Csikó kiképzése
Először a karámban
Ha jó az idő, a csikókat már néhány napos korukban nyugodtan kiengedhetjük anyjukkal a karámba. Szerencsés, ha az istálló és a karám közötti utat szabadon is biztonságosan megteheti a csikó, és nem kell megkötni, hiszen ilyenkor épp elég riadalom számára az, hogy egy idegen világba csöppen a box megszokott nyugalma után, hát még ha közben kötőfék is kerül a fejére, és egy kötélen vezetik. Az első alkalommal nem nagyon kell attól tartani, hogy elszaladna anyja mellől, sőt, várható, hogy ki sem mer majd jönni az istállóból. Ilyenkor legegyszerűbb, ha finoman átöleljük egyik kezünkkel a nyakát, a másikkal pedig a farkát kissé felfelé fordítva egyszerűen "kitoljuk" az ajtón. Odakint bizonyára szinte belebújik majd az anyjába, legfeljebb arra kell ügyelnünk, hogy le ne maradozzon, mert megriadva könnyen eleshet a csúszós betonon vagy kövön, illetve hogy ne gabalyodjon bele anyja vezetőszárába, amikor éppen előrefelé ugrik meg.
Néhány nap után már megpróbálkozhatunk kötőfékkel és vezetőszárral kivezetni, de számítsunk rá, hogy a látszólag kicsi és törékeny csikóban rengeteg erő van, és még nem is tudja, mit jelent a kötőfék - vagyis ha elugrik, könnyen elránthat minket, vagy ha elég erősek vagyunk, akkor épp fordítva, ami szintén nem jelent túl jó kezdetet...
Eleinte nem kell több időt kint tölteniük egy-két óránál, mivel a számtalan új élmény hatására és a szabad levegőn való rohangászástól a csikó hamar kifárad, igazán nyugodtan pihenni viszont még csak a boxban mer. Később persze egész nap kint tartózkodhatnak a szabadban, ha jó talajú a karámunk, a csikó ott is nyugodtan elfekszik egy kis pihenésre, amíg anyja őrködik felette.
Az első kilovaglás
Az olyan kancák tulajdonosai, amelyek nemcsak nyereg alatt, hanem kocsiban is dolgoznak, könnyebb helyzetben vannak az első munkák alkalmával, mivel a csikót egyszerűen odaköthetik a kocsiba fogott kanca szerszámjához, és kiballaghatnak egy kis sétára. Ha a kancánk nyereg alatt dolgozik, érdemes egy nyaklót vagy egy kengyelszíjat tenni a nyakába, és ahhoz kötni a kiscsikót (a martingál nyakszíja általában túl gyenge ahhoz, hogy a meg-megugró csikó rántását kibírja), de gondosan ügyeljünk arra, hogy a lovaglás során ne ijesszük meg a kengyellel illetve lábunkkal a mellettünk haladó csikót. A biztonság kedvéért ne csak az anyjához kössük, hanem egy vezetőszárral magunk is tartsuk kézben, hogy ne tudjon túlzottan előre szaladni és esetleg keresztbe állni az anyja előtt.
Az első alkalmakkor mindenképpen kísérővel lovagoljunk ki, aki probléma esetén segítségünkre lehet - természetesen csak nyugodt és nem rúgós lóval, amelyet a csikós kanca is jól ismer. Ajánlatos egy pálcát is magunkkal vinnünk, ha a csikó ellenkezne és nem akarna előre menni, de a pálcát inkább a másik lovas használja, hiszen egyszerre kezelni a két szárat, a csikó vezetőszárát és még a pálcát is, bizony nem éppen egyszerű művelet.
Ha a kilovaglás közben szabadon szeretnénk engedni a csikót, ezt csakis teljesen biztonságos helyen tegyük meg, és ilyenkor számítsunk rá, hogy a kancánk mindenre figyelni fog, csak épp a lovasára nem, úgyhogy nem lesz éppen könnyű dolgunk. A "biztonságos hely" természetesen nemcsak azt jelenti, hogy ne legyen arrafelé kocsiút, vasúti sín és egyéb veszélyforrás, hanem azt is, hogy a csikó ne mehessen be a vetésbe, vagy épp idegen lovak karámjába. Ilyesfajta hely manapság sajnos igen kevés van, úgyhogy inkább elégedjünk meg azzal, hogy a csikó a karámban szaladgál szabadon, a tereplovagláskor pedig anyja mellé kötve jön velünk.
Egyszóval: ha hobbilovasként csikónevelésre vállalkozunk, számíthatunk rá, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de higgyék el, megéri! Nincs nagyobb öröm annál, mint felnevelni és később lovagolni a s