Patarepedés
A lónak a patája olyan, mint a mesternek a szerszáma. Ha a mester szerszáma nem a legkényelmesebb, nem a legjobb anyagból van - és még sorolhatnám -, akkor nem biztos, hogy vele a legjobb munkát képes végezni. Ezzel szemben a ló patája az, ami viseli a terhet, és ha azzal valami baj van, akkor "beüt a krach".
Patarepedés
A leggyakoribb patabetegség, ami nem más, mint a pata szarujának hosszanti irányú szétválása.
Kiváltó oka lehet: a pata kiszáradása, anyagcserezavarok, a szaru újraképződési zavara, sérülések, pártakörnyéki sebek, rendszertelen körmölés és patkolás, nedves alom, hibás lábállásból adódó pataalakulás, rossz patkolás, kemény talajon történő tréning és még sorolhatnám a végtelenségig.
Gyakran megfigyelhetjük, hogy a pata legszélén kezdődik a repedés, de azon lovak esetében, ahol a körmölés el van hanyagolva, ott a pataszél feltöredezik és megrepedezik. Ezt maga a tulajdonos is otthon korrigálni tudja, hiszen a feltöredezett részeket harapófogóval lecsípi, és ha kell, akkor reszelővel megreszeli a patát.
Ha a repedés a széli résznél feljebb található, akkor célszerű a repedéssel merőlegesen, ugyanolyan vastagságban bereszelni, hiszen ezzel megakadályozzuk, hogy a patarepedés feljebb, a pártaszél felé haladjon. Fontos, hogy a nagy kiterjedésű patarepedéseket idejében észrevegyük, mert ha nem, akkor a szemmel nem látható baktériumok a repedésekbe bejutva gyulladást okoznak, amely sántaságot okozhat.
A patarepedések csoportjai:
- A felületes és rövid, valamint a pata teljes hosszában végigérő.
- A mély és rövid, valamint a pata teljes hosszában végigérő.
Az első csoportba tartozó patarepedések orvoslása egyszerűbb, mert nem okoznak sántaságot, valamint ha kiküszöböljük a repedést kiváltó okot, biztosítjuk a pata élettani sajátosságának megfelelő nedvességet és a patazsírral a megfelelő rugalmasságot, akkor a hiba már orvosolva is van.
A második csoportba tartozó elváltozások azonban már sokkal problematikusabbak, hiszen nem mindegy, hogy a pata melyik részén vannak, és nem mindegy a mélységük sem. Ezen elváltozások általában sántasággal járnak. Orvoslásukra több lehetőség van:
- A repedés mentén a szarut reszelővel vagy késsel addig vékonyítjuk, hogy a vér szinte kiserkedjen, majd olyan patkót helyezünk fel a patára, amely az elváltozott területen a patát tehermentesíti.
- A repedés mentén megint ugyanúgy készítjük elő a szarut, mint az első esetben, de azzal a különbséggel, hogy kétkomponensű ragasztóval az eltávolított szaru helyét kipótoljuk.
- A repedést megpróbáljuk dróttal, vagy lemezzel és csavarral összehúzatni. Ezen gyógymódok segítségével elég nagy hatásfokkal lehet gyógyítani a patarepedések ezen elváltozásait.
Igaz a régi mondás, mely szerint "jobb megelőzni, mint gyógyítani", ezért érdemes odafigyelni az optimális pataápolásra. Ezen azt értem, hogy hetente 2-3 alkalommal kell a megfelelő patazsírral a pataápolás után bekenni, valamint a jártatás után érdemes vízzel és szivaccsal lemosni a patát.
A pata olyan a lónak, mint a ragadozó madárnak a szeme. Ha valami baja történik a szemének, akkor éhen hal, míg ha a vadló patája megbetegszik, akkor zsákmányállattá válik. Míg a madárnak a szeme az élet tükre, addig a lónak a patája a hosszú élet titka.
