A piaffe
A piaffe (piaff)
A piaffe egyenletes ütemű, fokozottan ültetett, tagolt iskolaügetés helyben. A lábsorrend tiszta, a hátulsó lábak ízületei rugószerűen összetolódnak, a hátulsó paták a boka magasságáig emelkednek. Az elülső lábak részben tehermentesülnek, ezáltal mozgásuk szabadabb lesz. Az elülső paták félszárig, az alkarok vízszintesig emelkednek. Az alsó lábszár csaknem függőleges, a felkar és az alkar egymással 90 fokos szöget zár be. A fokozott ültetettség következtében a ló felső vonala a vízszintestől eltér, a far irányéba lejt. A mozgás könnyed, rugalmas,lendületes, ütemes.
A piaffe tanítható kézen, oszlopok között, földről és lovas alatt nyeregből. Talán mondanom sem kell, hogy mindhárom módszer helyes alkalmazása milyen tapasztalatot, szakértelmet és türelmet igényel.
A piaffe tanítása kézen:
A kézen tanítás előnye, hogy a lovas nélkül könnyebben tanulja meg a ló a számára nagy igénybevételt jelentő gyakorlatot. A lovat ugyanúgy kikötjük, mint a futószárazáskor, csak futószár helyett egy másfél méteres elővezető szárat csatolunk, a csikószárra pedig csomót kötünk. Nem ostort használunk, hanem pálcát, amelynek hossza legalább 110 cm. Ne legyen túl hajlékony. A tanítás időszakban mindig fal vagy korlát mellett gyakoroljunk, hogy a ló vonalról való eltérését megakadályozzuk.
A piaffe alapgyakorlatai: lépésből megindulás ügetésbe, 8-10 ügetőlépés után átmenet lépésbe. Ezt ismételjük pár napig,majd rátérünk az állóhelyből ügetésbe és az ügetésből megállásba való átmenet gyakorlására. Itt már vigyázzunk arra, hogy meginduláskor rögtön ügetésbe induljon a ló,és ebből határozottan álljon meg, lépés közbeiktatása nélkül. (ügetés!, állj!, ügetés!, állj!, ügetés!, állj!)
Amikor az alapgyakorlatokat megbízhatóan hajtja végre a ló, akkor a megállást megelőző ügetőlépések közben felé fordulva, a belső kezünkben tartott vezetőszárral fölfelé és hátra irányuló kis félfelvételekkel megállásra késztetjük. A mozgás befejezése előtt a jobb kezünkben lévő pálcával a csánk alatt megérintjük a hátulsó lábat, amelyet a segítségekre erélyesebben fogja emelni, a félfelvételre pedig lerövidíti az ügetést és úgy áll meg.
Ezt sokszor ismételjük mindkét kézen egyenlő mértékben.
A kiképzés folyamán az ügetést mindig rövidíteni kell a hátulsó lábakra ható segítségek egyidejű alkalmazásával, amíg végül egész kevés térnyeréssel történik.
Ha a ló megértette, hogy mit kívánunk tőle, akkor álló helyből való meginduláskor kell adni a hátulsó lábakra az előrehajtó segítséget és a mozgás megkezdésének pillanatában rögtön kézzel a felvételt. Rendkívül fontos a segítségek egybekapcsolódása és egymást kiegészítő hatása. Az előrehajtást rögtön kövesse a felvétel, ezt ismét az előrehajtás, és így tovább.
A kettőt azonban sohasem szabad egy időben alkalmazni, mert tanácstalanná válik a ló, és tisztátalan lábsorrend alakul ki.
A kéz finom ütemszabályozó felvevő tevékenysége teljesen összhangban legyen a pálca előrehajtó segítségével. A térnyerést fokozatosan addig kell csökkenteni, amíg a ló helyben üget, azaz a patáit ugyanoda teszi vissza, ahonnan felemelte.
