Hibás, szabálytalan, beteg paták
Hegyesszögű pata
Hegyfala a talajjal kisebb szöget alkot a rendesnél. A hordozószél körmérete lényegesen nagyobb, mint a pértaszélé. A sarokfalak alacsonyak, alátolódottak. Gyakori a lapályos területről származó petyhüdt szervezetű nehéz iskolalovaknál. Az ilyen patájú lovak sarokgyulladásra, vérfoltra és talpgyulladásra hajlamosak. Faragásánál a sarkokat lehetőleg kíméljük, főleg a hordozószél kisebbítésére törekedjünk.
Patkolásnál fontos, hogy a testsúlyt az erősen fejlett nyír viselje, ezért használjunk csukott vagy hevederes patkót. A csukott patkót azonban legfeljebb 2-3 patkolási időtartamra alkalmazzuk, mert a nyír ápolását akadályozza, azonkívül a nyírt az állandó nyomás roncsolja. Ha a talajviszonyok engedik, homokos talajon papucspatkót használhatunk, befelé lejtős, széles hordozólappal. Fokozottabb alakja a teletalpú pata. Ez már inkább kóros pataféleségek- patacsontsüllyedés. Ilyen esetben a talp homorulata lapos, esetenként a hordozószélnél is jobban elődomborodik. Patkolására a Stark-féle lemezes patkót használjuk.
Meredek pata:
Hegyfala a rendesnél nagyobb szöget alkot. A sarokfalak magasak, a talp homorúbb. Faragásánál a hegyfal kímélése mellett a sarokfalak alacsonyítására törekedjünk, de csak annyit faragjunk le, amennyit a pata megenged Patkolására félhold- vagy papucspatkót használunk, esetenként elvékonyodó szárral. Fokozottabb alakja a bakpata, amelynél már a patacsont alakja is rendellenes. Elődomborodó hegyfal, magas felhúzott sarokfalak. Ez a pataalakulás sok esetben a túltenyészettség, hanyatlás- degeneráció jele.Öröklődő hiba.
Ferde pata:
Egyik oldala vagy sarokfala jobban húzódik a pata középpontja felé, mint az ellenkező oldalú vagy ellenkező oldali sarokfala. Fokozottabb alakja a görbepata, amelynél a ferdeség mellett az egyik sarokfal homorú, a másik domború. Patkolására ¾-es patkót használunk.
Szűk pata:
Mindkét sarokfala a pata középpontja felé húzódott. A szűkület leginkább a sarokfalakra szorítkozik, de esetenként az oldalfalakra is átterjed. A nyír szárai elsorvadnak, a nyírbarázdák keskenyek lesznek. Homokos talajon legcélszerűbb az ilyen patájú lovat patkó nélkül járatni. Patkolására félhold, vagy csukott patkót használunk, a szűk sarokfalakat ráspolyozással vékonyítjuk.
Szarurepedés:
Oka, a szaruoszlopok hosszanti lefutásukban elválnak. Szűk és ferde patákon gyakori. Egyes lófajtáknál a szaruanyag, ellenállóképességének csökkenése miatt, minden kimutatható ok nélkül is jelentkezik. Van hegy-, oldal és sarokfali szarurepedés. Az elváltozás foka szerint: felületes, átható és beható. A pártaszéltől a hordozószélig terjedő ún. átmenő szarurepedés majdnem mindig sántasággal jár. Gyógypatkolásukra az oldal- és sarokfali szarurepedéseknél csukottpatkót használnak és a repedés környékén a szarufalat ráspolyozással vékonyítják el. Sarokfali repedésre igen jó a vérfoltpatkó.
Szarucsorba:
Úgy képződik, hogy a szaruoszlopok nem hossz, hanem harántirányban válnak szét.
Megnyílás, megszegelés:
Oka, az hogy a kovács a patkolásnál rosszul ékeli be a szeget a szeglyukba, helytelen irányban vezeti s így a pata irharétegébe hatol. Ha a ló közvetlenül patkolás után sántul le, mindig gyanús megnyilalásra. Ez esetben a pata melegebb, kutatófogóval a szegcsonk nyomása és a szeg felett lévő szarufal kopogtatása fájdalmas. A patkót azonnal le kell venni és a beteg patát 2 %-os langyos kreolinos vízben füröszteni, s ugyanezzel a fertőtlenítő oldattal átitatott ruhával bekötni. Ha azonban a ló csak 3-4 nap múlva kezd sántítani, akkor az a gyanú, hogy a szeg bár nem ment az irharétegbe-elevenbe- de oly közel jár hozzá, hogy megterheléskkor zat nyomja, s ez váltja ki a fájdalmat, - szegnyomást.
A rossz kovács a patkót helytelenül árkolja, azt mondják ilyenkor, hogy a lovat már az üllőn megnyilalták.
Nyírrothadás:
A nyír roncsolt felületén a nyírbarázdákból nyomásra bűzös váladék szivárog és ürül. A nyirt azonnal mossuk ki fertőtlenítő oldattal és töröljük szárazra. A nyírbarázdákat a roncsolt részek eltávolítása után fakátrányba mártott kenderkóccal tömjük ki.
Vérfolt:
A szarutalp sarokszögletében a talpi irha és a saroktalp gyulladása. Okozója: a patkó nyomása, a szűk és rövid patkó, továbbá az elhanyagolt pataápolás, amely miatt a szaru túlságosan kiszárad. Oka lehet még a hibás patkolás, amikor a kovács a patkót vörös melegen izzítja fel, szűkre és rövidre készíti, végül okai a szabálytalan hegyesszögelésű, szűk és ferdepaták. A patkót azonnal vétessük le, adjunk hideg vagy fertőtlenítő borogatást, ha pedig gennyképződés is van, nyittassuk meg. Gyógypatkolásra vérfoltpatkó alkalmas.
Rokkant pata:
Patagyulladás van, patacsontsüllyedés következménye.
E kóros pata a rendesnél kisebb szögű, talpszárai elődomborodtak a sarokfalak felhúzódottak és összetömörültek. A fehérvonal 10-12mm-re kiszélesedett, körös-körülroncsolt, szétmálló. A szarufalakon haránt irányú széttérő gyűrődöttség látható. Patkolására „Stark” féle lemezpatkót használunk.
Bokázás:
Midőn a ló patájával vagy patkójával a mellette lévő ellenkező oldal elülső, még gyakrabban a hátulsó lábát, ügetésnél megüti. Az ütés helyén sebzés, majd bőrmegvastagodás, szőrtelen hely, sőt csontkinövés is keletkezhet. Oka lehet hibás lábállás, hibás patkolás, tágra igazított patkó, tág belső patkószár, kiálló szegcsonkok. Sokszor fáradtság, hibás vezetés és hajtás is előidézheti. A pata szabályozásával, a patkó helyes igazításával, szükség esetén bokázó patkóval megszüntethető.
Bevágás:
A bevágó ló ügetéskor egyik hátulsó lábával többnyire az azonos oldali elülső lábát veri, kalapál. Oka lehet a hibás lábállás, -erősen szögelt csánk- kardállás, hibás patkolás, túlhosszú patkó, sok esetben fáradtság, hibás vezetés és hajtás. Patkolására bevágó patkót használunk, vagyis a hátulsó patkó hegyfalát egyenesre, szűkebbre készítjük és a patkó kötése felett a hordozószélt jól lereszeljük.