Lovak immunrendszere

2013.10.02 16:30

A lovak immunrendszere

Lovaink ellenálló képességét és ezáltal egészségét rendkívül sok tényező befolyásolhatja az állat korától a környezet hatásain át a takarmányozásig. Befolyásolja a külső hőmérséklet megváltozása éppúgy, mint a különféle tartási módok, az ápolás, az edzési módszerek vagy a különféle stresszfaktorok. Amikor az állat testét vírusok, baktériumok, gombák vagy más mikroorganizmusok támadják meg, és ezek képesek rajta megtelepedni, akkor fertőzésről beszélünk.  

A kórokozók ellen az elsődleges anatómiai akadályt a bőr és a nyálkahártyák jelentik, a rajtuk található mikroflórával és kémiai védőrétegükkel, valamint a kötőszövet, a kötőhártya, a szerveket védő tokok és hártyák. A kórokozók, ha ezeket az akadályokat leküzdik, és bekerülnek a szervezetbe - pl. egy seben keresztül -, akkor a szervezet először egy nem specifikus védekező rendszer segítségével, gyulladás formájában próbálja őket megsemmisíteni. Ebben jelentős szerepet játszanak a granulocyták (mikrofágok) és a makrofágok. Ehhez járulnak hozzá a nem specifikus humorális válaszok, mint pl. a szövet pH-értékének csökkenése (tejsav, zsírsav) és egyéb módszerek, amelyek a kórokozók elszaporodását próbálják megakadályozni. A láz, a test belső hőmérsékletének emelkedése erősíti a szervezet elhárítási készségét és jelzi, hogy az erős, lokális fertőzés miatt szisztematikus védekező reakciók léptek működésbe.

A fertőzés leküzdésének élettani alapjai

Azt a nem kórokozó- és antigén specifikus védelmi rendszert, amely gyorsan, de behatárolható időtartam alatt áll fenn, paramunitásnak nevezzük. Ebben az állapotban a mikrofágok és a makrofágok erősen stimuláltak és ilyenkor a szervezet rövid idő alatt celluláris és humorális védekező rendszert is latba vethet a kórokozók sokasága ellen.
A paramunitással ellentétes az immunitás, amely a védekező rendszer szerzett, kórokozó- és antigénspecifikus állapota. Ez két mechanizmuson alapul: a celluláris védekezés, amelyért főként a makrofágok és a T-limfociták felelősek, illetve a humorális védekezés, amelyet a makrofágok és a B-lymphocyták közvetítenek. A makrofágoknak először a kórokozók sejtalkotórészeit kell feldolgozniuk, hogy antigéneket tudjanak előállítani. A T-lymphocyták rendszere elsődlegesen a celluláris antigének ellen irányul, elősegítve ezzel a testidegen sejtek és a megváltozott saját test sejtek megsemmisítését. Ha a szervezet a kórokozóval vagy annak toxinjával kapcsolatba került (fertőzés vagy oltás során), akkor aktív immunválaszt alakít ki. Ennek kifejlesztéséhez kb. két hétre van szüksége, és hatása eltart - a kórokozótól függően - néhány hónapig vagy akár több évig is. Amikor a szervezet ismételten kapcsolatba kerül a kórokozóval vagy ismétlőoltást kap, az immunitás erőteljesebbé válik (Booster-hatás). Aktív immunizálás során a szervezet direkt az antigénnel kerül kapcsolatba. Az antigének legtöbbször proteinek, poliszacharidok vagy ezek kombinációi. Antitest rendszerint csak a testidegen anyagok ellen képződik. 
Ha a saját-sejt felismerő rendszer zavart szenved, akkor előfordulhat, hogy a test saját anyagát vagy sejtjét idegenként kezeli és ezáltal immun-patológikus folyamat indul el. Az immunitás fennmaradása a hosszú életű T- és B-lymphocyták azon képességétől függ, hogy az ismételt antigénnel való találkozás során mennyire tudják magukat megsokszorozni. (A T-lymphocyták a celluláris védekezésért, a B-lymphocyták az antitest termelésért felelősek. A celluláris védekezés főleg az intracelluláris antigének ellen irányul, mint a különféle paraziták, elfajult sejtek, vírusok és gombák, míg a humorális védekezés főleg a baktériumok ellen lép fel.)
Passzív immunitás alatt azt az állapotot értjük, amikor az immunoglobulinok átkerülnek az egyik szervezetből egy másik, még védtelen szervezetbe (pl. a kanca kolosztrumával a csikó szervezetébe). Ez a védelem azonnal hatásos, de csak kb. hat héten keresztül, amíg a testidegen fehérjét a szervezet le nem bontja, és újakra cseréli át.
Egyes fajok, fajták és vonalak öröklött, kórokozó- és antigénspecifikus - egyes kórokozókkal vagy toxinjaikkal szembeni - érzéketlenségét védettségnek nevezzük. Ez úgy lehetséges, hogy a kórokozó, vagy a toxin a védett szervezet szöveteiben nem tud megtapadni és így patogén hatását sem tudja kifejteni. A szervezet legyengülése következtében a védettség mértéke csökkenhet, de ugyanakkor céltudatos tenyésztői munkával a védettség részben javítható. A faji, fajtabeli és vonal védettségen kívül létezik kor szerinti védettség is, ami azt jelenti, hogy egy betegség csak bizonyos korcsoportot érinthet. 
Míg az immunitás rendszerint semmiféle észrevehető klinikai tüneteket nem mutat, addig az allergia a szervezet abnormális reakcióját jelenti egy idegen antigénnel (allergén) szemben. Ez lehet a védekező rendszer lokális vagy általános hibás reakciója, amely akár halálos kimenetelű is lehet - pl. anafilaxiás sokk (vészhelyzet!) esetén.

