A lovas ülése
A LOVAS ÜLÉSE, BEFOLYÁSAI
Az eddigi fejezetekben is gyakran történt utalás a lovas ülésére, befolyásaira. A lókiképzésnek is sarkalatos pontja a lovas képzettsége, amely az eddig taglalt elméleti tudnivalókon túl főként a gyakorlati tudáson múlik. Tekintsük át röviden a lovas alapképzésének menetét, alapvető munkamódszerét.
A lovasok alapkiképzése három fő munkairányra terjed ki:
- az ülés,
- az érzés,
- a befolyások, segítségek oktatására, megértésére.
Mindhárom nevelési cél egyformán jelentős, mind egymással szervesen összefüggnek és így egymástól el nem választhatók. Ebből adódik, hogy nem lehet valakit csak helyesen, szépen ülni megtanítani, vagy csak a befolyások összehangolására és legkevésbé az érzésre kiképezni.
Mind az ülést, mint a befolyásokat az érzés szabályozza és határozza meg. Az érzés nem más, mint annak értékelése önmagukon, hogy kényelmesen, testünket teljesen elengedve, csak egyensúlyunkból fakadóan ülünk-e a nyeregben. Ugyancsak rá kell érezni a ló mozgásának követésére, a befolyások összehangolt használatára, a ló könnyed vezetése érdekében. Ilyenformán az érzés megfogalmazása is nehéz, hiszen az minden lovas sajátja, igazodik anatómiai és pszichés adottságaihoz. A kiképző feladata, hogy a fiatal lovas helyesnek ítélt gyakorlatai után felhívja figyelmét, hogy a végrehajtás – képzettségi szintjének – megfelelő volt, a lovas pedig igyekezzen az ott tapasztalt érzést (érzetet) raktározni.
A lovasok gyakran túlbecsülik képességeiket és lebecsülik az előírt feladatot, ha valamelyik feladat nem sikerül, a hibát nem magunkban, hanem lovunkban vélik megtalálni.
Ha különösen „bölcsek” akarnak lenni, a ló testalkati vagy szervi fogyatékosságait okolják.
A lovas ülése
Az ülés az érzés forrása, és a helyesen alkalmazott befolyások előfeltétele, tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy az eredményes lovaglás alapja.
Az ülés mint lovaglási fogalom szűkebb értelemben három alapkérdést vet fel.
Ezek a következők:
- Magát csak egyensúlya által tartja-e a nyeregben?
- Magát elengedve (mindenféle feszültségtől mentesen) ül-e a lovas?
- Képes-e simulékonyan követni a ló mozgását?
Aki képes a három alaptételnek megfelelni, az nem csak szépen, hanem jól is ül a nyeregben. Egyes testrészei az „előírásoknak megfelelően” helyeződnek a ló oldalán, illetve általában így képessé válik megfelelő befolyások alkalmazására anélkül, hogy egyensúlyát vesztené.
A lovas sokféleképpen ülhet a lovon, hiszen minden ember más és más.
Gondoljuk végig, hogy a szemlélő számára azonosnak tűnő testtartás mellett is fennállnak kisebb-nagyobb egyedi anatómiai különbségek a lovasok között. Anatómiai eltérés lehet például a gerincoszlop természetes ívében, hajlékonyságában, a kereszt-, és medencecsontok méretében, alakjában, egymáshoz való viszonyban. Ez az akaratlan, önkéntelen befolyás általában két fő vonásban nyilvánul meg, mégpedig abban, hogy a lovas ülésével a ló menőkedvére fokozóan hat, illetve visszatartásra ösztönzi.
Az egyensúly
Az első feladat, hogy a lovas tanulja meg hogyan kell egyensúlyát megtartania a lovon. Fontos szabály, hogy a lovast csakis egyensúlya tartsa meg a nyeregben, nem pedig a combok szorítása, illetve a kapaszkodó kéz.
Az egyensúly természetes jelenség, amely mind élőlényekben, mint élettelen tárgyakban meg van (lásd Statika). Az élőlények, így a ló egyensúlya is öröklött, ösztönösen, tökéletesen helyreáll. A lovaglás során azonban súlyúnkkal, testhelyzetünkkel és bizonyos edzésmódszerekkel a ló egyensúlyát megzavarjuk, gondoljunk csak az egyoldali terhelő testsúly segítségekre. Ideális esetben a képzett lovas súlya nem befolyásolja jelentősen a ló egyensúlyi állapotát, egy képzetlen lovas „holt teherként” azonban igencsak megbolygatja azt.
