Szárraállítás, száronlét
A ló szárraállítása -lényegében- már az első lóraüléskor kezdődik.
Ekkor vesszük fel az érintkezést a ló szájával a szárak útján.
Amint a ló a támaszkodással megbarátkozott s azt felkereste, állítsuk mindig szárra, állóhelyben és mozgás közben egyaránt.
A ló szárraállítottsága akkor helyes, ha testsúlya egyenletesen terheli mind a négy lábát, tehát ha egyenesre igazított, hátát elengedi és ha mindkét oldalon egyenlő támaszkodást vett a száron.
A lovat, hogy helyből a mozgást vonakodás nélkül megkezdhesse, megindítás előtt igazítsuk egyenesre és állítsuk szárra.
A „szárraállítást helyben” a következőképpen hajtjuk végre: könnyen állított szárak mellett meghúzott derékkal és mindkét lábszárral nyomjuk a lovat előre a zablához, míg maga alá vett hátulsó lábakkal, mind a négy lábán egyenes vonalon áll és a zablát rágja.
Nem áll helyesen száron a ló, ha testsúlya a négy lábára nem egyenletesen elosztott.
A lábak állásának viszonya egymáshoz lehetetlenné teszi a mozgás azonnali megkezdését.
Ha a két elülső láb hátra áll, a lovas érzi a ló elejének a süllyedtségét.
A hevederen adott előrehajtó segítséggel késztesse lovát mellső lábai előrevitelére.
Ha az egyik elülső láb előbbre áll, mint az azonos oldali előretolt váll is jelzi, azt az azonos oldali szár hátraható segítségével rendezze.
Ha a lábait a ló állóhelyben előre vagy hátra kinyújtja, a lovas tapasztalhatja az egész ló süllyedését.
Ha a ló hátulsó lábait maga alá húzza, a lovas felemeltnek érzi ülését.
Azt, ha a ló hátulsó lábait kinyújtja hátra, a lovas a ló hátának süllyedtségéből és saját csípői hátracsúszásából ismeri fel.
Az egyik hátulsó láb pihentetését az azonos oldal lesüllyedése érzékeli.
Ha a ló az egyik lábával oldalt kitérne, ezt a lovas az azonos oldali csizma erősebb ellennyomásával gátolja meg.
A ló mozgás közben is hasonló módon védekezik a szárraállítás ellen.
Megkísérli az iram csökkentését, hátuljával kitér az egyik oldalra, megfeszíti vagy beejti hátát, túl erősen támaszkodik, vagy nem fogadja el a zablát.
Meghúzott derékkal és a ló mozgásával velemenő üléssel adott határozott előrehajtó segítségekkel késztessük a lovat arra, hogy hátulsó lábaival erélyesen előrelépjen és gerincét a zablához előrenyújtsa.
A száronlét az egész lóra vonatkozó állapotot jelenti, nem csupán azt a tényt, hogy a ló a száron több-kevesebb támaszkodát vesz.
A ló tehát akkor van száron, ha egyenletes, puha támaszkodással, hátból egyenletes ütemmel, egyenletes iramban, lendületesen jár- vagyis, állóhelyből a lovastól kapott segítségre a mozgást bármely irányba és jármódban helyesen kezdi meg. Mozgásban hátulsó lábai lendületesen, egyenlően, egyensúlyhelyzetének megfelelő mértékben, hajlékony konc-, csánk- és csűdizületekkel rugalmasan lépnek.