 

Az immunizálás alapjai

Immunhiány léphet fel bakteriális vagy parazitás fertőzés következtében, de leggyakrabban vírusos fertőzés után. További következményeként, járulékosan a védekező rendszer kieséséhez vezethet, krónikus betegségek, helytelen takarmányozás, alultápláltság stb. miatt.
Aktív immunizálás, ha specifikus kórokozót, alkotórészét vagy anyagcseretermékét megfelelő formában a szervezetbe juttatják (védőoltás). Hátránya, hogy hatása nem azonnali, az immunválasz kialakításának ideje tíz-tizennégy nap. Előnye: a védettség évekig is kitarthat, frissítéssel újra aktualizálható (pl. veszettség elleni védőoltás, rhinopneumonitis vagy lóinfluenza elleni oltás).
Passzív immunizálás, ha egy másik "gazda" által már előállított antitest kerül át a szervezetbe. A fogadó szervezetben tehát jelen lesznek az idegen antitestek, melyek passzív védelmet jelentenek. Hátránya, hogy hatása csak néhány hétre korlátozódik, amíg az antitestek lebontásra nem kerülnek. (Pl. amikor az újszülött csikók a föcstej elfogyasztásával anyjuktól kapnak védettséget egyes fertőző betegségekkel szemben.)
Szimultánoltás: egyidejű, de lokálisan különválasztott beadása aktív és passzív hatású oltásoknak.
Ismétlő oltás (booster-hatás): egy oltást néhány héttel, hónappal, évvel követő újabb oltás, amely az immunválasz stimulálását és erősítését szolgálja.

Immunizációs program

Megkülönböztetünk
- aktív immunizálást
- passzív immunizálást
- nem specifikus immunizálást (paramunizálás)

A passzív immunizálás szükséges intézkedés
- csikóknál, amelyek nem vettek fel kolosztrumot, átmeneti védettséget jelent a fertőző betegségekkel szemben
- átmeneti védettség a veszélyeztetett állatoknak
- a már meglévő vírusnál, a betegség időtartamának lerövidítésére, a gyógyulás felgyorsítására vagy a toxin közömbösítésére.