A pata a bőrnek a folytatása a lábvégeken. Tömör, elszarusodott hámréteg alkotja a patát, ami nem más, mint a szarutok. A szarutok biztosítja a védelmet a pata érzékeny struktúráinak. A pata feladata a védelem, súlyviselés, valamint a rugalmas mozgás biztosítása. A pata külső részei: a hegyfal és az oldalfalak, a sarokfalak, valamint a talpi rész és a nyír. A hegyfal a pata elülső része, amely az oldalfalakban, míg ezek pedig a sarokfalakban folytatódnak. A fal biztosítja a pata talpi felületén a saroktámasztókat, mégpedig úgy, hogy befelé és előre hajlik. A saroktámasztó a pata talpi felületén a nyír és a talp szárai között található. Ha a saroktámasztót kifaragják, akkor megszűnik a pata támasztéka, és így a pata beszűkül. A szaru fala a mellső végtagokon mindig belül meredekebb, mint a külsőn. Felülete általában sima, de minden betegség vagy takarmányozási probléma láthatóvá válik rajta. Ha a párta bőrszíne pigmentált, vagyis színes, akkor a pata színe palaszürke színű, ha pedig fehér, akkor viaszoltnak nevezzük a pata színét. A pata és a bőr között található a pártaszegély, aminek a feladata az alatta levő szaru párolgásának a szabályozása. Ha ezt körmöléskor eltávolítjuk, akkor nagyfokú lesz a pata vízvesztése, és így törékennyé válik. A pata belső felületét szarulemezkék borítják, amelyek összekapcsolódnak a patacsont felületén lévő megfelelő lemezekkel, és így egy stabil egységet képeznek. A fehérvonal elnevezés számos lótartó számára nem ismeretlen, de ha ezen belül éri a patát sérülés vagy szegelés, akkor kész a baj. A fehérvonal nem más, mint a fal és a talp lemezeinek az összeköttetése. A fehérvonal megmutatja a szakember számára a falvastagságot. A fal a hegyfalon általában keményebb, és így biztosítja a pata számára a védelmet, és hogy ne kopjon el. A szarufal növekedése egyedenként más és más, de sok mindentől is függ. Pl. milyen talajon mozog (puha talajon nehezebben kopik, ezért jobban nő), a mozgás hatására jobban nő, terhelésre is fokozódik a növekedés, valamint a takarmányozás is nagymértékben befolyásolja a pata növekedését. A patatalp külső felülete homorú, ezzel szemben a belső felülete domború. Ez kapcsolódik közvetlenül a patacsont talpi felületén lévő szemölcseihez. A talp feladata, hogy biztosítsa a pata érzékeny részeinek a védelmét, másrészt pedig, hogy ellenálljon a terhelésnek. Mivel a talp nem kopik, megtartja természetes domborúságát. Sok kovács addig faragja a talpi szarut, míg enged a hüvelykujj nyomásának. Ez természetesen nem jó, mert meg kell hagyni a természetes vastagságát ahhoz, hogy jól működjön. A nyír puha, rugalmas, ék alakú. A saroktámasztó és a talp közötti szögletbe illeszkedik be. A nyírban több a nedvesség, mint a pata más részeiben, azért, hogy hajlíthatóbb legyen. Feladata: védelmet biztosít a pataízületnek, tapintószervként működik, és a stabil állást biztosítja a lónak, valamint terhelés hatására a patamechanizmust működésbe hozza. Ha a nyírt olyan szinten távolítjuk el, hogy az nem éri a talajt, akkor könnyen kialakulhat ebből egy beszűkült pata. Ahhoz, hogy lovaink patája ápolt és egészséges legyen, érdemes 6-8 hetente szakemberrel körmöltetni, és a rendszeres pataápolást sem szabad nélkülözni, mert ezzel biztosítjuk
Ahogy az emberek, úgy a lovak sem úgy jönnek a világra, hogy hibáktól mentesek legyenek. Az újszülött csikóknál gyakran, de a felnőtt lovaknál is gyakori problémaként merül fel a rendellenes pata- és lábállásból kialakult hibás pata.
