Az arab lovas játékok lova
A fantasia igazi katonai lovasbemutató, amelyben lovak, lovasok és fegyverek csillogatatják meg harci erejüket.
Az iszlám hódító háborúinak egyenes ági öröksége.
Előbukkani a semmiből, ordítva rárontani az ellenségre, gyilkos csapásokkal lekaszabolni, és ugyanilyen hirtelen eltűnni, hogy később elöröl kezdjék a csatát: el-Kerr, el-Ferr (csata, visszavonulás).
Az arabok ezzel a harci traktikával terjesztettékn el Mohamed igéit a szélrózsa minden irányában, és félévszázad alatt leigázták Európa ázsiai határáig minden földet: Perzsiát, Szíriát, Palesztinát, Líbiát, Egyiptomot, valamint a "lenyugvó nap országait", vagyis a Magreb minden birodalmát.
Utolsó Európai hódításuk Spanyolország volt.
Észak-Afrikában időtlen idők óta honos egy ló, amely kicsivel nagyobb, mint az arab hódítók hatása, ám annál zömökebb testalaktú.
A római hódítáés idején a Magreb lakóit- mórokat, numidákat és getúliaiakat-"barbároknak" nevezték, ez annyit jelnetett: "idegenek a birodalomban".
Ebből származik a berber szó, a mór vagy numida lovakra és lovasokra pedig ráragadt a "barb" elnevezés.
A berber ló kitenyésztésénél nem a gyorsság volt za első rensű szempont, hanem a kivételes szívósság és fürgeség.
Rövid távon egyike a leggyorsabb lovaknak, ezért ideális társ a fantasiajátékokon.
A fanatsia különféle formáit évszázadok óta űziok a mórok lakta vidékeken.
Egyik középkori változatában fűzfavesszőből font gömbből kellet kisazbadítani egy galambot úgy , hogy egy vágtató ló hátáról kilőtt nyíl nyissa fel a kalitkát.
A madár egyetlen tolla sem sérülhetett meg.
Mi sem bizonyíthatná beszédesebben a mór harcosok célt nem tévesztő. biztos kezét.
A lőfegyverek elterjedése után a fantasia átadta a puskapornak a szót.
Egyébként arab nyelven ezt a lovas bemutatót így nevezik: Láb el-Barúd, vagyis a "puskaporjáték".
A fantasia lova berber, vagy olyan arab-berber félvér, amelyben uralkodó a berber vér, ugyanis ez a fajta erősebb, mint az arab.
Csak mén lehet, kancák nem szerepelhetnek.
Az viszont előfordul, hogy női lovasok versznek részt a játékoban.
Ritka eset, de említésre méltó.
Nyugalo, türelem és szakértelem-ez az idomítás három alapelve.
A fiatal csikót anyja tején kívül teve- vagy birkatejjel erősítik, és gyümölcsökkel táplálják, például datolyával.
Kétéves korában fokozatosan szoktatják a zabla nélküli kantárhoz, majd mézbe mártott zablával folytatják a nevelést.
Ezután szőrén üli meg egy fiatal fiú.
Később az állat megszokja a teljes lószerszámot.
Az idomítás a ló öt-hat éves koráig tart.
Tűrnie kell a tömeget, s fegyverropogást, a kiáltásokat.
Rezzenetlenül kell állnia, kirobbanó erejét tartalékolva a rohamra.
A lovat úgy szerszámozzák föl, mint egy herceget.
Semmi sem lehet eléggé méltó hozzá: arannyal-ezüsttel kivet bársonynyereg, hímzett nyeregtakaró, és a homotól védő szemellenző.....De a tűhegyes sarkantyú durván a ló oldalába vág, és az éles zabla rendkívül feszes.
Rá kell kényszerítenie a lovat, hogy vágtában megtorpanjon, és egyense szögben megperdüljön.
A dzsellabába öltözött lovas övén kis tarsolyt visel, benne Korán-versek.
Ez biztosítja a barakát, az "isteni áldást".
A fantasia, amelyet teljes egészében a Temető dicsőítésénke szentelnek, valóban isteni harcművészet.
Ezt mutatja az is, hogy alkonyatkor minden résztvevő a mecset köré gyűlik és egszerre elsüti fegyverét.
Tizenkét éves kortól nyolcvanéves versengenek a szél lovasai: a játék arról szól, hogy melyikük a legbátrabb és legtiszteletreméltóbb.
Nekik a ló és a puska birtoklása azt jelenti, hogy mindig fegyverben kell állni a szabadságért.