Szilvásváradi Lipicai Ménes
A közelmúltban ünnepelte a Szilvásváradi Lipicai Ménes létrejöttének 50. évfordulóját.
Az ünnepi alkalomból Dallos Andort, a ménes vezetőjét kértük, kalauzolja el olvasóinkat a magyar lipicaitenyésztés egykori és jelenlegi, sikerekben gazdag történetében.
Milyen viszontagságok után került a lipicai ló Szilvásváradra? A lipicai fajta hajnala az 1580-as esztendő, mikor I. Ferdinánd császár fia, II. Károly főherceg udvari ménest alapított a mai Szlovénia területén fekvő Lipicán (anno Lipizza). A ménes felállításának célja a bécsi udvar számára megfelelő minőségű fogat- és hátaslovak előállítása volt, mégpedig, mint ahogy a főhercegi döntés leszögezi: "Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek, kemény és köves talajon járjanak, ott, ahol kevés fű nő." A lipicai ló kialakulásában, a kor divatjának is megfelelve, elsősorban az andalúz, a nápolyi, az arab és a berber vér gyakorolta a legnagyobb hatást. Nem mellékesen ezek a lovak már abban az időben is magas tenyészértéket képviseltek, hiszen ez idő tájt a Földközi-tenger déli félszigeteiről, a Habsburg rokoni kapcsolatok révén, a legjobb minőségű lóanyag áramolhatott be Lipicára.
Magyarországra a XIX. sz. elején, a napóleoni háborúk elől menekítve került a lipicai ló. 1815-ig, majd tíz évig adott otthont Mezőhegyes a lipicai ménesnek.
Az időközben felszaporodott állománynak azonban csak egy része tér vissza az anyaménesbe Lipicára, a másik fele Mezőhegyesen marad, ahol továbbra is elkülönítve tenyésztik. Egy idő múlva a tápdús alföldi rögön a hegyi körülményekhez szokott lipicai ló tömegesebbé vált, kezdett megváltozni a fajta jellege. Ezt felismerve, már a dualista magyar állam Földművelésügyi Minisztériuma, egyetértésben a döntően ezt a fajtát használó erdélyi lótenyésztő társadalom igényével is, 1874-75-ben a Kárpátokba, Fogarasra helyezi a ménest. A hegyi körülmények nagyban hasonlítottak a fajta kialakulásának eredeti környezetéhez. Később azonban a közelgő világháború, és a nem teljesen megfelelő természeti adottságok arra késztették a lótenyésztés vezetőit, hogy a ménest 1912-től folyamatosan Bábolnára helyezzék át. Az arab ménes mellett felállított lipicai ménesben kitűnő körülmények és hozzáértő szakemberek várták a lipicait, és kezelték a fajtát. De a természetes környezetet, a hegyvidéket ők sem tudták pótolni. Hasonló problémák merültek fel, mint korábban Mezőhegyesen. Így aztán 1947-ben döntés született, amelynek alapján 1950-ben elkezdték áttelepíteni a lipicai ménest a Bükk-fennsíkra. Először egy csikónevelő telep kezdte meg működését Csipkéskúton, majd pedig 1953. január 22-én megalakul a Szilvásváradi Állami Gazdaság, mint a lipicai fajta törzstenyésztő gazdasága, a mai Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad "jogelődje". A ménes fő feladata az volt, hogy a lipicai lovat tiszta vérben génmegőrzés céljából tartsa és nevelje, amely cél azóta sem változott.
Mekkora állománnyal folyik jelenleg a tenyésztés? Jelenleg 72 törzskancánk van, évjáratokkal együtt ez 230-240 lovat jelent. Három ménesben tartjuk lovainkat, a hagyományoknak megfelelő módon, természetes környezetében neveljük fel őket. Ehhez a Bükki Nemzeti Park magasan fekvő hegyi legelői ideális, érintetlen és szinte korlátlan életteret biztosítanak a lovaknak. A ménes saját termesztésű szálas- és abraktakarmányt etet, melyet a rendszeres vér- és szőranalízis eredményeitől függően Purina koncentrátumokkal, kiegészítőkkel komplettál a tökéletes ásványianyag-, vitamin- és fehérjeellátás érdekében.