Mielőtt a szabálytalan patákról beszélnénk, érdemes meghatározni, hogy milyen is a szabályos pata. Itt definiáljuk az elülsőt és a hátulsót. Az elülső pata nagyobb, mint a hátulsó. Szarufala egyenletesen hajló felületű, és a hegyfala a talajjal 45-50 fokos szöget zár be. A hegyfal közepe a lábvégtengellyel párirányos, a többi része és az oldalfalak a pártából ferdén kifelé irányulnak. A külső fal vastagabb és ferdébben helyeződik, mint a belső. A párta körmérete kisebb, mint a hordozószél körmérete. A hegyfal, az oldalfal és a sarokfal hosszának az aránya 3:2:1. A hordozószél félkör alakú, a külső oldala íveltebb, mint a belső. A talp kissé homorú, a nyír fejlett, a sarokvánkosok egyenlő nagyok és magasak, a pataporcok rugalmasak. A hátulsó pata valamivel kisebb, mint az elülső. A hegyfala 50-55 fokos szöget zár be a talajjal. A hegyfal, oldalfal és sarokfal hosszaránya 4:3:2. A talp homorúbb, a nyír rövidebb. A nyír teste és szára erősebb, a nyírbarázdák mélyebbek. Ez azért fontos, hogy a csúszást megakadályozza.
A szabályos patáknál meg kell említeni a széles és a keskeny patákat. A széles pata harántátmérője nagy, hordozószéle kör alakú, és sokkal nagyobb, mint a párta. Szarufala hosszabb, és az oldalfalakon ferdén helyeződik el. A talp kevésbé homorú, a nyír fejlett, széles. Petyhüdt szervezetű, puha, nedves és mély talajon felnevelt lovaknál fordul elő, és ez a patatípus öröklődik.
A keskeny pata a ló nagyságához viszonyítva kicsiny, hosszúkás, oldalfalai meredekek és vékonyak. A talp homorú, a nyír keskeny, a nyírbarázdák mélyek. Ilyen pata a szilárd szervezetű és kemény, száraz talajon felnevelt lovaknál fordul elő, pl. arab telivéreknél vagy a shagya lovaknál. A szabálytalan paták a szabálytalan lábvégállásokhoz tartoznak. Ilyenek a hegyesszögű, ép meredek, ép ferde, talajon szűk álláshoz és talajon tág álláshoz tartozó pata.
A hegyesszögű pata olyan lovaknál alakul ki, mint a kardállásnál, juhállásnál, előre állított és hátul aláállított és puha csüdű lovaknál. Jellegzetessége, hogy a hegyfal feltűnően hosszú, 45-50 foknál kisebb szöget zár be a talajjal. A sarokfal gyenge, valamint a sarokvánkosok nagyon hátranyúlnak. Az ilyen pata szabályozásánál a legfontosabb, hogy a szabályos patához alakítsuk, mégpedig úgy, hogy a hegyfali részt rövidítjük. Az ép meredek pata előfordulhat meredek lábvégállásnál és medvecsüdűségnél. Ezen pata kisebb a normálisnál, hordozószéle olyan nagy, mint a pártaszél, vagy annál kisebb. Itt fontos megjegyezni, hogy a sarokfalak a hegyfalhoz viszonyítva magasak.
Talajon tág álláshoz tartozó pata külső fele terült, míg a belső fele meredekebb. Ebből adódóan a külső oldal hosszabb és ferde, míg a belső oldal rövidebb és meredekebb. A tehén- és a franciaálláshoz tartozó patáknál figyelhető meg ez a pataalakulás. A talajon szűk álláshoz tartozó ferde pata külső, erősebben terhelt fala meredekebb, mint a belső, és ez kevésbé ferde is.
Az ép ferde patákhoz tartozik a talajon szűk és tág állás. Ezek vele születettek. Ezeket a patákat nem javíthatjuk, mint a szerzett hibás ferde patákat. Hiszen az egyenletes megterhelés csakis ilyen paták mellett lehetséges. Ha egészséges és ápolt a ló patája, valamint rendesen van szabályozva, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy biztos lábakon áll, és amire használják, arra időtlen ideig alkalmas lesz.
