbra tart, végül egyenes lefutással a vakbél „nyakán” (a kisgörbületen) a vakbélbe nyílik, ostium ileale. A vakbél üregébe nyíló végső szakasza papillát, papilla ilealist, képez. Az ostium ileale körüli izomrétege záróizmot, m. sphincter ileit, alkot. Ez a záróberendezés megakadályozza, hogy a gázzal telt vakbéltartalom a vékonybélbe juthasson. Ugyanakkor a csípőbél vastag izomrétege aktív perisztaltikájával a vakbél üregében levő belső, nagyobb nyomást legyőzve is biztosítja a vékonybél tartalmának tovajuttatását a vakbélbe.
A vakbél, a caecum, lóban különösen nagy és tág. Kúp alakú, félkörívben hajló, kissé S alakban görbül, 0,8–1,3 m hosszú, 20–25 cm széles és 30–50 liter űrtartalmú. Két vakzsákja van; a hátulsó, dorsalis a jobb horpasz tájékán helyeződő bázisa, a basis caeci, gyomorszerűen tágult, a hasüreg jobb felső negyedét kitölti. A bázistól cranioventralisan a középsík felé térő teste, a corpus caeci, a lapátosporc mögött tompa csúcsban, apex caeci,curvatura caeci major, és egy ventromedialis kisgörbület, a curvatura caeci minor, húzódik. A két görbület a ventrolateralis fali, facies parietalis, és a dorsomedialis zsigeri felületet, facies visceralis, választja el egymástól. A bázis és a corpus határán (collum caeci) a kisgörbület közelében, medialisan nyílik a csípőbélből a vakbélbe az ostium ileale. végződik. Bázisán és testén egy dorsolateralis nagygörbület, a
A vakbél falán négy, kb. ujjnyi széles és kétujjnyi vastag, a bélfal hosszanti izomrétegének kötegéből álló galand, taenia caeci, húzódik a csúcs felé. A négy taenia négy bélöbölsort választ el egymástól. A bélöblöket, haustra caeci, félhold alakú nyálkahártyaredők, plicae semilunares, határolják. A taenia dorsalis et ventralis medialis et lateralis közül csak a dorsalis és a medialis húzódik végig a vakbélben és éri el a vakbél csúcsát. A ventralis taenia a medialisba olvad, a lateralis pedig a csúcs előtt elvész. A lateralis taeniától eredő plica caecocolica a remeséhez, a dorsalis taeniáról eredő plica ileocaecalis a csípőbélhez rögzíti a vakbelet. A ventralis és a medialis taenia szabad, taenia libera, benne a vakbél erei és idegei (taenia vasculosa), valamint nyirokcsomói haladnak.
A vakbél nagyobb részével a hasüreg jobb oldalán, a jobb horpasz tájékától a lapátosporcig terjed. Bázisa az utolsó három borda gerincoszlopi vége, és az 1–3. ágyékcsigolya alatt található. Dorsalis fala a jobb vesével, az epésbéllel és az ágyékizmokkal, jobb oldali felülete a hasfallal, az epésbéllel és a májjal, kancában a jobb petefészekkel és a méhhel is szomszédos. Bal felülete a bélfodri gyökérrel (erei, idegei itt térnek hozzá), valamint a remese fekveteivel, az éhbél, a csípőbél és a szűk remese kacsaival érintkezik. Teste a jobb hasfalra fekszik, miközben a tág remese fekvetei közé tér. Hegye a 13–16. borda síkjában a lapátosporc mögött, az alsó hasfalra fekszik rá.
A remesének két szakasza van: a colon ascendensből fejlődő tág remese, a colon crassum,colon tenue. és a colon descendensből fejlődő szűk remese, a
A tág remese kettős U alakú kacsot képez, és csupán a kacs jobb szárának végső része van a hasüreg falához rögzítve. Bal szárát a végén megfogva a hasüregből kiemelhetjük, és az U alakú remesét kiegyenesíthetjük. Az egymás fölött helyeződő két kacsot rövid szalag, lig. intercolicum (a mesocolon része) fűzi egymáshoz.
A tág remese, colon crassum, a vakbél kisgörbületén, az ostium caecocolicumból nyílik, és mint jobb alsó fekvet, colon ventrale dextrum, a jobb hasfalon előre a rekeszhez tér. Itt balra fordul, és a lapátosporc tájékán mint sternalis harántfekvet, flexura sternalis, a bal borda alatti tájékra tér át. Innen a bal hasfalon mint bal alsó felevet, colon ventrale sinistrum, a medence bejáratához jut el. A bejárat előtt jobbra hajló, elszűkülő kacsa a medencei görbülettel, flexura pelvina, a felső bal fekvetbe, colon dorsale sinistrum, folytatódik tovább, amely a bal alsó fekvet fölött a májhoz tér vissza. Ezután jobbra fordul felső vagy rekeszi harántfekvete, flexura diaphragmatica, a jobb felső, gyomorszerűen tágult (ampulla coli) fekvetbe, colon dorsale dextrum, megy át, amely a jobb horpasz tájékához tér, majd hirtelen elvékonyodva, a szűk remesébe, colon tenue, megy át.
A tág remese alsó fekvetein négy taenia négy gurdélysort választ el egymástól. A medencei görbületnél szűkül, vékonybél vastagságúvá válik, taeniái megszűnnek, csupán a ventralis marad vissza. A bél haustrumai elsimulnak. A dorsalis fekveten a megmaradt egy taeniához dorsolateralisan és dorsomedialisan még két, gyengén fejlett taenia csatlakozik.
A szűk remese, colon tenue, a hasüreg medián síkjától balra, a hasüreg bal dorsalis negyedében helyeződik el. Itt kacsokat képez, amelyek az éhbél kacsaival keverednek és a tág remese bal fekvetein helyeződnek. A szűk remesének két taeniája van: a taenia mesocolica a mesocolon eredésére szolgál, a szűk remesét a hátulsó bélfodri gyökérhez fűzi, és a taenia libera, amely szabad. A szűk remese kb. 2,5 m hosszú, a vékonybélnél kissé tágabb.
Az összehasonlító anatómiában a tág remese fekvetei a gyomorszerű tágulat első kétharmadáig a colon ascendensnek, a gyomorszerű tágulat végső egyharmada és a szűk remese kezdeti szakasza a colon transversumnak, a szűk remese pedig a colon descendensnek felelnek meg.
A tág remese dorsalis és ventralis fekveteit a lig. intercolicum fűzi egymáshoz, amely dorsalisan mint mesocolon a fekveteket jobboldalt a vakbél bázisa közelében a hasüreg dorsalis falához rögzíti. Ugyanitt kötőszövet fűzi a fekvetek jobb végét a vakbél fejéhez, a hasnyálmirigyhez, a dorsalis hasfalhoz és a rekeszhez is. A plica duodenocolica a felső fekvetet az epésbélhez, a plica caecocolica pedig a jobb alsó fekvetet a vakbélhez fűzi. A tág remese bal, haránt és jobb fekveteinek rekesz felé eső szakasza a hasüregben szabadon mozoghat (a remese csavarodása).
A remese jobb alsó fekvete a jobb hasfal mentén a bordaív közelében részben extra- részben intrathoracalisan helyeződik. Caudalisan a vakbél bázisával, medialisan a bal fekvetekkel és a vékonybélkacsokkal szomszédos. Az alsó harántfekvet caudoventralisan az alsó hasfalon, kb. 6–8 cm-re a lapátosporc mögé terjed. Fölötte a felső harántfekvet van, mögötte pedig a középsíkban a vakbél hegye található. A bal fekvetek a bal alsó hasfalra fekszenek, a bal felső fekvet az alsó fölött kissé medialisan eltolódott. Medialis felületük a vékonybélkacsokkal, a remese jobb fekveteivel, helyenként a vakbéllel, az éhbél és a szűk remesekacsaival érintkeznek. A medencei görbület a tág remese legmozgékonyabb része, a medence bejáratában, az előtt, néha a középsíktól jobbra helyeződik el. A felső harántfekvet intrathoracalisan, craniodorsalisan fekszik, elöl a gyomorral, a rekesszel, dorsalisan és hátul az epésbéllel szomszédos; a jobb oldalon dorsalisan a májjal, pancreasszal, a verőceérrel, a hátulsó üresvénával és az elülső bélfodri artériával is találkozik. A tág remese kb. 3–4 m hosszú és 80 (55–130) liter űrtartalmú.
A végbél, a rectum, lóban 20–30 cm hosszú, tágulékony bélszakasz. Kezdeti részét rövid mesorectum rögzíti a keresztcsonthoz. A 4–5. keresztcsigolya síkjában megy át a medence retroperitonaealis részébe. Itt a mesorectum savós kettőzete széttér egymástól, és mintegy caudodorsalisan kirekeszti a végbelet az intraperitonaealis medenceüregből. Az ampulla recti tág. A végbél végső szakaszát laza kötőszövet és izomkötegek rögzítik a farokcsigolyákhoz, ventralis felülete ménekben a plica urogenitalis redőivel érintkezik. Kancában a méhre, a hüvelyre és a hüvelytornácra fekszik rá.