A ló idomítása-napi leckékbe beosztva
Ezen kis kötet eredetije a lóidomítás egy olyan mesterének tollából került ki a nagy közönség elé, hogy tekintettel arra, miszerint az eredeti mú már alig létezik néhány példányban, a legmelegebben ajánlhatom nemcsak azoknak , akik lóidomítással foglalkoznak, de azoknak is, akik kényszerülve vannak lovakat tartani és nem rendelkeznek a kellő idővel hosszadalmas és széles mederben tartott művekből lovaik ápolását, az azokkal való istálló bánásmódot és a lovaglást magát tanulmányozni. A szerző, aki már régen nem tartozik az élők sorába, röviden, logikusan és hosszú, alapos tapasztalatok nyomán adja meg mindazt, amire a lótartónak és lovasnak szüksége van. Hogy minden, ami ezen könyvecskében foglaltatik, a legapróbb részletig, helyes és követésre méltó, azt magam is kipróbáltam s igy azon reményben bocsájtom ezen fordítást olvasóim rendelkezésére, hogy annak nyomán haladva, könnyű szerrel és baj nélkül lesznek képesek jól idomított lovakat produkálni.
Brudermann Rezső százados könyvének bevezetésében tapasztalatait sorolja fel, amelyekből a ló idomításának rendszerét összeállította.
,, Hosszú évek során át, melyekben lovak idomításával foglalkozom, azon tapasztalatra jutottam, hogy az idomítés a szabadban, (amennyiben nem iskolalóról, hanem használati lóról van szó) a legcélszerűbb. Azáltal a fiatal ló krvésbé lesz megerőltetve, mint a zárt és körülkerített lovardákbna, ami jóakaratának fenntartására és az idomítás gyorsabb előrehaladására nagy befolyással van. Ezen rendszernél egy fokozatos előrehaladást kell szem előtt tartani, melynek én röviden és általánossában összefoglalva a "lóidomítási rendszer a szabadban" nevet adom.Mielőtt azonban bővebb magyarázatokba bocsájtkozom, meg kell említenem, hogy ezen rendszer, csak tisztek által saját lovaik, vagy pedig 6-8 lóval bíró lótulajdonosok által használható eredménnyel, mert az első gyakorlatok annyi időt vesznek igénybe, és később is az ápolás, etetésnél olyan körültekintésre van szükség a fiatal ló teljesítő képességének fokozása céljából, hogy nagyobb számú lóval az ember nem volna képes a kellő összhangban dolgozni.
Rosszul táplálkozó lovaknál az idomítás csakis ezen körülmény szigorú szem előtt tartása mellett vezet eredményhez. Nagyon könnyen megtörténhetne különbne, hogy erejük inkább hanyatlana mint fokozódna s a gyakorlatokat nem bírnák ki. Az ilyen lovak az idomítás egy fokozatos, egészen lassú menetét kívánják, mert különben a táplálkozás a megerőltetéssel nem képes lépést tartani.
Célom tehát a módot bemutatni, hogyan képes a lovas a legrövidebb idő alatt, lovának veszélyeztetése nélkül, fiatal, ép- főleg vér-lovakat teljesen belovagolni. A vér-lovak között sajnos, számtalant találunk, melyet ésszerűtlen lovaglás és bánásmód miatt épségüket, mozgásukat és leggyakrabban jóakaratukat is teljesen elvesztik. A kapiczány alkalmazása gyakran nagyrészt oka ennek. Mint fájdalmas kényszereszköz már magában véve elég arra, hogy egy fiatal lovat bizalmatlanná,sőt makaccsá tegyen, Egy czirkusz lovas által, vagy egy teljesen elrontott ló megfékezésére, esetleg még igénybe vehető, de egy szelíd, jól nevelt lónál, mely talánjátékkedvből, vagy csintalanságból, minden rossz akarat nélkül tesz valamit, annak használata teljesen elhibázott dolog volna. Nagyon vad makrancos fiatal lovak először egy ügyes megbízható ember által megszelidítendők, mindennel megbarátkoztatandók, ami az idomítás meneténél szükséges lesz és azután éppen úgy lehet velük bánni, mint minden más lóval.Ha a körülmények egy vad ló gyors belovaglását teszik szükségessé, mindig okosabb azt eleinte egy öreg lóhoz kötve lovagolni, mint futószárra venni, ami talán még bizalmatlanabbá tenné, mint eredetileg volt.
a tapasztalat megtanított, hogy egyedül az iskola egy fiatal ló kiképzéséhez elégtelen. Megtanított arra is, hogy kizárólag lovardában belovagolt fiatal lovak, bármily jól mentek is ott, amint a szabadba lovagoltam,kiállhatatlanok lettek és még sok idő és fáradtságot igényletek, míg a használatra kellemessé váltak. Lovardában belovagolt lovak amint a szabadba jönnek, csupa idegen doglot látva, nem figyelnek a lovasra: minden pillanatban szükségessé válik figyelmüket magunkra vonni, a természetes sík talajon is elvesztik az egyenletes ütemet és gyakran még botlanak is. A sok szokatlan tárgytól megijedve gyakran megugranak, megkísérlik visszafordulni, sőt sokszor, ha a tárgy nagyon is szokatlan, a lovast el is viszik. Minden kis árok és minden sövény ijedtséget okoz. Több ló társaságában meg éppen bolondok. Ezek és még más nehézségek volnának tehát leküzdendők s akkor is kérdés marad még, hogy képesek leszünk-e a lovat olyan biztossá, nyugodtá és kellemessé tenni, hogy a szabadban is bármi kerüljön elé, útját nyugodtan folytassa.