Az anyakanca ménes az idei csikókkal Szilvásváradon van. Az 1-3 éves korú csődörcsikók ménese a Bükk-fennsíkon, Csipkéskúton található, ezenkívül a növendék kancacsikóink alkotnak még egy külön ménest.
A csikókat 6 hónapos koruk körül, ősszel választjuk le, ezután a kanca- és méncsikók egy helyre kerülnek. A következő év tavaszán, éves koruk körül, ivaronként elkülönítve külön csikónevelő telepeinkre kerülnek. A lipicai lovat négyéves korában vesszük tenyésztésbe. Ezért egészen három és fél éves korukig a csikóménesben nevelkednek. Ekkor egy tenyésztői bizottság megszemlézi az évjáratot, és kiválogatja a tenyészanyag-utánpótlást, szem előtt tartva, hogy minden kancacsalád és törzs megfelelő számban kell, hogy utánpótlásra kerüljön. Emellett a küllem és a mozgásbírálat képezi a szelekció alapját. A fennmaradó lovakat eladjuk a hagyományosan ősszel tartott árverésünkön.
A ménesben egy ideje már mesterséges termékenyítést alkalmazunk. Ez előnyös egyrészt állategészségügyi szempontból, másrészt a mének kihasználása - amely főként az import vagy bérmének esetén fontos - sokkal zökkenőmentesebb. A magántenyésztők pedig így hozzájuthatnak törzsménjeink örökítőanyagához, ami hozzájárul a magántulajdonban lévő lipicai állomány minőségének javulásához.
Az egyes kancacsaládok és törzsek jelenleg milyen arányt képviselnek a ménesen belül? Nyolc élő törzse van a fajtának, amelyek hosszú évek átlagában nagyjából azonos arányban vannak jelen a ménesben. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez egyszer-egyszer ide-oda tolódik az egyes törzsek között, ha időnként egy-egy törzsmén után nagyobb számú ivadék születik. Például legutóbb Favory XXVII-es esetében, amely 1999-ben Mondseeben Európa Champion volt, a LIF (Nemzetközi Lipicai Tenyésztő Szövetség) által szervezett tenyészszemle abszolút győztese. Emellett OMÉK nagydíjat is kapott 1996-ban. Jelenleg Franciaországban fedez. Nálunk első évjárataiból három- és négyéves csikói vannak, melyekről még túl sok információnk nincs ugyan, de már kezd kialakulni egy reményteljes kép róluk.
Az európai nagy lipicai ménesek általános gondja, hogy önmagukban nagyon kis populációt képeznek, ezért rá vannak utalva egymás tenyészanyagának kölcsönös cseréjére a túlzott fokú rokontenyésztés elkerülése érdekében kancacserék, ménbérletek formájában. Jelenleg Szilvásváradon egy Lipicáról származó Favory mén van, amely sajátteljesítményében és küllemében megközelíti az ideálist. Favory XXVIII-as törzsménként második éve fedez nálunk. Ebben a szezonban is a kancáink 40 százalékát fedezte. Mivel távoli rokonságban van a mi állományunkkal, ezért igyekszünk kihasználni a párosíthatóságából adódó előnyöket. Különösen jó egy ilyen párosítás, ha az egyes törzseket kívánjuk erősíteni, így ebben az esetben a Favory kancáinkat Favory XXVIII-cal fedeztetve rokontenyésztés nélkül halmozható a Favory génhányad.
