Hátraléptetés
A hátraléptetéssegítségei megegyeznek a lépésben és ügetésben való meginduláshoz vagy a felvételekhez szükséges felvételekkl. A derék és csizma előrehajtja a lovat, a szárak azonban ellentartanak, és a lovat abban a pillanatban, amikor egyenesen előre akar megindulni, nem előre- hanem hátralépésre késztetik.
Helytelen, a szár húzása a csizmák előrehajtó hatása nélkül.
Ne a ló száját húzzuk, hanem az egész lovat bírjuk rá a hátralépésre!
Ha a ló a segítség alkalmazása ellenére nem lép hátra az annaka jele, hogy nem áll a segítségeken, és ezért erélyes előrelovaglással a segítségekre kell állítani.
Ez az oka annak, hogy minden hátraléptetést egy félfelvétellel kell bevezteni.
Hátralétetés előtt a lovasnak mindig pontosan tudnia kell, hány lépést akar hátralépni, vagyis egyet, kettőt, hármat vagy négyet.
De pontosan csak annyit léptessünk hátra amennyit elterveztünk.
Az a lovas, aki nem ezt teszi, nemcsak hogy elfelejtette a hátralépést előrehajtó befolyásaival lehatárolni, hanem a szárral való húzás hibájába is esett.
A helyesen a segítségeken álló ló a hátraléptetésnek sem feje csapkodásával, sem felemelésével vagy lehajtásával, sem a zablára támaszkodással, sem a hátuljával oldalra kitéréssel nem fog ellenszegülni.
Ha ilyen tünetek mutatkoznak, akkor ezek azt bizonyítják, hogy a lovas vagy a segítségeit nem adta kellő összhangban és érzéssel, vagy a lova nem áll segítségeken.
Ahátraléptetés a legnehezebb, de egyben a legcsalhatatlanabb próba a lovas előrehajtó és kitartó befolyásainka összhangjára.
Ezért a hátraléptetést csak akkor gyakoroljuk, ha meggyőződtünk arról, hogy az egész felvételeket helyesen tudjuk végrehajtani.