Hallás
535. ábra - Nyitott dobüreg és csontos labirintus lóban (vázlatos rajz, Nickel–Schummer–Seiferle szerint)
1. anulus tympanicus, 2. membrana tympani, 3. hypotympanicum (cellulae tympanicae), 4. epitympanicum, 5.manubrium mallei, 6. caput mallei, 7. incus, 8. ossicula lentiformis, 9. stapes, 9’ basis stapedis, 9’’ fenestra ovalisa, 10. fenestra cohleae (rotunda), 11. promontorium, 12. a. vestibulum, recessus phaericus, 12’. a vestibulum recessus elipticusa, 13. crista vestibuli, 14. canalis semicircularis lateralis, 15. canalis semicircularis anterior, 16. canalis semicircularis posterior, 17. crus osseum commune, 18. crus osseum simplex, 19. ampulla ossea anterior, 20. ampulla ossea lateralis, 21. ampulla ossa posterior, 22. cochlea, 23.modiolus, 24. lamina spiralis ossea, 25. scala tympani, 26. scala vestibuli, 27. helicotrema, 28. n. vestibulocochlearis pars vestibularis superior inferior, 29. n. vestibulocochlearis pars cochlearisa
539. ábra - A hallás ingerületeinek keletkezése (vázlatos rajz
Az érzéki hámsejtek fölé az ún. Corti-féle hártya, membrana tectoria, nyúlik be. A hártya a labium vestibularéról ered, és a szőrsejtek külső sora fölött szabad szélben végződik; nedvdús, kocsonyaszerű, hámsejtcuticulából származik, vázát vékony fibrillumok hálózata adja.
A hanghullámok a dobüreg, a hallócsontocskák közvetítésével a fenestra vestibulihoz jutnak, és a kengyel talpának rezgései révén átterjednek a perilymphára. A perilympha folyadékrezgései a scala vestibuli csúcsáig terjedő, az artériás pulzushoz hasonló hullámokat keltenek. E hullámok a helicotremán át a scala tympaniba folytatódnak; amplitúdójuk az általuk rezgésbe hozott lamina basilaris és membrana tectoria kilengésével együtt egy ideig fokozódik, majd hirtelen csökken. Ez az oka annak, hogy az alacsony rezgésszámú, mély hangok kilengésmaximumai a csiga csúcsához közeli, a magas rezgésszámú magas hangok pedig az alaphoz közeli érzéki hámsejteket ingerlik. A hangrezgés hatására a két merev lemez, a membrana basilaris és a membrana tectoria között eltolódás keletkezik, ami a hallószőröket elhajlítja. A szőrsejtekben ezáltal keletkezett ingerületet a canalis spiralisban helyeződő bipoláris idegsejtek periferikus szakasza veszi át, és centrális velőhüvelyes nyúlványaihoz továbbítja, amelyek a canalis spiralis modioliban n. cochlearisszá egyesülve, a porus acusticus internusba lépnek. A n. cochlearis a porus acusticus internuson át a nyúltvelőbe jut, és a trapéztestek oldalán a hallómagvakhoz belépve, a nucleus cochlearis dorsalis et ventralishoz kerül. A nucleus cochlearis ventralisból eredő rostok a corpus trapezoideumot képezve az ellenkező oldali hallómagvakhoz térnek, miközben kereszteződnek egymással. Ezeknek a rostoknak egy része a lemniscus lateralishoz társul, más részük a trapéztestek magvaiban kapcsolódik át. A lemniscus lateralisban haladó rostok annak saját magvaikban átkapcsolódva vagy továbbfolytatódva, a brachium colliculi caudalisban a térdestestek magvaihoz térnek.
A hátulsó ikertelepek magvai, valamint a nucleus lemnisci lateralis idegsejtjei reflexközpontok, a belőlük kiinduló reflexpályák a szemmozgató izmok motoros magvaival formatio reticularis útján összeköttetésben vannak. A gerincvelő motoros gyökérsejtjeiben a fasciculus longitudinalis medialis útján (hallási reflex, összerezzenés, menekülési reakció) jutnak el a rostjai. A medialis térdestest magvaiból a radiatio acustica ered, amely az agykéreg area acusticájában végződik.