Problémák megelőzése és megoldása II. rész

2013.10.02 18:52

Földről történő munka

A problémamegoldás itt kezdődik

Ennek a résznek az a célja, hogy lerakja a problémamegoldás alapjait. A továbbiakban hivatkozni is fogunk rá, illetve a később bemutatásra kerülő módszerek feltételezik, hogy az említett földről történő gyakorlatokat sikeresen végre lehet hajtani a lóval.
A földről történő munka szépsége az egyszerűségében és nem utolsósorban a pozitív hatásaiban rejlik. Sikeresen alkalmazható a tréning minden szakaszában, akár egy problémás lóval dolgozunk, akár egy csikót kezdünk el tanítani, vagy egyszerűen saját lovastudásun­kat szeretnénk mélyíteni. Földről bármilyen idős lóval dolgozhatunk, a tréning bármely szakaszában fejleszthetjük így lovunkat.

Miért van szükség a földről történő munkára?

A sikeres földről történő munka javítja mind a ló, mind a lovas önbizalmát. Lehetőség nyílik a kölcsönös bizalom, a magabiztosság fejlesztésére, a ló megtanulja tisztelni az embert, az ember pedig megtanulja megérteni a lovat. 
Ha a ló kötőféken kezes, akkor minden könnyebben megy: egyszerűbb megfogni, vezetni, a lószállítóra felvezetni, az állatorvosi kezelések, a patkolás során könnyebb vele bánni, nem jelent gondot a nyergelés és a felszállás sem. A ló ember iránti tisztelete és az ember kérésének elfogadása tehát ugyanolyan fontos a mindennapi ló körüli munkák során, mint a gondosan megtervezett lovaglás folyamán. A sikeres földről történő munkával elérhető, hogy a ló készségesebben dolgozzon, ezenkívül feloldja a ló merevségét, így hajlékonyabb lesz, és a lovas kisebb mozdulataira is könnyedén reagál.
A lovasnak a földről lehetősége nyílik arra, hogy lovát munka közben megfigyelje, tanulmányozza reakcióit, így mindig közelebb kerül egy lépéssel ahhoz, hogy lovával kommunikálni tudjon. A lovak nem csak rövid ideig képesek koncentrálni, de ahhoz, hogy figyelmüket ébren tartsuk, a feladatoknak érdekesnek, kihívónak kell lenniük, amik egyben sikerélményt is szereznek a lónak. Ügyelni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba a földről történő munkát! Teljesen felesleges egy gyakorlattal sokáig sulykolni a lovat, mert annak a következménye az lesz, hogy a ló legfeljebb fizikálisan hajtja végre a gyakorlatot, de mentálisan nem törődik a feladattal. 
A földről történő munka segít abban, hogy a ló kezessé váljon, és egyre kellemesebb legyen vele együtt dolgozni. A ló megtanulja tiszteletben tartani az ember személyes auráját, nem fog "átgyalogolni" a lovason, nem lép rá, nem megy neki, tehát egyfajta biztonságot is jelent. A tréning nem a lovaspályán kezdődik! Bármilyen munkavégzés lovunkkal - lóápolás, kötőféken történő vezetés stb. - tréningnek számít, hiszen eközben is alakítjuk a ló tulajdonságait és viselkedési szokásait. Ez nagyon fontos része a tréningnek, hiszen az itt kialakított viselkedésmód megmutatkozik, amikor a karámból a lovat bevezetjük, tereplovaglás során, vagy a lovaspályán egyaránt, hiszen a ló úgy viselkedik, ahogyan megtanították számára a különböző dolgokat.
Ha hiba csúszik a "programba", segítségül visszatérhetünk a földről történő munkához, hogy visszanyerjük a ló munkakészségét, figyelmét és bizalmát, így ismét kontrollálni tudjuk mozdulatait.

