Jármódok
Jármódok
A jármód, a ló mozgása közben, a végtagok mozdításának sorrendjét a lábsorrendet jelöli.
A lépés
A lépés a ló leglassúbb és leggyakrabban használt jármódja. A lépés négyütemű mozgás, ami egymást követő lépések sorozatából áll, ha például a bal elülső láb lép ki, azt a jobb hátulsó követi, aztán a jobb elülső, majd a bal hátulsó következik (a kilépések átlós sorrendűek).
Lépés közben az elülső végtag előrelendítésekor a far fölemelkedik, az alátámasztás fázisban süllyed, közben a ló farka mindig az alátámasztást végző elülső végtag irányában lendül. Eközben a súlypont áthelyezése következtében a test oldal és függőleges irányban kileng, ez a lovaglás közben jól érzékelhető.
Lépésben, a lépés hossza 90-180 cm között határozható meg. A tág határ oka, hogy a lépés hosszát több tényező határozza meg, ezek a következők: a lapocka, a fel- és az alkar hossza, valamint szögelései. A szakirodalom nagyrészt egységes a tekintetben, hogy a lépésben a ló átlagosan 6 km-t tesz meg óránként.
A lovaglásban a lépés iramától függően összeszedett-, közép-, és nyújtott lépést különböztetünk meg.
Az összeszedett lépés
A hátulsó lábak a mellsők mögött érik a talajt, a lépések rövidülése következtében. A mozgás aktívabbá és magasabb ívűvé válik, mégis rendezett marad. A ló nyaka emelt és ívelt, a homlok vonala majdnem függőleges, a ló a lovassal könnyű kontaktust tart fenn a száron.
A középlépés
Élénk, tértnyerő és egyenletes mozgás. A hátulsó paták kb. az elülső pata nyomába érnek. E lépéstípusban az alátámasztás és a súlyeltolás szakasza hosszabb mint az emelésé és az előrelendítésé, ezért az átlós és egyoldali láb párok alátámasztása közé a három láb alátámasztás is beépül. Tehát a súly hordozása a következőképpen oszlik meg a végtagok között (1) átlós két láb alátámasztás, (2) három láb alátámasztás, (3) azonos oldali két láb alátámasztás, (4) három láb alátámasztás és így tovább (9 ábra).
Nyújtott lépés:
Az egyed alkatából fakadó leghosszabb lépések sorozata. A hátulsó lábak patanyoma jelentősen az elülső elé kerül. Ebben az esetben az izületek hajlítása és nyújtása ugyan olyan hosszú ideig tart, mint az alátámasztás és súlyeltolás. Ezáltal a ló súlyát felváltva az átlós és egyoldali láb párok viselik, ép ezért a test oldal és függőleges irányú kilengései nagyobbak.
Az ábrákon látszik, hogy lépés jármódban minden pillanatban legalább két végtag a talajon van, tehát a ló testére vonatkoztatva lebegés nincs.
Az ügetés:
A lépésnél gyorsabb 12-18 km/h (200-280 m/min) sebességű mozgás. A szakirodalom ennél tágabb intervallumot jelöl meg, de ebben a jegyzetben a hátaslovakkal foglalkozunk, az ügető versenysport ez irányú eredményeit nem közöljük.
Az ügetésben haladó ló átlósvégtagjai a mozgásnak ugyanabban a fázisában vannak (diagonális szinkronizmus), ebből következik, hogy a ló súlypontja, ha a lábakon nyugszik, mindig két átlós láb pár által alátámasztott. Az ügetés átlós kétütemű mozgás. Az előrelendülő láb pár valamivel később fog talajt, mint ahogy az előző azt elhagyja, ezért közben a ló teste lebeg.
A lebegés szemmel is látható, lendületes hosszú ügető lépések esetén, rövid lépéseknél a lebegés nehezen észlelhető.
Az ügetés lépéshossza 120-180 cm között mozog, a tértnyerés nagyságát a hátsó lábak lendítő ereje és a vállszabadság határozza meg.
A lovaglás során az ügetés irama szerint megkülönböztetünk munka-, közép-, sebes-, és összeszedett ügetést.
A munkaügetés (használati ügetés):
A lovaglás során leggyakrabban használt irama az ügetésnek, a mozgás ütemes, kifejezett, a lebegés nem hosszú. Tanuló lovas számára ez az iram alkalmas az ügető mozgás megérzésére és a ló számára is kedvező, mivel legkevésbé zavarja a lovas ülésének merevsége.
Munkaügetésben az ütemesen mozgó ló hátulsó végtagjainak patanyoma kb. az azonos oldali elülsők nyomában lesz.
Középügetés:
Az ütem megtartásával a munkaügetésnél tértnyerőbb ügető lépések. A hátulsó lábak patanyoma valamivel az azonos oldali elülsők nyoma elé kerül.