Ahogy az emberek, úgy a lovak sem úgy jönnek a világra, hogy hibáktól mentesek legyenek. Az újszülött csikóknál gyakran, de a felnőtt lovaknál is gyakori problémaként merül fel a rendellenes pata- és lábállásból kialakult hibás pata.
Sokan úgy vannak vele, hogy ha megvették a lovat, onnantól kezdve már nincs semmi gond vele. De az élet fura fintora mindig bebizonyítja számunkra, hogy ez nem így van. Ha van lovad, annak viseld a gondját és baját, mert ha ezt elmulasztod, akkor általában duplán fizetsz.
Az előző számunkban már definiáltuk a szabályos patát, de semmit sem lehet elégszer ismételni. Ezért a teljesség kedvéért újra definiáljuk. Az elülső pata nagyobb, mint a hátsó. Szarufala egyenletesen hajló felületű, és a hegyfala a talajjal 45-50 fokos szöget zár be. A hegyfal közepe a lábvégtengellyel párirányos, a többi része és az oldalfalak a pártából ferdén kifelé irányulnak. A külső fal vastagabb és ferdébben helyeződik, mint a belső. A párta körmérete kisebb, mint a hordozószél körmérete. A hegyfal, az oldalfal és a sarokfal hosszának az aránya 3:2:1. A hordozószél félkör alakú, külső oldala íveltebb, mint a belső. A talp kissé homorú, a nyír fejlett, a sarokvánkosok egyenlő nagyok és magasak, a pataporcok rugalmasak. A hátulsó pata valamivel kisebb, mint az elülső. A hegyfala 50-55 fokos szöget zár be a talajjal. A hegyfal, oldalfal és a sarokfal hosszaránya 4:3:2. A talp homorúbb, a nyír rövidebb. A nyír teste és szára erősebb, a nyírbarázdák mélyebbek. Ez azért fontos, hogy a csúszást megakadályozza.
Ha már definiáltuk a szabályos patát, akkor beszéljünk a hibás patákról is. Ha a pata valamely külső, nem vele született ok (hibás patkolás, szarufaragás, végtagbetegség) folytán elveszti az illető lábállásnak megfelelő s azzal járó normális alakját, akkor ez a pataalak az illető láb-, lábvégálláshoz viszonyítva is hibás lesz.
Ide tartozik a hibás meredek, szűk, hibás ferde, görbe, lapos talpú, teletalpú, valamint ide sorolandó a mankós álláshoz tartozó pata.
- Hibás meredek pata okai: ín-, ízületi és csontbetegségek eredménye is lehet, de csikókon és patkolatlan lovakon, valamint a pataápolás elhanyagolása és helytelen faragás miatt is kialakulhat.
Ekkor az figyelhető meg a patán, hogy a sarokfal aránytalanul magas a hegyfalhoz képest. Szabályozáskor ez lebegjen a szakember előtt, és így a sarokfal fokozatos rövidítése révén újra szabályos patája lesz a lónak. - Szűk pata okai: hibás lábállás, hegyesszögű pata, kevés mozgás, elhanyagolt pataápolás, nyírrothadás stb. Ismérvei: a sarok és oldalfalak egymáshoz közel állnak, a nyír keskeny, a nyírszárak sorvadtak, a nyírbarázdák keskenyek, a sarokvánkosok keskenyek és laposak.
A hibákat ki kell küszöbölni. Szarufaragáskor a hosszú hegyfalat rövidíteni kell, a sarokfalakat kinyitni, de a nyírt, ha lehet, kíméljük. - Hibás ferde pata okai: a szaru egyenlőtlen kopása, hibás szarufaragás, egyenlőtlen magas sarok, szűkre igazított patkó, patkó egyenlőtlen kopása, a lábvégtengely oldal felé történő megtörése. A hibás ferde pata egyik oldala és sarokfala meredekebb, a másik pedig ferdébb. Míg az egyik oldali nyírbarázda keskenyebb, addig a másik tágabb, valamint a sarokfal hordozószéle a pata alá tolódott. Szarufaragásnál fontos, hogy a szabályos pata alakját alakítsuk ki.