"Kapcsolat" a ló lábaival

Nagyon fontos, hogy megértsük a "Kapcsolat a ló lábaival" koncepcióját. Ez annyit jelent, hogy amikor a lovas kézbe veszi a vezetőszárat vagy a szárakat, akkor az egyfajta "összeköttetést" jelent a ló lábaival, hiszen a szárak vagy a vezetőszár mozdulatai többnyire valamilyen irányú mozgást kérnek a lótól.
A cél az, hogy a ló minden testrészében készségesen átengedjen, azaz ne feszüljön meg, laza legyen. Ezek a manőverek a lovaknál a szabadban is megfigyelhetők, tehát a természetes mozdulataikból ered. Most viszont szeretnénk elérni, hogy ezeket a mozdulatokat a mi kérésünkre és készségesen végezzék el. A célkitűzés az, hogy a gyakorlatokat "gördülékenyen", ellenállás nélkül végezze el a ló, lá­bai minden kérésünkre szabadon és ne görcsösen mozduljanak. A gyakorlatokat mindkét oldalra, jobbra és balra is egyformán és kiegyensúlyozottan kell végrehajtani. 
Ha a gyakorlatok a lovas számára újak, vagy bonyolultnak tűnnek, akkor célszerű a gyakorlatokat először egy engedelmes, hajlékony lóval végrehajtani. Így a lovasnak alkalma nyílik arra, hogy a feladatok lényegét megértse és gyakorolja. A gyakorlott kezek és szemek nagyobb esélyt jelentenek ahhoz, hogy a problémás lovon segítsünk!

A ló hátuljának elléptetése

Állj a ló mellé, párhuzamosan a ló oldalával, a marja mögé. Először hajlítsd a ló fejét és nyakát magad felé úgy, hogy a vezetőszárat kb. 70-90 cm-re a kötőféktől fogd meg, hajlítsd be a könyöködet, és az alkarodat tartsd magad elé (ld. az 1. ábrát)!
Ha a ló fejét és nyakát ilyen módon kissé meghajlítjuk, akkor könnyebbé tesszük a számára, hogy a nyomás (a kezünkben tartott vezetőszár és a kötőfék által a ló fejére gyakorolt erő) hatására a hátuljával a hajlítással ellentétes irányba ellépjen. A ló fara felé nézve menj a hátulja felé! A gyakorlat akkor jó, ha a ló a belső - a feléd eső - hátsó lábával előrefelé maga alá lép, és a külső hátsó lába elé teszi a lábát, nem mögé. Engedj utána a vezetőszárnak, ha a ló ellép a hátuljával! Ha a ló a feladatot jól csinálja, dicséretképpen állj meg vele, és engedd meg, hogy kiegyenesedjen. 
Ha már jobban megy a gyakorlat végrehajtása, akkor behajlítva a lovad nyakát, már tovább is elléptetheted a hátulját. A gyakorlat akkor jó, ha a ló mind a négy lábával ellép, de a hátuljával többet mozdul el. 
Ideális esetben megálláskor mind a négy lábával egyszerre áll meg. Nem helyes, ha a ló megálláskor még a belső elülső lába körüli fordulatot tesz, tehát nem áll meg azonnal. A gyakorlat során a lónak egyensúlyban kell lennie.
A ló nyakának meghajlítása közben a vezetőszár laza kell hogy legyen, ha nem, akkor egy gyors és rövid rántással húzd meg a vezetőszárat, majd teljesen vedd lazára. Így a ló rövid idő alatt megérti, hogy mit szeretnél tőle, de ha folyamatosan húznád a vezetőszárat, akkor csak azt tanulja meg, hogyan kell ellentartani. A ló nem támaszkodhat rád, és nem húzhatja ki a vezetőszárat a kezedből.
Most végezd el a gyakorlatot úgy, hogy a másik kezedbe veszed a vezetőszárat, abba, amelyik a ló farához van közelebb (ld. 2. ábra). Hajlítsd a ló fejét és nyakát egy kissé magad felé, ha a ló nem lép el a hátuljával, várj egy kicsit - gondolkodási időt adva ezzel a lónak -, majd tegyél pár lépést feléje, esetleg segíthetsz a vezetőszár végével is, amíg el nem mozdul a hátuljával. Ha ellép a hátsó lábaival, engedj utána a vezetőszárnak, majd állítsd meg a lovat. Ahogy a ló egyre könnyebben végzi a gyakorlatot, kérheted tőle, hogy egyre többet mozduljon el a hátuljával. Természetesen ügyelj arra, hogy ne végezd túl sokat a gyakorlatot!