Lábállások és lábhibák
A ló gyors mozgásával és teherbíró képességével szolgálja az embert. Lovast vagy terhet visz a hátán, terhet húz. Ezen rendeltetésnek csakúgy tud megfelelni, ha lábai épek és egészségesek.
Lábállások:
A jól felépített és szabályos állású lábak ugyanolyan használat mellett tovább maradnak épek, nem emnnek olyan hamar tönkre, mint a szabálytalan állásúak. Az utóbbiak inainak és izületeinek megterhelése nem egyenletes, ez pesig előbb-utóbb az in, vagy izület működésében zavart okoz. A szabályos lábállású ló mozgása (járása) a legkisebb erőkifejtés mellett jön létre, a járás, könnyed, tetszetős, kiadós. Ezzel szemben a szabálytalan lábállású lovaké nagyobb erőkifejtést kíván, ennek folytán több energia elhasználással jár, ami viszont aló erőállapotára hat ki. MIndezt figyelembe véve a szabályos lábállás jelentősége magától értetődő.
A lábbállást csak akkor tudjuk elbírálni, ha a ló vízszintes talajon, mind a négy lábát egyenletesen terheli, vagyis négy lábon áll.
Elülső lábállások:
Az elülső lábak állását előről és oldalról bíráljuk el.
a.) Elülről nézve akkor szabályos az elülső lábak állása, ha a vállból képzelt függőleges ez egész lábat kettémetszi és a kát pata olyan távol van egymástól, hogy közöttük még egy ugyanolyan pata elfér.
Ha a vállakból bocsátott függőleges a lábakat nem felezi, akkor a lábállás szabálytalan.
Ilyen szabálytalan lábállások:
Földön tág állás, ha a paták egymástól távolabb állnak, mint a vállak. A láb egészben egyenes (keskeny szügyű lovaknál gyakori).
Földön szűk állás az előbbiek ellentéte.
X állás esetén a két lábtő nagyon közel áll egymáshoz.
Ó állás alkalmával a két lábtő távol áll egymástól.
Franciás lábállás esetén a lábvég (ujj) és a paták kifelé állítottak, tehát a paták hegyfala kifelé tekint.
Hegyfaltipró lábállás esetén az előbbiek ellentéte, vagyis a lábvég (ujj) befeléfordított.
b.) Oldalról nézve akkor szabályos az elülső lábak állása, ha a könyökizület középből bocsátott függőleges az alkart, lábtőt, lábközépet és bokát felében metszi, a lábvég (ujj) egyenes és a talajjal 45-50 fokú szöget zár be.
Ettől eltérések:
Előreállított állás, amikor a láb a függőlegestől előbbre áll.
Hátraállított állás esetén a láb a függőleges mögé tér ki.
Hátrahajtott álláskor a láb tengelye lábtőben hátrafelé megtört, a láb hátrahajlott. Ez rendszerint veleszületett hiba.
Előrehajlott vagy rokkant állás esetén a láb lábtőben előrehajlik, előretört. Öreg konflislovakon látni ilyen állást.
Puhacsűd, ha a csűd dűltebb a rendesnél és a boka közelebb kerül a talajhoz. Ennek fokozottab formája a medvetalp, amikor a csűd tengelye már vízszintes és a boka majdnem a földet érinti.
Meredek vagy keménycsűd esetén a csűd tengelye a talajjal 50 foknál meredekebb szöget zár be. Ennek fokozottab formájaa mankós állás, amikor az ujj a talajra merőleges. Ez a hiba lehet veleszületett is és szerzett is.