Nyújtott ügetés (sebes ügetés):
A kiképzés előrehaladottabb fokán lovagolható iram. A középügetéshez viszonyítva itt kifejezett fokozásnak kell mutatkoznia, azaz a lebegés ideje kifejezetten hosszabb. Ennek előfeltétele a hátulsó lábak különösen energikus ellökése (súlyeltolása). A lépéshossza, tértnyerés a lótól elvárható maximum közelében kell hogy legyen. A hátulsó lábak patanyoma jóval az azonos oldali elülső lábak nyoma elé kerül. A nyújtott lépésekkel összhangban kell lennie a ló határozottan tágabb keretének, vagyis a nyak nyújtásával az orr vonalát előrébb kell engedni.
Az összeszedett ügetés (rövid ügetés)
A nehéz feladatok közé tartozik, a lovas és a ló számára egyaránt. A lovas biztos befolyását és a segítségek egybehangolt alkalmazását igényli. A ló hátulsó lábainak izületeit (csípő és tért) fokozottan hajlítja, ennek következtében a far süllyed, a test súlyát fokozottan a rugózó hátulsó végtagok viselik. A hátulsó lábak felső izületeinek hajlítottsága megfelel a nyak feligazítottságának, ezt nevezzük relatív feligazítottságnak (az aktív feligazítás a lovas keze által helytelenül kikényszerített feligazítás). A hátulsó végtagok fokozott megterhelése következtében az elülső végtagok tehermentesülnek, így könnyedén és folyamatosan képes a ló ezeket előrevinni. A hátulsó lábak patanyoma valamivel az azonos oldali elülső lábak patanyoma mögé kerül.
A vágta (galopp)
A ló leggyorsabb haladási módja. Háromütemű, ugrások sorozataiból álló járómód. A törzs előreviteléttúlnyomórészt az egyik hátulsó végtag végzi, a törzsre ható tolóerő tehát nem a test hossztengelyének irányába esik, hanem az impulzust adó hátulsó végtag felől, az átlós helyezkedésű elülső végtag felé hat. Ebből adódik, hogy a vágtázó ló testének hossztengelye nem a haladás irányában, hanem az átlós végtagokat összekötő egyenes irányában van (ez helyes lovaglással korrigálható). Ebben a jármódban a test súlyát a következőképpen viselik a végtagok (1) külső hátulsó végtag (A külső jelölés attól függ, hogy a ló melyik kézen vágtázik, a bal kézen vágtázó ló belső fele bal oldala, külső fele a jobb oldala. Jobbkézen értelemszerűen fordított az irányjelölés), (2) külső hátulsó, a belső hátulsó és a külső elülső közösen (három láb alátámasztás), (3) a külső elülső és a belső hátulsó (átlós láb pár alátámasztás), (4) a földre érkező belső elülső csatlakozik az átlós láb párhoz (három láb alátámasztás), (5) a belső elülső láb, (6) a lebegés (a végtagokon nincs súly).
A ló vágtája közben az elülső és hátulsó végtag párok nem egymás mellett fognak talajt, hanem az egyik oldaliak előrébb, aszerint, hogy melyik oldali végtagok talajra érése a korábbi. Megkülönböztetünk jobb-, illetve balkézen történő vágtát (11. sz. ábra).
A lebegés után először a külső hátulsó, majd egyidejűleg a külső elülső és a belső hátulsó és végül a belső elülső ér a talajra, így három patadobbanás hallható. A dobbanásoknak ez a rendje a versenyvágtát kivéve a galopp valamennyi jármódjában azonos.
Hibás a vágta, ha négy patadobbanás hallható (négyütemű vágta), ez abból adódik, hogy a belső hátulsó láb korábban ér talajt, mint az átlós elülső, így egy patadobbanással több hallható. A végtagok súlyviselése megváltozik, az egy láb alátámasztás (1) és a három láb alátámasztás (2) közé beilleszkedik a két hátulsó végtag közös teherviselése. A hiba oka többnyire az, hogy a lovas helytelen rövidítése (Rövidítés, a lovasnak a mozgás iramának csökkentésére irányuló tevékenysége) miatt a ló a lendületéből veszít, a vágtaugrások elmosódottak, a lebegés nem kifejezett (nincs).
A vágta lovagolható jobb és bal kézen. Ha a ló nem a lovas akarata szerinti kézen galoppozik, akkor „hamisan”vágtázik. Ha lovunkat tudatosan a fordulat ívével ellentétes kézen galoppoztatjuk, azt ellenvágtának hívjuk.
A vágtában előforduló, ugyancsak a lábsorrenddel összefüggő hiba a „keresztezés” (keresztben vágtázik), ez esetben a ló elülső és hátulsó végtagpárjai eltérő kézen vágtáznak (pl. az elülső láb pár balra a hátulsó láb pár jobbra vágtázik).
A vágta iramától függően megkülönböztetünk munka-, közép-, nyújtott-, és összeszedett vágtát.
A munkavágta
A tanuló lovas kezdetben ebben az iramban lovagol. A vágtaugrások kifejezettek, ütemesek és térnyerés vágtaugrásonként kb. egy lóhossz. Az iram kb. 225-250 m/min, a ló képzett egyensúlyát igényli.
