A derék bfolyása
A derekával a lovas csak csizmái együttműködésével gyakorolhat befolyást a lóra, mint ahogy a széket is csak akkor billenthetjük derékizomzatunk segítségével előre, ha lábunkat a földön megtámasztjuk.
Amint a lábunkat felemeljük vagy lóháton lábszárainkat a ló oldalától elterpesztjük, nem érünk el semmilyen hatást sem.
A derék meghúzásában nem a mozdulat okoz nehézséget, csupán annak megértése, mire gondoltunk, valamint annak szemléletes bemutatása.
A derék meghúzása vörös vonalként vonul végig a lovaglás oktatásában.
Mindig a derék jelenti az összeköttetést, a hidat a csizma és a szár között.
A szárral és csizmával adott befolyások csak akkor állnak összhangban, ha a derékkal egyidejűleg kifejtett befolyás megteremti köztük a közvetlen összefüggést.
A derék a segítségadásnál úgyszólván kimondja a vezényszót, mintha azt akarná mondani: MOST!
A befolyások egyike sem maradhat el vagy késhet, különben a ló nem értené a segítséget.
A derékkal kifejtett befolyásokat ezért nem szabad külön-külön, öncélúan kipróbálni.
Ha a lovas egy jól belovagolt lovon a ló oldalához fekvő oldalsó lábszárak mellett meghúzza a derekát és ugyanakkor a szárral:
- utánaenged: a ló előremegy
- nem enged utána: a ló megáll
A hatásban mutatkozó különbség tehát nem a deréktól, hanem csakis a szártól függ.
A derék tevékenysége mindkét esetben ugyanaz.
Kevésbé jól lovagolt lovon a lovasnak még pótlólagosan csizmasegítséget is kell adnia, amelynek azonban egy időben kell történnie a derék és a kéz tevékenységével.
Ha a lovas meginduláshoz vagy felvételhez nem húzza meg a derekát, előrelovaglásnál erősebb csizmasegítségre lesz szükség, felvételkor pedig erősebb szárhúzásra, vagyis a segítségek durvábbak lesznek.
Ideges és félős lovak, magasvérű telivérek hamar tiltakoznak.
A derékkal kifejtett hatás tehát annál nagyobb szerephez jut, minél kifinomultabb és előrehaladottabb a lovas tudása.
Elrontott, mindenekelőtt rossz hátú lovak utóidomításánál a derékbefolyások tökéletes alkalmazása döntő jelentőségű.
Sok ló csak azért tűnik lovagolatlannak, mert lovasa nem tudja a derekát használni.
Mivel a lovas derekának és csizmáinak, valamint a száraknak mindig összhangban kell működniük, így sosem beszélünk szár- vagy csizmasegítségekről, hanem a szárak és a csizmák tevékenységét mindig befolyásoknak nevezzük, és a befolyások összműködéséből adódnak csak a segítségek.
Minden segítség csak úgy válik elérhetővé a lú számára, valamint csak akkor válthat ki harmonikus hatást, ha ezeket a lóval teljes összhangban adjuk.
Ez ugyan magától értetődőnek tűnik, azonban azért kell külön súlyt helyeznünk rá, mert ló és lovasa a segítségadás pillanatában többnyire mozgásban van és a ló dobálja a lovast.
A segítség csak akkor adható teljes összhangban, ha mindkét élőlény, ember és ló, a segítségadás pillanatában együtt lengenek, vagyis ha a lovas a nyereghez tapad.
Ha azonban a lovas ebben a pillanatban elmarad a ló mozgása mögött, képtelen teljesen harmonikus, jól adagolt segítséget adni, agy minden befolyás természetszerűleg egy többé-kevésbé erőteljes, akaratlan megrántással vagy lökéssel jár.
A harmóniát, a nyereghez tapadást, a mozgás követését és az együtt lengést a derék meghúzásával érjük el.
Állításban való lovaglásnál, fordulatoknál és vágtában a lovasnak belső ülőcsontját és belső csípőjét előre kell tolnia.
Könnyű mondani, de a lovasnak csak akkor használunk, ha pontosan tudja mit akar az oktató ezzel mondani, és ha már megpróbálta végrehajtani, különben csak megmerevíti magát. Ha a lovas csak az egyik oldalon húzza meg a derekát, vagyis csak az egyik ülőcsontját és csípőjét tolja előre, akkor a ló és lovas közti tökéletes harmónia esetében csak egy észrevehetetlen testsúlyáthelyezésre van szükség ahhoz, hogy a lovat lépésből álljba vegyük fel, fordulatok, vágtába való beugratás vagy ugrásváltások végrehajtására késztessük.