A lovas nélkül szabadon mozgó ló, természetes környezetben ritkán esik el, botlásait követően gyorsan megtalálja egyensúlyát. A lovassal terhelt ló ugyan úgy hamar stabil állapotba kerül, ha lovasa nem gátolja meg a fej és a nyak szabad mozgását, vagy engedi, hogy szükség esetén – speciális esetekben – kezében támaszt keressen.
A ló súlypontjának helyét a jegyzet elején tisztáztuk, a ló egyensúlyának fenntartása a lovaglásban elsődleges cél. A ló egyensúlyában a lovas súlya is szerepet játszik, így a lovasnak saját súlyát folyamatosan igazítania kell a ló egyensúlya végett. A gyakorlatban ez a ló és a lovas súlypontjának folyamatos egyeztetését jelenti. A lovas súlypontja a has magasságában található. A súlypont egyeztetése azt jelenti, hogy a lovas súlypontja a ló súlypontja felett (a lovas súlypontjából bocsátott függőleges, a ló súlypontján áthalad), vagy az előtt van a lovaglás iramától (sebességétől) függően.
A ló egyensúlya abban az esetben valósítható meg, ha lovassal terhelt tömege egyenletesen oszlik meg a jobb, illetve a bal oldali, illetve a mellső és a hátsó lábpárok között. Ebből következően az egyensúlyt hossz –és keresztirányú egyensúlyra bontjuk fel.
A hosszirányú egyensúly a fentebb említett összefüggés szerint értelmezendő, egyszerűsítve az előzőeket a lovas felsőtestének a ló súlypontja felett, vagy az előtt kell lennie, a ló haladásának iramától függően. Tehát a séta kivételével a lovas felsőtestének (súlypontjának) előre kell hatnia anélkül, hogy a súly hatása az elülső végtag, azaz az alátámasztás elé kerülne.
Ha a lovas súlypontja az alátámasztás elé kerül, akkor a lónak folyamatosan gyorsulnia kell, hogy a súlyt alátámasztva egyensúlyát megtarthassa. Így lovagol a jockey versenyekben.
16. ábra A lovas ülése galopp versenyeken
Pont ellenkezőleg ül a lovardában kiképzést végző lovas vagy a díjlovas, amikor a befolyásaival igyekszik a ló hátulsó végtagjait terheltetni, az által, hogy igyekszik a ló és a lovas súlypontján átmenő egyenes vonalához (súlyvonalához) minél közelebb léptetni. Ahogy a ló egyre közelebb lép a súlyponthoz a ló hátulja mélyebbre kerül, a súlypont hátrébb tolódik, a mellső végtagok mentesülnek a többlettehertől, következésképp a lónak nem kell gyorsulnia az egyensúly megmaradásához, előáll egy új egyensúlyi állapot. Az említett összefüggés tulajdonképpen az összeszedettség kialakulásának menete.
A keresztirányú egyensúly értelmezésénél a ló súlypontváltozásait kell ismernünk a fordulatokban. Az egyenesen haladó ló súlypontja – elhanyagolható eltérésektől eltekintve – a test középvonalában található. Fordulatban a súlypont a fordulat ívének középpontja felé, a belső oldalra tolódik. Az egyensúlyt a test alátámasztott tömege (1) a centrifugális erő (2) és a sebesség (3) határozza meg.
17.ábra A fordulatban haladó ló egyensúlyát befolyásoló tényezők
A lovas keresztirányban is egyezteti súlypontját a lóéval, azaz az iramtól és a fordulat ívétől függően teljes felsőteste a fordulat irányába dől, ezzel a lovat a közös súlypont talajra vetített helyének közelébe való lépésre készteti.
18.ábra A lovas ülése fordulatban
A keresztirányú egyensúllyal kapcsolatos a testsúlysegítségek alkalmazása, ezért ezek tárgyalásakor ismét megemlítjük.
A kezdő lovas egyensúlyát kikötött: lovon történő futószárazással fejlesztjük. A futószárazást előbb kengyelben, majd az egyensúly ellenőrzésére kengyel nélkül végezzük. A lovasnak más dolga nincs, minthogy magát elengedve, kényelmesen üljön a nyereg legmélyebb pontját keresve nézelődjön ide-oda. A lovas önmaga tesztelésére a nyerget amelynek kápáiba kapaszkodik az első leckék alkalmával időnként elengedheti, hogy teljesen egyensúlyára hagyatkozzon.
Mindenképp meg kell említeni, hogy a futószáron mozgó ló – mivel folyamatosan fordulatban halad – némiképp más egyensúlyt igényel, hiszen a centrifugális erő folyamatos hatása mellett kell lovagolnunk (legalábbis magasabb jármódokban). Ha a lovas már valamelyest bizalmat, egyensúlyt kapott a ló hátán, célszerű vele szabadgyakorlatokat végeztetnünk lóháton.