A ménes saját maga által tenyésztett ménjeivel az a gond, hogy ezek kihasználhatósága a közeli rokonság miatt korlátozott. Ennek oka a háború utáni időszakra vezethető vissza, amikor beltenyésztettebbé vált az állomány. A beltenyésztésnek voltak kedvező hatásai is, mert néhány előnyös tulajdonság rögzült a ménesben, másrészt pedig ma nehezebb feladat egy-egy általunk tenyésztett ménhez több kancát beosztani (kb. 10-15 kanca/mén). Ez azt jelenti, hogy több év szükséges ahhoz, hogy megfelelő számú utódot nyerjünk egy-egy ilyen méntől. Ugyanakkor egy külföldről ideérkezett ménnel nagyszámú kancát tudunk termékenyíteni, a beltenyésztés veszélye nélkül.
Ragaszkodva az eredeti tenyészirányhoz, azért azt tudni kell, hogy a túlzott rokontenyésztés elkerülése érdekében a LIF olyan irányú engedményt is tett, hogy a lipicai kialakításában résztvevő fajtákat (lusitano, andalúz, kladrubi, arab) a tradicionális ménesek, mint pl. Piber, Lipica, Djakovo, Kistapolcsány vagy Szilvásvárad, kísérleti jelleggel, cseppvérkeresztezés formájában újra beviheti az állományába. Erre már nálunk is történt próbálkozás a lusitano fajtával.
Változott-e, változik-e a tenyésztési koncepció, különösen a lipicainak a fogathajtásban elért sikerei nyomán? A II. világháborút követően sok hagyományos lófajta került nehéz helyzetbe csupán azért, mert az eredeti hasznosítás, amelyre azt a fajtát kialakították, megszűnt, illetve nagymértékben lecsökkent. Ezért ma több közülük a létéért küzd. Azok a hagyományos fajták viszont, amelyek megtalálják a helyüket napjaink lóhasználatában, azok népszerűvé válhatnak. Ilyen használat például a lovassport. A lipicai számára ez ma egyértelműen a fogathajtó sport, melynek a fajta napjainkban tapasztalható felvirágzását köszönheti.
Jelenleg abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a mai fogathajtásban a lóval szemben támasztott igényeknek a lipicai ló meglévő, fontosabb értékmérő tulajdonságai megfelelnek. Ám amennyiben a fogathajtás lovakkal szemben támasztott igényei változnak, ami például szabálymódosítások formájában bármikor megtörténhet, és ez olyan irányt vesz, ami már a lipicai lónak nem kedvező, akkor a lipicaitenyésztők tenyésztési eszközökkel nem biztos, hogy követhetik a változást. Tradicionális fajta esetében alapelv ugyanis, hogy a tenyészcél nem változhat, az eredeti fajtajelleget fenn kell tartanunk. Ma tehát a barokk küllemet, a klasszikus formát kell megőrizni, és ezt ötvözni a modern teljesítménnyel. Mivel azonban a küllem és a teljesítmény (funkció és forma) a ló esetében nagyon szorosan összefügg, a lipicai megjelenése, felépítése, alkata meghatároz egy bizonyos teljesítőképességet, amelynek természetesen vannak korlátai. Amennyiben a teljesítményoldalról fakadó igény a klasszikus küllem megváltoztatását igényli, akkor ezt már a tenyésztés nem követheti. Tekintettel arra, hogy a mai magyar fogathajtó mezőny több mint 70 százaléka lipicai lovakból áll, így ez nemcsak a lipicailó-tenyésztők számára kulcskérdés, hanem a magyar fogathajtás elemi érdeke is. Ennek érdekében inkább a sportdiplomácián keresztül próbálunk meg olyan tevékenységet kifejteni, hogy ne változzanak a szabályok a lipicai ló számára kedvezőtlen irányba.