- Görbe pata okai: a szaru egyenlőtlen növekedése, kopása, hibás szarufaragás (egyenlőtlen magas szarufalak), szűkre igazított patkó, pata helytelen megterhelése, gyenge szarufal, hiányos pataápolás. A görbe pata egyik oldala és sarokfala homorú, míg a másik domború. A sarokvánkos a domború oldalon befelé, a homorú oldalon kifelé nyomul. A szarutalp a homorú oldalon lapos, széles és vékony, míg a domború oldalon keskeny és vastag. A szarufaragáskor a homorú oldalon a hordozószélt erősen beszegjük, a domború oldalon pedig a sarokvánkosnál kinyitjuk a patát.
- Lapos talpú pata okai: szabálytalan lábállás, nedves legelő, hegyesszögű pata, gyenge szarufal, hibás faragás, keskeny, túl rövid patkó.
A terült pata fokozódása lehet a lapos pata, melynek a hegyfala hosszan, ferdén előrenyúlik, és így a talajjal kisebb szöget zár be. A sarokfalak alacsonyak, és előfordul, hogy befelé húzódnak, a talp lapos és a nyír erősen fejlett. Szarufaragáskor a pata hordozószélét és a hegyfal szaruját rövidítjük, míg a talp, nyír és a sarokfalak szaruját kíméljük. - Teletalpú pata okai: a lapos pata fokozódása a teletalpú pata, amely esetében a talp teste lefelé domborodik, többnyire a patacsont helyzetváltozásának az eredménye következtében. A szarufal hullámos és nagy körméretű. Van, amikor az oldal és a sarokfalakon széttérő irányú gyűrűzöttség látható. A szarufaragás ugyanúgy történik, mint a lapos talpú patánál.
A hibás patákért nagyrészt mi, lótulajdonosok vagyunk a felelősek.
Ahogy az emberek, úgy a lovak sem úgy jönnek a világra, hogy hibáktól mentesek legyenek. Az újszülött csikóknál gyakran, de a felnőtt lovaknál is gyakori problémaként merül fel a rendellenes pata- és lábállásból kialakult hibás pata.
Mint lótulajdonosok, mi próbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy lovunk egészségesen nőjön fel, és ha lehet, sérüléstől mentesen élje le az életét. A legtökéletesebb műszert egy porszem is elronthatja, és ezáltal a tökéletes működése már kétségessé válhat.
A pata a természet által igen jól megalkotott, hiszen ellenáll az időjárásnak, a különböző terepeknek és munkáknak. Természetesen a patát is érhetik különböző behatások, mely révén az megbetegedhet.
Betegek azok a paták, melyek egy részénél a szaru minősége, növekedési módja változott meg, vagy a szarutok valahol folytonossági hiányokat szenvedett, másrészről pedig a szarutokba zárt képletek valamelyikében megbetegedett. Független attól, hogy ezek miatt a ló sántít-e vagy sem.
Beteg patákhoz tartoznak a törékeny, puha pata, szarurepedéses, szarucsorba, üresfalú, gyűrűzött, vérfoltos, irhagyulladásos, rokkant, sarokgyulladásos, megnyilallt, szegbelépett, pártatiprásos, nyírrothadásos, nyírrákos, pataporc-elcsontosodásos, valamint patahenger-gyulladásos.
Puha vagy porhanyós patának a szaruja lágy morzsalékos, könnyen faragható, és kevéssé ellenálló. A szarunak ez a puhasága a tartós nedvesség behatása következtében jön létre, de egyes ménvonlak, valamint kancacsaládok örökítik ezt a hibát. Az ilyen patánál a nedvesség tartós behatása ellen a patazsírral való rendszeres kenés, valamint H-vitamin (biotin) kiegészítő adagolása javulást eredményez.