19. ábra Lóháton végzett szabadgyakorlatok
Az egyensúly tartása ügyességi jellegű feladat, folyamatos gyakorlással sajátítható el. Az egyensúly tartásban nagy segítségre lesz, ha „derekának meghúzását” megtanulja, így fogalmat kap arról, hogy ülepét miként helyezze el a nyeregben.
A lovas biztos egyensúly tartásának jó fokmérője, ha lovát önállóan vezetve, kengyel nélkül tud megállítást, átmeneteket (lépés-ügetés) és fordulatokat lovagolni.
Azok a lovasok akik a kengyel nélkül való lovaglást nem szívesen gyakorolják általában nem találtak helyes egyensúlyt, valamely testrészükben megmerevítik magukat (kapaszkodnak). A tapasztalt lovasok részére is javasolt, hogy kengyel nélküli lovaglással egyensúlyukat ellenőrizzék, fejlesszék.
A lovas elengedettsége:
Az elengedettség a lovas testének az a tétlen, feszültségtől mentes állapota, amikor izületei és izmai lazán, eleresztve, még akaratlanul sem feszülnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lovas végtagjai ernyedten lógnak.
Elengedettséggel kapcsolatban a probléma ott van, hogy a „földön járó embereknél” a lovaglásnál igénybe vett izomcsoportok (combközelítő izmok, az ágyék és a gerincoszlop izmai stb.) tudatos használata nem jellemző. Ezeknek az izomcsoportoknak tudatos edzésére a talajon végzett szabadgyakorlatok alkalmasak.
A talajon végzett gyakorlatok közül alapvetően a nyújtó és az ernyesztő, vagy lazító hatásúakat használjuk a feladat jellegének („elengedtetés”) megfelelően.
A lovaglás a közfelfogás szerint a test valamennyi izmát megmozgatja, mégis az elengedtetés főként a:
- törzs és a
- láb izmaira szorítkozik.
A törzs nyújtó hatása alapgyakorlatai a következők:
1. Törzshajlítás (előre-hátra, jobbra-balra)
2. Törzsfordítás (jobbra-balra)
3. Összetett törzsmozgások
A láb nyújtó hatású mozgásai a csípő, térd és a lábfej izületeiben jön létre. Az alapmozgások a következők:
1. láblendítés és lengetés
.jpg)
2. lábkörzések
3. lábhúzások
4. lábszár lendítések
5. boka hajlítások
6. a
Az ernyesztő, lazító hatású gyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy a dolgoztatott izomcsoportok megfelelő izomtónusa beálljon, ennek eredménye lesz – többek között – a mozgás koordinációjavulása és a mozgásminták tökéletesebb végrehajtása. Az ellazulási készség – különösen a kapaszkodó, merev izomzatú lovasoknál – darabos, pattogó jellegű mozgáshoz, izomgörcsökhöz vezethet.
Az ernyesztő jellegű mozgások a testrészek passzív leejtése, a végtagpárok felrázása, fellazítása, az ellazított testrészek nagyívű lendítése, lengetése, aktív mozgatása.
A lovasok túlnyomó része a talajon végzett szabadgyakorlatokat általában elhanyagolja, nem végzi, holott főként a tanuló lovasnak – mivel a tanulás elején a lovaglás még óhatatlanul fárasztja – szükség van izmainak bemelegítéséhez, relaxálásához.
Az elengedettség eléréséhez, az önbizalom fokozásához – arra megfelelő lovon – igen jó hatással van a terepen történő lovaglás.
A fentiekből kitűnik, hogy az egyensúly tartás és az elengedettség egymással szoros kapcsolatban van, mégsem azonos. A lovasnak el kell engednie magát, hogy egyensúlyt tarthasson, de az elengedettségnek nem egyenes következménye az egyensúly.
A ló mozgásának simulékony követése:
A lépésben haladó ló mozgásának követése általában senkinek sem okoz gondot, ha testfelépítése és a lóhoz való viszonya erre alkalmassá teszi. A probléma többnyire az ügetésnél kezdődik, ekkor a kezdő lovasok szavaival élve a ló „rázni” kezdi őket. A rázás ellen a comb és a lábszár szorításával próbálnak védekezni és végül teljesen testük összekuporodik, megmerevedik, gyakran hámsérülések keletkeznek rajtuk.
Fenti problémák megfelelő önbizalommal (némi bátorsággal), az egyensúlyra való törekvéssel, az elengedettség megtartásával és a derék enyhe meghúzásával küszöbölhető ki.