Jelenleg milyen szerepet tölt be a fogathajtás a ménes életében? Mi nem azért tenyésztünk, hogy versenyezhessünk, hanem azért versenyzünk, hogy jól tudjunk tenyészteni. A tenyésztés számára a tenyészértékbecslés szempontjából nagyon értékes informácót ad az általunk tenyésztett lovak fogatsportban elért eredménye - legyenek azok ménesi vagy magántulajdonban. Nem is mindig az elért abszolút versenyeredmény számít, hanem a versenyeztetés idején számos tulajdonságot lehet megfigyelni, értékelni, melyek egyéb - nem verseny - körülmények között nem lehetnének megfigyelhetők. Ezért tőlünk telhetően törekszünk az együttműködésre a helyi sportkörrel is, ahol zömmel magántulajdonú, de általuk tenyésztett fogatok alkotják az állományt, illetve ugyanezt tesszük más szilvásváradi lipicaiakkal versenyző sporttársakkal is.
Jelenleg Szilvásvárad színeiben, szilvásváradi lipicaiakkal versenyez a hazai négyesfogathajtó mezőny legeredményesebb versenyzője, Bozsik József, valamint a kettesfogathajtó sportban jómagam is részt veszek. Ennek ellenére, vagy mondhatnám azt is, hogy hála istennek, a versenyben résztvevő lovakon kívül is annyi jó ló áll a ménes rendelkezésére a tenyészanyag-utánpótlásban szerepet kapó egyedek közül, hogy szinte nem is tudjuk valamennyit kipróbálni.
A világ és az ország lipicai állományában milyen szerephez jutnak a szilvásváradi lipicaiak? Magyarország nagyhatalomnak számít a lipicailótenyésztésben. Az utóbbi tíz-tizenöt évben a fajta reneszánszát éli, megsokszorozódott a kancák száma. Jellemző adat például, hogy egy évtizede még 100 körül volt az ország lipicai tenyészkanca állománya, mára ez meghaladja az 500-at. Ez, amellett, hogy örvendetes, egyben elgondolkodtató is. Szabad-e tovább emelni a létszámot anélkül, hogy a fajta ne vesztene az exkluzivitásából? Hiszen mindig is viszonylag kis létszámú, különleges lófajta volt. A Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete is inkább a minőség javítását, mint a lólétszám gyarapítását tűzte ki célul. Hiszen, mikor a magyar tenyésztők között ilyen nagy divatja lett a lipicainak, nagyon sok gyengébb minőségű kanca is bekerült a tenyésztésbe. Sok kistenyésztő néhány kancájához már saját fedezőmént is akart használni, viszont ilyen mennyiségben jó minőségű apaállat egyszerűen nem állt rendelkezésre, ezért sokszor megalkudva, a minőségi tenyésztés rovására gyengébb minőségű méneket alkalmaztak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen párosításokból túl nagy minőség nem várható. Ezen kell változtatni ma, mikor már történelmi léptékben mérve is rendkívül nagy létszámmal tenyészt az egyesület, hogy a létszámot megtartva, jelentős minőségi javulást érjen el. A nagy létszámban tenyésztett, de gyengébb minőségű lipicai ló hosszú távon külföldön is - hiszen nagy részük oda kerül - a magyar lipicailó-tenyésztés kedvezőtlen megítéléséhez vezethet. Ennek elkerülése a jövő nagy feladata az MLLOE tenyésztési bizottsága számára.
Szilvásvárad ma már a turizmus és a lovassport területén is közismertségnek örvend. Örvendetes, hogy a ménes életében egyre fokozódik a turizmus jelentősége, amely összekapcsolódva Szilvásvárad természeti szépségeivel, egységes és jól eladható turisztikai terméket alkot. Ennek keretében a ménes tradicionális épületeiben a tenyészállatok mellett a Lipicai Múzeum, Kocsi Múzeum, a ménes 50 éves történetéről fotókiállítás is látható. Mindez, kiegészítve egy hangulatos kocsikázással, méneslátogatással a festői környezetben, számos új rajongót szerezhet a lipicai lónak, ismertséget a Szilvásváradi Ménesnek.