Az iskolalovasok azon nézete, hogy egy rövid jármódokban dolgozott ló nem képes a sebes jármódokban ugyanolyan tökéletességgel menni, manapság már elavult. Szükséges azonban,mindkét mozgásnemet a lónak alaposan megtanulni. Evvel nincs az mondva,hogy egy campagne ló egyszersmind iskola (cirkusz) ló is leegyen, csakis az értendő alatta, hogy egy jól belovagolt campagne ló vadászatokhoz éppen úgy alkalmas legyen, mint távlovagláshoz. Hogy nagy távolságokat képesek elgyünk megtenni, szükséges, hogy a ló lassan ügetni és kiadóan hosszan, vágtázni tudjon.
A hétköznapi nyelven ,,kutyatrab-nak" nevezett ügetést minden ló magától tudja. A művészet tehát abban rejlik. a lovat vágtázni megtanítani és pedig úgy, hogy magát a vágta midnen fokozatában vinni képes legyen. Ha a ló szárak húzásának enged és tudja azt, hogy alávetik magukat, ne csodálkozzák tehát senki azon, ha a napi leckék megbeszéléséneél azon időpontig, míg a ló a lovasnak jóakaratulag engedelmeskedik, nagyon is a részletekbe megyek.
Az első két-három heti fáradtság a szbadbani idomításnál busásan meghozza az eredményt. Gyorsan és nehézség nélkül leeht azután a munkával továb haladni, a ló megbízható és jóakaratu lesz, és rossz szokásokat és csökönyösséget sem kell leküzdeni; ezek különben jó bánásmód mellett egyáltalában elő sem fordulnak.
Minden veszéllyel járó munka elővigyázatot igényel.
Ez az elővigyázat a lóidomításnál kétszeresen szükséges, mert elhanyagolása által a fiatal ló gyakran többé jóvá nem tehető rossz szokásokat venne fel. Különös elővigyázatot igényelnek az első lóraülési gyakorlatok az istállóban, mert könnyen megtörténhetne, hogy a kellő elővigyázatot elmulasztó fiatal ló lovassal együtt a földhöz vágná magát, ami lóra és lovasra nézve egyaránt kellemtlen és káros következményekkel járhatna. Ilyen eset az én istállómban a lovaknál, amelyeket én idomítottam, soha sem fordult elő. Lovaim a legkülönbözőbb fajuak voltak és számtalan ménesből származtak, de kivétel nékkül valamennyi az istállóbna való lóra ülés által volt legkönynebben a lovashoz szoktatható.
A szabadban, vagy a lovardában a ló jobban figyel arra, ami vele és körülötte történik, mint az istállóban, és hamarább kész rakoncátlankodni. A következmény az volna, hogy a különben is elővigyázatot igénylő és már kezdetben nehéz és lassú eljárásnál még lassabban és elővigyázatosabban kellene haladni, hogy haladás helyett hanyatlás ne keletkezzen.
Egy fiatal ló oktatásánál több személy közreműködése szükséges. Nevezzük őket: idomító, lovász és lóápolónak. Ha a lovász és lóápoló csak egy személyben áll rendelkezésünkre, akkor azon időpontig, míg az idomító maga nem kezdi el a lovat lovagolni,a lóápoló helyett egy segédre elsz szükség.
Fiatal lovaknak az idomítás tartama alatt eg ynapot sem szabad állani. Egy pihenő nap után, mindig rosszabul mennek, mint az azt megelő napon, túlzott jókedvükben rendszerint pajkosak és különsen gyengébb lovasoknál igen könnyen oylan szokásokat vehetnek fel, amelyeket azután örökké megtartanak.
Ha az idomító a lovat már személyesen lovagolja és egy vagy több nap egymásután ebben meg volna akadályozva, akkor a legcélszerűbb a lovat naponként 2-3 óránt át a lovász által lépésben lovagoltatni, míg a leckék az idomító által szeméylesen nem folytathatók.
Az a nagy és következményeiben igen fontos befolyás, melyet az istállóbani bánásmód a ló természetére, kitartására és egészségére gyakorol, szükségessé teszi, hogy a ló mellé egy minden tekintetben megbízható, rendszerető lóápolót adjunk. A lóápolónak a lovat az etetés és lóápoláson kívül meg is kell szelidítenie.