A fokozások
A mozgás lendületétől merőben eltérő két pólus között, a képzésben mégis megvan az a közös pont, amely nélkülözhetetlen az egyik vagy a másik kimunkálásában, ez pedig a gimnasztika!
Az eddig tárgyalt szakmai témák világosan mutatják azt a szakmai elkötelezettséget, hitvallást, hogy a ló helyes kiképzése csakis a ló szeretetén, tiszteletén keresztül a tudatos, tervszerű, rendszeres, következetes tornáztatással érhető el.
Ezen felismerésen alapuló gyakorlat biztosítja azt a szakmai irányt amelynek végeredményeként boldog, csillogó szemű, a lovassal mindig és minden helyzetben maximálisan együttműködő "lóatlétákat" kapunk társként sportcéljaink megvalósításához!
A gimnasztikán keresztül végigvezetett kiképzési irány garancia a sikerre, és biztosíték arra, hogy lovunk nem fog ideje korán elhasználódni, vagy besavanyodni!
Az elvem - amely egyértelműen a gimnasztikán nyugszik bizonyítja azt a tényt, hogy az általam eddig Nagy Díj szinten kiképzett 31 ló esetében - sokak közülük a 20. életévük fölött is kiválóan teljesítenek a versenyeken!
A gimnasztikára épülő sokoldalú képzés adja meg azt a szilárd kondícionális alapot, amelynek birtokában elkezdhető a technikai képzés!
Az alapkiképzés megdönthetetlen alaptétele, amely úgy szól "Állítsd lovadat egyenesre és lovagold előre" egyértelműen sugallja a lendület szükségességét.
Bármely jármódban végrehajtandó fokozás alapkritériumai, hogy a ló ne veszítse el önhordását, öntartását, az előbbi kettőből eredő biztos támaszkodását, biztos ütemtartását, és legyen harmónikus egységben a "hordozó és a toló erő" aránya.
Őszintén megvallva a fokozások kiképzését nagymértékben befolyásolják a ló vele született adottságai is. Az egyre magasabb színvonalú sportlótenyésztés olyan kiváló mozgásadottsággal rendelkező egyedeket produkál, melyeknél az adott jármódban a fokozások meglovaglása, kimunkálása kapcsán nem az a kérdés, hogy hogyan és milyen technikával - hanem az, hogy milyen mértékben engedjem meg lovamnak megmutatni a benne rejlő hatalmas mozgásadottságát.
Ebből a tényből kiindulva egy kivételes mozgásadottságú lóval bemutatott fokozás, nem a lovas dicsősége, természetesen nagy előny, de ez még messze nem a magas szintű díjlovaglás.
Nem a ló adottságaival kell hivalkodni, és azt nap mint nap számon kérni, koptatni - hanem a szerzett tudását kell fejleszteni!
A következőkben normál mozgásadottsággal rendelkező lovak kiképzését vezetem elő a fokozások tekintetében. Ahhoz, hogy egy szerény mozgásadottsággal rendelkező ló is ráismerhetően, elfogadhatóan végre tudjon hajtani fokozásokat arra őt képessé kell tenni.
Hogyan? Milyen módszerrel?
Anatómiai és élettani ismeretekből tudjuk, hogy a mozgás amplitúdóját a vázrendszer (az izületek szögelése) a mozgás rugalmasságát dinamizmusát, erejét, gyorsaságát a harántcsíkolt és sima izmok aránya és ezek rostjainak minősége adja.
Tudjuk, hogy nem az elsietés a mozgás ütem fölötti felgyorsítása a fokozás. A gimnasztika az az egyetlen lehetőség a fokozások kiképzésében amelynek alkalmazásakor a ló szervezetének és idegrendszerének károsodása nélkül érjük el a kívánt eredményt. A fokozások tanításában a cél a ló izomerejének fokozása, az egyensúlyi helyzet pozitív irányba történő változtatása egészen az iskola egyensúlyig bezárólag. A normál mozgásadottsággal rendelkező ló mozgásadottságát a fokozásokra: az átmenetekkel, a félfelvételekkel és az összeszedettség állapotának magas színvonalon történő stabilizálásával lehet előkészíteni. Ezen az úton történő kimunkálása a fokozásoknak nagyon időigényes, mert meg kell várni azt az érési folyamatot, amely a ló izomzatát képessé teszi egy olyan ideális egyensúlyi helyzet elérésére, amelyben lovunk oly mértékben tudja hátuljára venni a súlyt, hogy elől megemelkedve, vállból szabaddá és könnyeddé válva tudja mozgását bemutatni.