1976-ban avatták fel a lovaspályát, azóta minden évben rendezünk országos és nemzetközi fogathajtó versenyeket, egyéb lovas programokat. Ilyen volt például néhány éve a Lovas Világtalálkozó, vagy a leghíresebb, 1984-ben a magyar szempontból roppant sikeres négyesfogathajtó világbajnokság. Nem titkolt célunk, hogy lehetőleg a közeljövőben ismét négyes- vagy kettesfogathajtó világbajnokságnak adjunk otthont. Ennek a törekvésünknek fontos állomása, hogy a hazai versenyek mellett nemzetközi versenyek rendezésével mindinkább bekapcsoljuk a nemzetközi fogathajtó világ vérkeringésébe Szilvásváradot.
Mik a jövő tervei, elképzelései? Tovább folytatjuk azt a tradicionális tenyésztői munkát, ami eddig is jellemezte a lipicai ménest. Emellett jó tíz éve már nagyon szépen halad az infrastruktúra modernizálása. Az építkezést, felújítást, beruházásainkat szeretnénk befejezni, hogy a lipicai lovat, mint az egyik legrégebben tenyésztett kultúrlófajtát méltó és megfelelő körülmények között, eredeti formájában mutathassuk meg a jelenkor, és őrizhessük meg az utókor számára.
Az Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad mint állami intézmény, továbbra is feladatának tekinti, hogy ápolja a lovas hagyományokat, népszerűsítse a lovassportokat, illetve magát a lótenyésztést. Ezen belül elsősorban a lipicai fajtáét. A Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületével minél szorosabb kapcsolatra törekszünk a tenyésztési stratégia összehangolásában, hogy Szilvásvárad a jövőben is minőségi forrásául szolgálhasson Magyarország és a világ lipicailó-tenyésztésének.
Ma Szilvásváradon élő lipicai törzsek
Pluto: Pluto Senior, szürke mén 1772-ben érkezik Lipicára Dániából, a friedrichsburgi királyi ménesből, amely ebben az időben Európa-szerte ismert, spanyol vérű lovakat tenyésztett. Ma a vonalból a svédországi importból visszakerült, de tiszta magyar ősökre visszatekintő Pluto XXXII fedez. Rá vár a magyar Pluto vonal fenntartásának feladata.
Conversano: A Conversano törzs nápolyi eredetre tekint vissza. Történt, hogy Mária Terézia idősebbik leányát, Mária Karolinát VI. Bourbon Ferdinánd nápolyi királyhoz adta férjhez. Az eseményen részt vesz Kaunitz herceg is, aki át is települ Nápolyba, és a környékbeli jó minőségű lóállományból kisebb ménest alapít, amely hamarosan a királyság legjobb ménesévé válik. Ebből a tenyészetből kerül Lipicára a fekete színű Conversano Senior, amely 1774-ben már törzsmén az udvari ménesben. A vonalból utoljára Conversano XXIV fedezett Szilvásváradon.
Favory: Favory Senior 1779-ben született a monarchia nehéz hámos, spanyol-nápolyi típusú udvari lovait tenyésztő Kladrubban. A tömeg növelése érdekében később többször is kerülnek ebből a ménesből tenyészegyedek a lipicai fajtába. A fakó színű Favory Senior 1783-tól kerül felállításra Lipicán, s ezzel a fajta egyik legeredményesebb ménvonala születik meg. A vonalból jelenleg Favory XXVIII szlovéniai mén fedez Szilvásváradon.
Maestoso: Favoryval egy időben kerül Kladrubból Lipicára az eredeti spanyol Maestoso Senior. A kitűnő spanyol mén jó küllemével és mozgásával erőteljes törzset alapít a lipicai fajtában. Szilvásváradon legutóbb Maestoso XXXII fedezett.