Normális testtartás mellett a gerincoszlop egy többszörösen ívelt vonalat mutat. Derekunk meghúzása nem jelent mást, mint a gerincoszlop ágyéki szakaszának és a keresztcsontnak előretolása oly módon, hogy a medence csont hátul kifelé nyomódik, elől pedig felfelé emelkedik.
Mint az ábrából is kitűnik, a derék meghúzásának folyamatos átmenettel több fokozata is van, ez a mozdulat a ló mozgásának követésén kívül a szár és a csizma befolyása közötti összeköttetést biztosítja.
A derék homorítása, amely nem ritkán hibásan végrehajtott vezényszó „Ki a mellett”, „Hátra a vállakat” következménye, azonkívül, hogy produkálója alapos derékfájást kap, másra nem jó.
A derék meghúzása a hétköznapi életben nem gyakori mozdulat, annak érdekében, hogy a lovas érezze mit is várunk el tőle az alábbi gyakorlatok ajánlhatók.
A földön hanyattfekvő ember, ha ülepét fel akarja emelni ugyancsak kénytelen meghúzni derekát.
A medencecsont magasságáig érő asztal szélén kilógó könyvet derékizmaink meghúzásával tolhatjuk vissza.
Aki támlás széken hátratámaszkodva ül és ülepét a szép ülőlapján előre tolja, ugyancsak meghúzza derekát. A támla nélküli széket képes megemelni ezzel a mozdulattal.
20. ábra Példák a derék meghúzására
A ló mozgásának követését minél több lovon kell gyakorolnunk, hogy arra valóban képesek legyünk.
Az ülés fajtái
Azonnal meg kell jegyeznem, hogy bár megkülönböztetünk ülésfajtákat, nincs olyan lovas, aki a „legnehezebb” ülésmódnak tartott idomító ülést nem, de a többi ülésmódot kiválóan ismeri és használja.
Az ülésformák mindegyikénél szem előtt kell tartani az egyensúlyt, elengedettséget és simulékonyságot.
Az idomító ülés:
Mindenféle ülés alapjának kell tekintenünk. A lovas oktatásban igen nagy súlyt kell fordítani tanításra.
A lovas ülésnek alapjául a két ülőcsont és a hasíték (fancsont) szolgálnak, amelyek együtt az ún.ülésháromszöget alkotják (hárompontos ülés). Az ülep elengedett izomzattal teljes szélességében a nyereg legmélyebb pontján nyugszik, a combok belső széles felületükkel fekszenek a nyergen, a lábszárak mélyen, a ló oldalához simulnak (a lábszárak nem annyira az ülésben, mint inkább a csizma befolyásban van szerepe). A felsőtest és a fej normális tartásban.
Idomító ülést hosszú kengyelben lovagolunk, a kengyelek hosszát a lazán, de mélyen lenyújtott comb és lábszár hosszához igazítjuk, oly módon, hogy a lábfej felemelésével a kengyelvasat talppárnánkra vehessük.
21. ábra A lábszárak, combok helyzete idomító ülésben
Könnyítő ülés:
Néhány lyukkal rövidebb kengyelben ülve a lovas a felsőtestét előbbre veti, ezáltal csökkenti az ülőgumók által a nyeregre (a ló hátára) kifejtett nyomást (a ló nagyobb „hátszabadságot” kap). A nyereghez simuló comb és térd által a lovas súlyának egy részét a ló oldalára viszi át. Az ülőgumók valamelyest felemelése nem jelenti az ülep elemelését a nyeregtől. A comb és lábszárak fekvése a nagyobb térdhajlítás ellenére meg kell, hogy maradjon.
A lovas súlyát a ló minden lépésénél, vágtaugrásánál a csípőtől a sarokig a bokán és a térden rugózva, simulékonyan kell felfogni. A lovasnak szem előtt kell tartania, hogy bármikor képes legyen visszatérni idomító ülésbe.
A könnyítő ülést alkalmazzuk fiatal lovak hátizomzatának edzésére, az ugrólovak idomító munkájára, ugrások megközelítésére – mivel gyors átmenetet tesz lehetővé mind az idomító, mint a könnyű üléshez.
Tereplovaglásra is ezt az ülésmódot használjuk, mivel a ló nagyobb hátszabadság mellett tud igazodni a talajegyenletlenségekhez, ugyanakkor a lovas ülése szilárd marad.
Ügetésben a könnyítő ülést „könnyű ügetésnek” nevezzük. Az ügetésben való haladásnak ez a módja a fiatal lovas alapgyakorlatai közé tartozik, mivel mind az egyensúly, mind a ló mozgásának követése – a kiképzés kezdeti szakaszában – kevésbé terheli meg a lovast, mint idomító ülésben (tanügetés).