Engedelmes, átengedő lovakkal gyakorolhatjuk a piaffe-ot hátraléptetésből is. Léptessük hátra a lovat 3-4 lépést, de mielőtt a mozgást befejezné, pálcánkkal érintsük meg a hátsó lábszárát a csánk és a boka között. Ez előremenésre készteti, tehát megindul ügetésbe. Ugyanakkor hatásba lép a kéz felvevősegítsége, ezért a mozgás – lendületét megtartva – fölfelé fog irányulni: a ló piaffírozik. E tanításai módszer ezért előnyös, mert a hátralépés lábsorrendje megegyezik a piafféval, így a lábsorrend már a kezdetben tiszta lesz. Természetesen a jól végrehajtott gyakorlatot itt is jutalom kövesse.
A piaffe tanítása nyeregből
A piaffe tanítható mindjárt nyeregből is. Előgyakorlatai megegyeznek a kézen való tanításnál tárgyaltakkal. Végezzünk sok megállítást ügetésből és megindulást állásból ügetésbe.
A tanítást úgy kezdjük, hogy ügetésből hajtsunk végre átmenetet megállásba. Mielőtt azonban a ló mozgását befejezné, egy segítő lovas a földről pálcával vagy ívostorral alkalmazzon előrehajtó segítséget a ló csánkja és közötti részen.A ló ennek hatására hátsó ízületeiben összetolódik, és mozgásban maradva piaffe-szerűen emelia lábát. Ekkor rögtön jutalmazzuk meg.
Ha egyedül gyakorolunk, vegyük a szárakkal a bal kézbe, a jobb kezünkbe tartott idomítópálcánkkal adjuk a segítséget a hátsó lábra az ülőgumók és a csánk között.
Az előgyakorlatok sikeres végrehajtása után megkezdjük a piaffe tanítását. Először gyakoroljuk kevés térnyeréssel, később a mozgás helyben történjen . A piaffe segítségeit csakis helyes ülésből adhatjuk. Iskolaügetésben haladva felvevő segítséget alkalmazunk, tehát erélyesen beleülve a nyeregbe felsőtestünket a függőleges mögé vesszük 2-3 cm-rel. Ezzel helyes kéztartás mellett a szárak is megrövidülnek, ami a lovat megállásra készteti. Ugyanakkor hatásba lépnek a combsegítségek; kis kis ütögetések a ló oldalára a mozgás ütemében. A helyesen adott segítségek hatására a ló nem áll meg, hanem helyben fog ügetni, kialakul a piaffe.
A felvevő- és előrehajtó segítségeket a másodperc töredéke alatt adjuk, de nem egy időben. A felvételt rögtön kövesse az előrehajtás, majd ismét felvétel következik, és így tovább, mindaddig,amíg a lovat mozgásban akarjuk tartani. Itt érvényesül először a feszítőzabla emeltyű hatása. Indokolt a a feszítőszár finom megállítása, de vigyázni kell, hogy mindkét szár egyenlő mértékben rövidüljön. A feszítőszár használata finom összeköttetést jelent a ló szájával. A lovas határozottan érezze a ló hátsó ízületeinek összetolódását és süllyedését!
A kiképzés folyamán a combsegítségek mind finomabbá válnak, a lábszárakat az oldalakhoz tapadva, masszírozásszerűen hatnak, míg végül már csak a piaffe megkezdését segítik elő, utána a ló magától piaffírozik, mindaddig, amíg a felvevő szársegítségek hatnak.
A kéz munkája itt olyan finom, hogy csupán az ujjak ismételt puha nyitásából és zárásából áll a mozgás ütemében (zongorázás”)
A piaffe rendkívül nagy idegi megterhelést jelent a lónak, ezért kezdetben csak az óra végén gyakoroljuk. Ideges lóval különösen legyünk türelmesek.
Pontos időtartamot erre nem mondhatunk, mert itt is a lovas érzéke, szorgalma, tudása és a ló képessége határozza meg a kiképzés idejét.