Neapolitano: Neapolitano Senior tenyészműködésének kezdete szintén az 1783-as esztendőhöz fűződik. Ahogyan neve is elárulja, nápolyi eredetű törzsről van szó. A 13 éves, kitűnő küllemű mén nyereg alatt tette meg a hosszú utat Nápolyból Lipicára. Az akkor már szinte egyöntetűen szürke állományba fedezőménül választott pej Neapolitano csak kivételes tulajdonságainak köszönhette ezt a megtiszteltetést, amit máig fennmaradt törzzsel hálált meg a lipicai fajtának. Jelenleg a vonalból Szilvásváradon a szlovén tenyésztésű Neapolitano Allegra áll rendelkezésre.
Siglavy Capriola: A törzsalapító Siglavy nevű arab mén 1816-ban került Lipicára. Marmagassága nem érte el a 150 cm-t. A mén Schwarzenberg herceg tenyésztéséből származott, mindkét szülője eredeti arab ló volt. A kis mén örökítése olyan átütőnek bizonyult, hogy törzse mai napig fennmaradt. A törzsből Szilvásváradon Siglavy Capriola XIII fedezett legutóbb.
Incitato: Az Incitato törzs erdélyi magyar eredetű. 1802-ben gróf Bethlen Pál a bonchidai, akkor már hírneves ménesből saját tenyészete számára vásárolt néhányat az épp akkor odaérkezett eredeti spanyol lovak közül. Köztük volt a Curioso nevű mén, valamint a Capelano nevű kanca is. Kettejük párosításából született 1810 tavaszán Incitato Senior, törzsalapító mén. A rámás és jó tulajdonságokkal bíró ménre felfigyelt a mezőhegyesi katonai ménes, és 1814-ben megvásárolta. 1815-től Incitato már a mezőhegyesi lipicai kancákat fedezte. Később Mezőhegyesen 22 törzsmén fia fedezett az elkülönített Incitato ménesben. A máig fennmaradt Incitatók egy ebben a ménesben kitenyésztett, anyáról, apáról Incitato méntől származnak. Ennek a ménnek egy Shagya VI-os kancából származó fia kapta az Incitato I-es törzsménszámot, a később Mezőhegyesről Fogarasra telepített állományban. A törzsből jelenleg a ménes saját tenyésztésű Incitato XIV törzsménje fedez Szilvásváradon.
Tulipán : A Tulipán törzs kitenyésztése szintén a magyar leleményt dicséri. A XIX sz. végén a Jankovich-Bésán család híres volt a lótenyésztéséről. A Bácskában található trezováci ménesében minőségi lipicai tenyészetet működtetett. Jelentőségének érzékeltetésére elég csak annyit említeni, hogy az ez időben Fogarason működő Magyar Állami Lipicai Ménes is több lovat vásárolt Trezovácról, így a ma élő összes Pluto egy itt tenyésztett törzsméntől származik, de a Maestoso és a Neapolitano törzs is innen kapott életmentő vérátömlesztést. Mégis a lótenyésztő köztudatban Trezovác neve leginkább a Tulipán törzs kitenyésztésével kapcsolódik össze, amely a Jankovichok eredeti spanyol import és lipicai kancáinak, valamint a Favory törzs Tulipán nevű ménjének alkalmazásával született meg. Az ezekből a párosításokból született Tulipán apaságú méneket később Fogarason, majd Bábolnán Tulipán névvel állították fel törzsménnek az állami ménesekben. A sors iróniája, hogy ez a törzs ménvonalon teljesen eltűnt a magyar tenyésztésből az első világháború viharaiban, és csak nagy sokára, 1970-től sikerül újra Tulipánt felállítani Szilvásváradon - először jugoszláviai importból. Őt követte rövidesen, 1972-ben a román eredetű Tulipán I. Erre a két ménre alapozódik a mai szilvásváradi Tulipán törzs is, melyből utoljára Tulipán VI fedezett a ménesben.