Az átmenetek.: ügetés-vágta-ügetés, lépés-ügetés-lépés, ügetés-állj-ügetés, állj-vágta-állj,
ügetés-állj-hátralépés-ügetés, vágta-állj-hátralépés-vágta lovaglásakor súlypontosan figyeljünk arra, hogy lovunk biztosan és rugalmasan támaszkodjon, maradjon a biztos ütemtartás, maradjon egyenes, ne vonja ki egyik, vagy másik hátulsó végtagját a súly hordozása alól, és maradjon meg a mozgás stabil üteme, élénksége, kadenciája. Az egyik jármódból a másikba történő átmenetkor, amikor az alacsonyabból a magasabbra váltunk ne hagyjuk a váltás előtti fázisban az alacsonyabb jármódban a mozgást elsietni, felgyorsulni és fordítva, magasabból alacsonyabb jármódba való átmenetkor ne hagyjuk a mozgást "szétesni", "leragadni" !
A félfelvételek és az összeszedettség állapotának kidolgozásában nagyon kell érezni a MIT?
MIKOR? HOGYAN? MILYEN MÉRTÉKBEN? adott segítségadási jelek alkalmazását.
Ebben az esetben is döntő szerepe van az egyensúlyban ülésnek, és a nagyon aktív belső csizmának és a külső szárnak! A lovas az ülésével minden esetben vele kell, hogy menjen a mozgással, és azt aktívan kell hogy befolyásolni tudja. Nem szabad, hogy az átmenetek lovaglásakor a lovas pl. a félfelvételben: szétnyílt térdekkel, előreejtett felsőtesttel, hátrahúzott szárakkal elinduláskor pedig felhúzott térdekkel a függőleges vonal mögé került felső testtel a támaszkodás feladásával keresse a megoldást. A fokozás alapja a magas szintű összeszedettség! Nem az a fokozás amikor a lovat úgymond "lekergetjük a lábáról". A lovasnak a fokozás előtt éreznie kell, hogy lova őt dinamikusan hordozza, maximálisan figyelmes és összpontosít, támaszkodása stabil és rugalmas, akar együttműködni, tökéletesen egyenes, ami azt jelenti, hogy a csípők vonalát párhuzamosan követik a vállak vonala.
Fokozásokat mindig vágtában kezdjük el gyakorolni! A vágta a lónak az a természetes alapjármódja, amelynek a legnagyobb a lendülete, kellemes a ritmusa és legjobban kelti fel az előremenési készséget. Mit kell tenni a fokozások gyakorlati megvalósításakor?
A fokozások bemutatása a következők szerint történik:
1./ Félfelvétel - mindét lábszárral zártan átkaroljuk a lovat a szárakkal rugalmasan kitartunk. Csípőnket has és hátizmainkat aktivizáljuk.
2/ Egyenesre igazítás - lovunk a lábszárak és a szárak biztosította keretben rugalmasan elhelyezkedik, úgy, hogy a csípők vonalát párhuzamosan követik a vállak vonala.
3./ Elől fönt megtartani lovunkat a zárt egyensúlyba ülésünkkel az intenzíven átkarolt lábszárakkal magunk elé tesszük úgy, hogy kifejezetten érezzük azt az állapotot, hogy marból megemelkedik, följön, hátul farban lesüllyed, ebből a felajánlott állapotból egyensúlyi helyzetből felkínált keretet rögzítjük és szárakat rugalmasan megtartjuk.
4./ Végrehajtás. A fentiekben felsoroltak után amikor is meggyőződtünk arról, hogy lovunk elfogadta az előkészítést, érezzük, hogy minden lehetséges izomerejét a hátulsó végtagokban mozgósította, elkezdhetjük a fokozást úgy, hogy a szárakkal felsőtestünkkel a kívánt mértékben velemegyünk, az átkarolt lábszárakkal és üléssel pedig fenntartjuk a mozgás intenzitását a lehető legnagyobb mértékben.
Ne hirtelen indítsunk! Vágtában pl. 3 vágtaugráson keresztül jussunk el a kívánt fokozás mértékéhez és ugyanigy fokozatosan 3 vágtaugráson át érjük el az összeszedettséget.
Ez azért nagyon fontos kitétel, mert ellenkező esetben a gyors indítás egyensúly vesztéshez, állapotváltozáshoz így kifeszüléshez, ütemhibához stb. vezethet!
A lépések, ugrások hosszát a zárt lábszárak mellett a csípőnkkel, keresztcsontunkkal növeljük az összeszedettséget pedig a felvevő külső szárral és az intenzív belső lábszárral érjük el!
Tapasztalatból mondhatom, hogy a mérsékelt mozgássadottsággal rendelkező lovak akkor fognak relatív elfogadható nyújtásokat bemutatni, amikor kiképzési szintjük, gimnasztikázásuk olyan magas szintet ér el, hogy tudnak helyben ügetni azaz piaffozni, vagy helyben vágtázni! (pl. Bordal nevű lovam esete)
Fokozások során ne hagyjuk lovunkat önakaratulag kontroll nélkülivé válni, felgyorsulni csak azért mert meg akarunk felelni a feladat támasztotta előírásnak. Csak addig fokozzunk amíg minden ugrást ellenőrizni tudunk! Amennyiben a fokozásra tett kisérleteink nem járnak eredménnyel ne a fokozást erőltessük, hanem tornáztatással az általános állapotot előremenési kedvet az összeszedettség minőségét javítsuk!