Az aktív immunizálás hatásos
- védelem a fertőzéssel szemben (a védelem a potenciális fertőzési kapura és a mikroorganizmusok elszaporodására terjed ki)
- védelem a betegséggel szemben (a szerveken való megtelepedés és a súlyosabb tünetek jelentkezése esetén)

Homeopátiás immunterápiák

A homeopátiás szerek kiválóak a test saját védekező rendszerének stimulálására, védekezésre alkalmas anyagok képzésére, mivel összetevőik a nem specifikus ingerterápia értelmében javítják a sejtszövet vírus- és baktériumellenes védekező rendszerét.
Meghűlés, láz és fertőző folyamatok során, vagy épp a légcső krónikus, visszatérő megbetegedésének kezelésére, bizonyos bőrbetegségek (pl. ekcéma, sömör) belső kezelésére, célzott influenza megelőzésre, a lábadozási időszak lerövidítésére egyaránt használhatók, de ugyanígy segítenek a vírusok okozta akut és krónikus gyulladások gyógyításában is, amelyeknél az antibiotikumok gyakorta hatástalannak bizonyulnak. 
Az eredményes védekezés az akut és krónikus fertőzésekkel szemben, amelyet baktérium, vírus vagy baktérium-toxin okoz, a szervezet védettségétől függ, különösen a lokális, a bőr és a nyálkahártya saját védelmi mechanizmusától és az alapimmunitás meglététől.
Ma már egyre több, a homeopátiás gyógyítási módszerekre szakosodott állatorvos tud megfelelő segítséget nyújtani abban, hogy lovainkat is a szervezet saját védelmi rendszerét általánosságban erősítő szerekkel segítsük a gyógyulás folyamatát, vagy előzzük meg a bajt. 
A megelőzéshez azonban hozzátartozik az is, hogy bizonyos alapvető lótartási szabályokat gondosan betartsunk.

Megelőző intézkedések

Alapfeltétel a megfelelő tartási körülmény, továbbá, hogy a gazda átfogó ismeretekkel rendelkezzen lova egészségi állapotáról és ellenállóképességéről, illetve a kórokozó természetéről. A fertőzés leggyakoribb kiváltó oka a külvilággal való érintkezés - a versenypályán, a versenyek helyszínén, az idegen lovakkal együtt tartott túralovaglásokon, vadászlovaglásokon, vagy egyszerűen a nyilvános lovaglóutakon. Egyes lovaknál még ilyen kontaktusra sincs szükség a fertőzéshez, különösen, ha a tartási- és környezeti feltételek kedveznek a kórokozók bejutásának vagy egy felülfertőződésnek.
A megelőző intézkedések a következők lehetnek:
- A ló megfelelő takarmányozása nagyon fontos, hiszen bármilyen hiány csökkenti az állat ellenállóképességét.
- A box legyen tiszta, világos és száraz.
- Rendszeresen féregtelenítsünk, mert az élősködőkkel való fertőzöttség szinten csökkenti az ellenállóképességet.
- A rendszeres oltások is nagyon fontosak.
- A takarmány (abrak, széna és szalma stb.) minősége kifogástalan legyen.
- Az etetőt és itatót gyakran tisztítsuk ki.
- Az etetés higiénikus körülmények között történjen.
- Az egész istállót is mindig tartsuk tisztán.
- Egy ló elszállítása után a boxot takarítsuk ki és fertőtlenítsük.
- A lónak legyen kifutója és jusson friss levegőhöz (az oxigént nemcsak általánosan igényli a szervezet, hanem aktiválja a védekező rendszert is).
- A takarmány tartalmazzon elegendő mennyiségű és minőségű vitamint, ásványi anyagot és nyomelemet.
- Ellenőrizzük a belső hőmérsékletet. A hőmérséklet változása kedvez a fertőzések kialakulásának.
- Ne legyen huzat az istállóban, mert a tartós légmozgás károsítja az immunrendszert.
- Ne vigyük a lovat izzadtan a boxba, mert ilyenkor nagyon magas a meghűlés veszélye!
- Ne használjunk egy nyerget, kantárt és tisztító eszközöket több lóhoz, ezeket is gyakran tisztítsuk és fertőtlenítsük.
- Ha egy istállóban fertőzési forrás van, tartsuk tőle távol az egészséges lovakat.
- Ne engedjük közös legelőre vagy karámba az egészséges és a fertőzött állatokat.
- Ne szállítsunk együtt egészséges és fertőzött állatokat.

Ha mindezekre gondosan odafigyelünk - márpedig e nélkül egyetlen lótartó sem mondhatja magát valóban gondos gazdának -, akkor bízhatunk abban, hogy lovunk hosszú éveken át egészséges, erőtől és munkakedvtől duzzadó, boldog sport- és szabadidőpartnerünk lesz!

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.februári számában.   
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin