A csizma fekvése
A csizmákkal a lovasnak állandó, könnyű kapcsolatot kell tartania a ló testével, aminek melegét a csizmán át érezheti.
A csizmákat ezért nem szabad a lótól eltartani.
Különben túl nagy mozdulatokat kellene tennönk ahhoz, hogy használhassuk, ezenkívl meglepnének és megijesztenénk a lovat.
A lötyögő csizma éppúgy urritálja a lovat, mint a lötyögő szár.
A lábszárakkal azonban kapaszkodnia sem szabad, különben a lovas hamar kifárad és fokozatosan a lovat is érzéketlenné teszi a könnyű nyomás iránt.
Néha a csizmanyomásnak rövid pillanatokra erőteljesebbé is kell válnis, a fogóként préselő comb aozonban csak Karl May találmánya.
MInnél kisebb nyomás elegendő, annál kevésbé fáradunk ki és annál finomabb a lóval létesített összhang.
A lábszárak fekvése semmilyen kellemetlenséget vagy nehézséget nem okozhat a lovasnak és önmagától kell adódnia.
A kezdő lovas e tikintetben sokszor nehézségekkel küzd, de vannak gyakorlatok e problémák orvosolására.
Kényszerrel vagy önmagunk összeszedésével sosem érhetünk el semmilyen természetességet, elengedettséget, csakis merevséget.
A comb és a lábszár szögellésére nincs megállapított érték, mivel ez a szög a lábak hossz és a ló testénekgömbölyűsége szerint változik.
MInnél hosszabbak a lovas lábai és minnél keskenyebb a ló, annál hegyesebb szög keletkezik; minnél rövidebbek a lábak és minél testesebb a ló, annál tompább a szögellés.
Ennek megfelelően keskenyebb vagy testesebb lovon eltérő kengyelhosszúsággal lovagolunk.