Könnyű ügetésben a lovas nem üli ki a ló minden lépését. Térdének, bokájának rugózásával a combok nyereghez zárásával (nem szorításával) a ló oldalára, illetve a kengyelekre viszi át súlyát úgy, hogy egy-egy ügető lépést rugózva felfog és csak a következőnél ül le előretolt üleppel (meghúzott derékkal), puhán a nyeregbe.
22. ábra Könnyű ügetés Könnyű ügetés helytelenül
meghúzott derékkal a lovas ülése hátracsúszott
(homorú derék)
Gyakori hiba kezdetben az ütemvesztés (több lépést is felfog) és a lovas súlyának túlzott elemelése a nyeregtől. Az ülepet mindig a ló hátának közelében kell tartani (Bármikor visszatérni idomító ülésbe!). Hiba tehát egyszerűen aktívan felállnunk a kengyelben, az ülep csak annyira távolodjon el a nyeregtől, amennyire a ló mozgása azt megkívánja (ahogy a ló „dob”).
A lovas felsőteste az egyik átlós láb pár (pl. jobb elülső – bal hátulsó) előrevitelekor emelkedik, ugyanezen lábpár újabb előrevitelekor süllyed.
Minthogy a lovas akkor kerül vissza a nyeregbe, amikor a jobb, vagy a bal hátulsó láb a talajra lép, azt mondjuk, hogy a jobb vagy a bal lábon üget. A hátulsó láb talajraérését –amelyet a lovasnak ki kell ütnie – az ellenoldali váll egyidejű előrevitele alapján ismeri fel a lovas. A lovardában mindig a belső (a lovarda belseje felé eső) hátulsó lábra könnyűügetünk, mert így, különösen fordulatokban testsúlyunkat a ló jobban képes alátámasztani. Kézváltozásoknál (a haladási irány változása) át kell ülni másik hátulsó lábra.
Figyelem!
Igen fontos szabály, hogy bármilyen átmenetet (jármódváltást) is kívánunk lovagolni először könnyű ügetésből tanügetésre térjünk át és úgy hajtjuk végre az átmenetet.
Lovardában mindig a belső hátulsó lábra könnyű ügetünk, mert így különösen fordulatokban a testsúlyunkat a ló jobban képes alátámasztani. Kézváltásoknál át kell ülni a másik hátulsó lábra.
Terepen történő lovaglásnál ülésünket megfelelő időközönként váltogatnunk kell, hogy ne terheljük túl az egyik átlós lábpárt.
Könnyű ülés:
Az idomító és könnyű ülés biztos tudása után fejleszthető ki. Igen rövid kengyelben az ülepet teljesen kiemeljük a nyeregből, a ló teljes hátszabadságot kap. Könnyű ülésben vágta jármódban ülünk, alkalmazási területe ugratásnál, military lovak kondíció tréningjében (galopp versenyeken).
Üléshibák:
A legtöbb üléshiba oka a lovas elengedettségének hiányából, illetve lovas veleszületett vagy szerzett alkati problémájából adódik. Ezért a kiképzés fő célja – mielőtt a célszerű testtartás javítása megkezdődik – a lovas elengedettségének elérése.
A lovas alkatából adódó nehézségeket – pl. homorú derék, vastag comb, görbe hát, gyenge hasizom, nagy súlyfelesleg, stb. – a célzott kiegészítő gimnasztika hivatott csökkenteni.
Az idomító ülés főbb hibái az izommerevségen és azokból eredő nyugtalan és bizonytalan ülésen kívül a villa és a szék ülés.
23. ábra Székülés Villaülés
Szék ülés esetén a lovas ülése túlságosan a nyereg hátulsó részére csúszik (rosszul üli ki nyergét), a felsőszár és a térd felhúzott, így nem ad lehetőséget a szükséges fefolyásra.
Villa ülésben a terhelés túlságosan a felső lábszáron és lágyékon van, az ülőcsont nincs megterhelve és az alsó lábszár hátracsúszik.
Könnyítő és könnyű ülésben a legtöbb hiba a ló mozgásában való hiányos vagy túlzott velemenésből (a lovas a mozgás előtt, a lovas a mozgás mögött) vagy a nyugtalan, illetve rosszul helyezkedő alsó lábszárból adódik. Ezért ügyelni kell arra, hogy az alsó lábszár mély térdel és sarokkal állandóan a ló oldalához simuljon (lágyan), de természetszerűleg a rövidebb kengyelek miatt a térdszögelés változik.