Törékeny pata szaruja száraz, kemény, és könnyen töredezik és törik. Általában az elülső végtagon figyelhető meg. Oka a szaru kiszáradása, de lehet a pata túlzott megégetése, a patkószeg erős meghúzása is. Az ilyen patájú lovat gyakran kell vízbe állítani, és rendszeresen kenni a patáját megfelelő patazsírral.
A szarurepedés a szaruban egy folytonossági hiány, amelyek a szaruoszlopok irányában haladnak. Törékeny vagy rokkant patánál figyelhető meg, kemény talajon járó lovaknál, rosszul körmölt vagy vasalt lovaknál, valamint pata- és pártasebeknél.
Csoportosíthatjuk helyük szerint (hegyfal, oldalfal, sarokfal), mélységük szerint (felületes és átható), valamint fennállásuk szerint (friss és régi).
A felületes repedésből könnyen lehet átható repedés. De ez kivédhető, ha a felső részére merőlegesen ráreszelnek, megakadályozva ezzel, hogy a pata tovább repedjen.
Az átható repedésnél talán az egyik legjobb gyógymód az, ha a repedést V-alakban kifaragjuk addig, míg a vér ki nem sercen, majd kétkomponensű pataragasztóval beragasztjuk a V-alakot a patán.
A szarucsorba olyan folytonossági hiány, amely a szaruoszlopokra harántirányban terjedő, szabálytalan alakú szaruhiány. Oka: bokázás, bevágás, pártatiprás, patabetegségek.
Üresfalú pata az, amelyiknek a szarutokja a fehér vonal mentén roncsolt. Oka lehet, ha a pártaszélre erős ütést kapott a pata, szarufal-elferdülés, szarukiszáradás. Ilyen esetekben érdemes a patáról oldalnézetből röntgenfelvételt készíteni, melyből jól megállapítható, hogy milyen kiterjedésű az elváltozás. A röntgenkép alapján ezt az üreget ki kell faragni addig, amíg a vér ki nem sercen, majd kétkomponensű pataragasztóval be kell ragasztani. Néhány hónap alatt ez tökéletesen gyógyulni fog.
Gyűrűzött patának a hegyfali és az oldalfali részén is különböző vastagságú redők, vagy más szóval gyűrűk találhatók. Oka: nem megfelelő takarmányozás, takarmányváltás, valamint a nem megfelelő tartási körülmények.
Vérfoltok a szarutokon a pata zúzódásai nyomán jönnek létre. A talpon és a fehér vonal mentén sárga, vörös vagy kék foltok alakjában tűnnek elő, amelyeket a megsérült vérerekből kiömlött vér okoz. Beszélünk száraz, nedves és idült vérfoltokról. Okai: szabálytalan lábállás, szabálytalan patkolás, kemény talajon való megerőltető munka, hibás patkolás és faragás. Ezeket a patákat csukott vagy fedett patkóval kell patkolni, így a probléma megoldódik.
"A pata a ló tükre", hiszen minden változás, ami a ló szervezetében végbemegy, azt rövid időn belül a patán is észre lehet venni.
"A pata a ló tükre" - ez az idézet lovas embereknek igen sokat mond. De aki még ismerkedik annak a gondolatával, hogy egyszer lovat szeretne venni, érdemes ezt jól megjegyezni, hiszen ha ránézünk a ló vagy a lovak patájára, akkor egyértelműen meg lehet állapítani, hogy volt-e valami problémája a patának, vagy valami más baja a lónak, amely a patán árulkodó jelként jelentkezik.
Beteg patákról az előző számban már írtunk, de mielőtt folytatnánk, érdemes újra definiálni a beteg pata fogalmát. Az ilyen patáknak nemcsak az alakjuk tér el a szabályostól, hanem az abban foglalt képletek is kórosan megváltozhatnak. A beteg paták kialakulásának vannak külső és belső okai, pl. rossz tartás, rossz takarmányozás, pataápolás hiánya, szerzett betegségek eredményeként kialakult pata-rendellenességek, sérülések stb.