A középvágta
Az ütem megtartása mellett hosszabb vágtaugrások, a ló kb. 350-375 m-t tesz meg percenként. Általában ezt az iramot lovagoljuk terep lovaglások alkalmával.
A nyújtott vágta
A díjlovagló feladatok végrehajtása során, a kiképzés előrehaladottabb fokán lévő lovakkal lovagolható legnagyobb térnyerést biztosító jármód.
Az összeszedett (rövid) vágta
Az összeszedett ügetéshez hasonlóan rövidebb, magasabb vágta ugrások. Ez az egyetlen valamennyi jármód irama közül, amelyet egyenes vonalon is kisfokú belső állításban (lásd később) lovagolunk. Erre azért van szükség, hogy a csekély térnyerés mellett fenntarthassuk az ütemességet és lendületességet a vágta ne váljon négy üteművé.
A hátralépés
A lóval veleszületett, de önakaratából ritkán használt mozgás, képzetlen ló nehézkesen hajtja végre. Ennek okai a következők:
- az elülső végtag – amely ebben a mozgásban impulzust adó – gyengébben izmolt és függesztő öve is lazább mint az előrehaladást biztosító hátulsó végtagé.
- az elülső végtag izületeinek szögei is kedvezőtlen állásúak a hátralépés szempontjából.
- a test súlypontja is közelebb helyeződik az elülső végtag párhoz, ezáltal a gravitáció sem segíti ezt a mozgást.
A hátralépés kétütemű vagy csaknem kétütemű mozgás amit a végtagok ügetés lábsorrendben történő mozgatásával végez a ló. A lét átlós láb pár egyidejűleg vagy csaknem egyidejűleg mozog hátrafelé, de a levegőben lévők előbb talajt érnek mint a súlyt viselők, így lebegés nincs. A hátulsó végtagot felemelése után az ellenoldali hátulsó végtag csípő-, térd-, és csánk izületének nyújtó izmai lendítik hátrafelé.
Bár a hátralépés a ló számára energiaigényes, fárasztó, de kiképzett lótól csak a földtől elemelt végtagokkal történő hátrálás fogadható el a földön vonszolt lábakkal, nyomokat hagyó ló mászik visszafelé.
Úszás:
Úszás közben a ló fejét a vízből kinyújtva végtagjai mélyen a vízbe süllyednek. Az úszás lényegében a vízben végzett ügetés.
Ugrás:
Az ugrás az előrehaladó mozgás közben a ló útjába kerülő függőleges, illetve/és vízszintes kiterjedésű akadály nyújtott lebegő fázissal való leküzdése. Noha az ugrás egy helyből is elvégezhető, gyakoribb az ügetésből és vágtából való ugrás.
A mozgás három fázisra osztható:
- Előkészület: a ló fejét és nyakát felemeli, lendületét elülső végtagjaival valamelyest fékezi („kitámaszt”). Ezzel a mozdulattal megtöri a rálovaglás vízszintes energiáját, azt eredőire bontja. Így alakul át a vízszintes mozgási energia felfelé haladóvá (így „kacsázik” a víztükörre kisszögben eldobott lapos kő is). A kitámasztást követően a test megkezdi a felfelé való haladást. Már csak a vezető (belső) elülső lábon támaszkodik.
- Kivitel: majd a két hátulsó láb kis eltéréssel a súlypontból a talajra bocsátott függőlegeshez közel talajt fog és a testet felfelé lendíti. Eközben az elülső végtag lábtőizületei erősen behajlított helyzetben haladnak át az akadály felett, a hátulsó végtag nyújtott állapotban van. Miután a test elülső fele túljutott az akadályon, a fej és a nyak előrenyúlik, a törzs átfordul az ugrás csúcspontján, előre és lefelé irányul. Eközben az elülső végtag izületei nyúlnak, a hátulsó végtag maximálisan behajlított állapotban a törzshöz simulni igyekszik.
- Befejezés: a fej és a nyak kissé emelkedik, azáltal fékezi a ló sebességét, majd valamelyik elülső végtag talajt fog, ezt követi a párja. Az elülső végtagok csüdizületei súlyátvételkor maximális hiperextenzióba kerülnek. Eközben a két hátulsó végtag is kinyúlik és a földhöz közeledő törzs hátulsó felének súlyát a törzs alá nyomuló végtag felfogja. Ezáltal a vágta következő fázisát vezeti be.
A leírtakból következik, hogy az ugrás felfogható egy nyújtott lebegésű, fölfelé irányuló vágtaugrásnak. Azonban az elugrás előtti utolsó vágtaugráskor nem a szabályos vágtánál hallható három patadobbanás, hanem négy patadobbanás hallható. A négy patadobbanást következő sorrendben halljuk (1) külső első, (2) belső első, (3) belső hátsó, (4) külső hátsó.
Az akadály felett a ló ugrásváltást csinálhat, ami azt jelenti, hogy az eddig jobb lábra vágtázó ló a lebegés fázisában megcseréli a vezető lábat és balkézre vágtázva fog talajt. Az ugrásváltás az ugrás lebegő fázisában helyesen lovagolt lovaknál egyszerű súlyáthelyezéssel elérhető.